/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / ugy érzem depressziós vag...
  

ugy érzem depressziós vagyok...

ora 2013-05-08 15:02:21
Óriási problémám van.Egy éve megismertem e Facebookon egy srácot,már ez elsö beszélgetésünkkor észrevettük hogy rengeteg a közös bennünk igy mindig volt téma miröl beszélgetni.Aztán bele zugtam teljessen,ö most töltötte be a 30 at (Nagy Dánielnek hivják) én még csak 17 vagyok de a kor nem számit ugy gondolom.Ö nem az a tipusu akinek arra kellenék(ha tudja mire gondolok)elkezdtünk járni (ez netes vagyis távkapcsolat) nekem sose volt komoly kapcsolatom de ugy érzem vele még lehet.Aztán 2 hónap után csunyán szakitottunk ami az én hibám volt,nem ugy viselkedtem ahogy kellett volna.Azt hittem el tudom majd felejteni de nem,probáltam uj kapcsolatot keresni de egyik se ment mert folyton csak ö járt a fejembe.Annyi mindent elterveztünk amire én késszen is állok mint pl összeköltözés.Aztán ahogy teltek a hónapok egyre csak éreztem hogy valami nem stimmel,azt hisszem komoly depressziós vagyok...Nem egyszer kiséreltem meg öngyilkosságot persze egy allkalommal se sikerült.Erröl nem sokan tudni pl a szüleim semmit.Aztán idén október 18.án ójra kezdtük Danival.Azt tudni kell hogy ö komoly beteg leukémiás de ennek ellenére én vele együtt küzök.Sokszor vitázunk még a kis dolgokon is,megértem hogy ö neki 30 évesen más a gondolkozási menete de ugy érzem sokszor tul reagája,aztán szakitani akar velem,na ilyenkor jön rem a depi.SZivritmus érzet,beremegek és azon agyalok hogy nyirjam ki magam.Az utolso pillanatba leállok mindig de nem tudom még ezt meddig birom(pszichológushoz nem járok,gyógyszereket se szedek.) Azt tudom hogy egyszerüen nem tudnák már élni szivem párja nélkül és bele halok ha elveszitem.Nem tudom ilyenkor mi a helyes cselekedett..kérem segitsen :'(

Szakértőnk válasza a ugy érzem depressziós vagyok... kérdésre

Kedves Levélíró!

Azt gondolom, az semmiképpen sem tud konstruktív reakció lenni egy konfliktushelyzetre, hogy magad ellen fordulj, kárt tegyél magadban. Valószínűleg arról lehet szó, hogy pillanatnyilag tényleg nem tudod, hogy máshogy tudnál változtatni azon a rossz érzésekkel teli helyzeten, melybe belekerültél és a hirtelen felgyülemlett feszültségeddel sem tudsz mit kezdeni. Sokat segíthetne, ha ilyenkor leírnád, milyen érzések és gondolatok kavarognak benned vagy tudnál beszélni valakivel, akár egy barátnőddel, aki segítene más szemszögből is megvilágítani az eseményeket. Ne rögtön egy ilyen végleges és visszafodíthatatlan megoldásban gondolkodj! Próbáld meg emellett más, konstruktívabb formában levezetni a feszültségedet, például intenzív sportolás segítségével. Próbáld csak ki, mennyire másképp tudod te is látni a dolgokat egy kiadós edzés után! Amennyiben úgy érzed, egyedül nem boldogulsz a helyzettel, fordulj bátran személyesen is pszichológushoz, hogy együtt megoldást találjatok erre a problémára!

A fiúval kapcsolatban azt gondolom, egy távkapcsolat rengeteg mindent adhat két embernek, de egy kapcsolattal járó sok más élmény óhatatlanul kimarad belőle. Nincsenek benne illatok, érintések, nincs benne valós együttlét. Ez teret enged az álmodozásnak és esetlegesen megnehezítheti a kapcsolat későbbi, valós együttlét formájában történő felépítését. Gondold át, vajon te mit szeretnél megkapni egy kapcsolattól és megkaphatod-e mindezt ebben a konkrét kapcsolatban! Azt javaslom, igyekezz arra helyezni a hangsúlyt, hogy őszinte, mély beszélgetéseket tudjatok folytatni és amennyiben mindketten azt szeretnétek, együtt kitalálni, hogy lehetnétek valóban együtt, nem egy számítógép közvetítésével.

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések