/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / ok nélküli szorongás
  

ok nélküli szorongás

ora 2013-04-17 10:33:21
Kedves szakértő!
Sajnos mióta az eszemet tudom, mindig szorongtam. A környezetem legyintett a dologra, hogy egyszerűen ilyen mufurc, visszahúzódó és csendes vagyok. Az óvódában is legtöbbnyire csak egymagamban üldögéltem, vagy próbáltam manipulálni az óvónőmet, dadusomat... szerettem, mikor simogatva és kedvesen szólongatva ébresztettek...
Aztán amikor első osztályos lettem, célirányosan a leghátsó padban foglaltam helyet, pedig anya próbált leültetni valaki mellé, de nem akartam... A táblát se láttam onnan tisztán, de akkor sem akartam előrébb ülni.
Utána, mikor 9-10 éves voltam, felköltöztünk Pestre. Emlékszem arra a napra, hogy mennyire szorongtam az első tanítási nap előtt, egész éjjel nem aludtam, még ki is kaptam, hogy forgolódok - újonnan volt parkettázva az egész lakás, így mindenki egy szobában aludt két hétig. 4. osztályban nagyon csendeske lettem, csak akkor szóltam, ha kérdeztek. Bár ott már kicsit rosszalkodtam, senkit nem akartam elfogadni, akkor sem ha barátkozni akartak volna velem, mintha szándékosan taszítottam volna mindenkit magam mellől...néha sírdogáltam, mert hiányzott a régi otthonom, és legfőképpen a kutyám... egyszer se jött oda egy tanár se, hogy megkérdezze, tud-e segíteni valamiben... nagyon rosszul esett. Mivel nem találtam a helyem, új iskolába kerültem.
Itt szintén vittem tovább a szerepemet. Volt olyan tanárom, akitől sírva fakadtam, mikor megláttam. Nem tudom, miért, 9.-es voltam, de valahogy sírhatnékom akart támadni, mikor bejött tanítani. Végigszorongtam az egész órát, és még a lélegzetemet is visszafojtottam, mikor elhaladt mellettem.
Most meg bekerültem az egyetemi életbe, és rettentően zavar, hogy szüntelenül szorongok. Minden ZH és vizsga előtt teljesen ki vagyok készülve idegileg. Egyszerűen a tanulásra se tudom magam rávenni, mert közben olyan fájdalmaim vannak... Jártam már pszichológusnál, pszichiáternél még gyerekként is, senki nem tudott segíteni rajtam. Valahányszor szorongok beborítanak a kiütések, gyomorgörcsöm van és hányingerem, fejfájásom. Muszáj lenne ezzel valamit tennem, mert így hogy élhetnék boldogan, ha állandóan rágódok valamin? Ebben a pillanatban is tanulnom kellene, és tudom, hogy nem fog sikerülni a ZH-m, mert nem tanultam eleget, egyszerűen nem tudtam rá tanulni eleget emiatt a szorongásos állapot miatt... És ez rossz érzés.. Már nem bírom.
A sok feszültséget most intenzív sportolással enyhítem, valahogy úgy voltam vele, hogy ha xanaxozok, attól csak mélyebbre kerülök, ennek meg legalább van építő hatása, és jót is tesz a lelkemnek, testemnek... De most meg már kezdek átesni a ló túloldalára, mert annyit edzek. Nem egy oktatóm jegyezte meg, hogy egy kicsit pihenni is kellene az izmaimnak, mert nagyon kemény és megterhelő órákon veszek részt. De jobb, mintha belülről emésztene fel minden, nem?
Adjon kérem valami tanácsot, mi lehet számomra a megoldás, mert úgy érzem, egy szakember se tudott nekem segíteni, és ez bosszant... és persze egyre kevésbé van kedvem így segítséget kérni a sok-sok kudarc miatt.
Köszönöm a válaszát!
Heni

Szakértőnk válasza a ok nélküli szorongás kérdésre

Kedves Heni!

Szerintem az nagyon jó, hogy rátaláltál a sportolásra, mint a szorongásoldás eszközére. Megpróbálhatnád esetleg kiegészíteni különféle relaxációs technikákkal, például autogén tréninggel vagy progresszív relaxációval, melyeket akár tanulás közben is lehet alkalmazni, hogy ellazultabb állapotban könnyebben elsajátítsd az anyagot. Az is segíthet, ha akkor, amikor fokozódik a szorongásod, megpróbálod elcsípni, hogy milyen gondolatok futnak át az agyadon. A kicsit irreálisabb, mélyebb félelmeink gyakran jelennek meg gondolatok formájában, melyek aztán fokozzák a szorongást, pedig ha átgondolod őket, mérlegeled az igazságtartalmukat, kiderülhet róluk, hogy nem is állják meg a helyüket. Amikor erre rájössz, a szorongásod is oldódni fog. Próbáld ki!

Sokat segíthet az is, ha megpróbálsz kapcsolatokat kialakítani, barátokat szerezni. Mind írod, mindig voltak nehézségeid a beilleszkedéssel. Szerintem érdemes lenne ezzel kapcsolatban újra pszichológus segítségét kérned, így, felnőttebb fejjel és azzal a tudással felszerelkezve, hogy tényleg szeretnél változtatni a működéseden. Addig is kiemelném, hogy már az iskolában is arra vágytál, hogy odamenjen hozzád a tanár megkérdezni, hogy mi a gond. Próbálj kicsit tudatosabban kezdeményezni, te odamenni haverkodni ahhoz, aki nyitottabbnak és szimpatikusabbnak tűnik, hiszen az emberek nem gondolatolvasók, nem valószínű, hogy rájönnek, szeretnél velük valamiféle kapcsolatot.

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések