/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Mit tegyek?Önértékelés és...
  

Mit tegyek?Önértékelés és egyéb...

ora 2013-04-02 19:52:03
Jó napot!Azt hiszem sürgős segítségre lenne szükségem.19 éves leszek két hónap múlva.A helyzetem nem egyszerű,sőt.A szüleim 4 éves koromban külön mentek.Anyukám depressziós lett aminek mai napig issza a levét.Hypertoniaval küzd,gyógyszert szed rá.Apámat teljesen megutáltam,nem is állok vele szóba már.De amíg 16 éves nem lettem terrorban tartott.Azt mondta ha láthatás volt hogy semmire semmi vagyok jó,ha valamibe bele akartam kezdeni azt mondta az úgysem menne nekem.Apámmal ugyan már megszakítottam a kapcsolatot 16 évesen,de az ő elnézést hülyeségei miatt azóta is egy szerencsétlen,semmire sem alkalmas,csúnya lánynak tartom magam.Voltak terveim.Énekelni és táncolni akartam,amire azt mondták minden esélyem megvan.A zene volt az életem/most is az talán nem tudom.Nagy álmom Londonba költözni de ez sem egyszerűe ugyebár.Barátaim sosem voltak.Volt egyetlen barátom,akivel távkapcsolatban éltünk,de úgy jártam mint anyukám,kivéve hogy én nem lettem depressziós.Otthagytam miatta mindent amim ott volt és 300 km-t költöztem anyukámmal miatta./Időközben anyukám anyja rákos lett,de már jól van/.A fiúról kiderült hogy csak kihasznált,ezért szakítottam vele,de utána még fél évig zaklatott.Mostmár nem szerencsére.Jelenleg csak úgy élek,nem tudom miért.Utcára fogunk kerülni anyukámmal,hajléktalan szállóra kényszerülünk menni vagy az utcára.Minden összejött rendesen.Tizenkét éve tartom magam és adom/játszom anyum előtt az erőset,hogy legalább egyikünk talpon maradjon/anyukám depressziós mióta apámmal külön váltak 12 éve/.Sosem mondtam el neki mik voltak a problémáim mert nem akartam a sajátommal is tetőzni az övét.Három-négy évig jártam pszichológushoz,de semmit sem segített.
Vidám,barátságos célratörő voltam,aki boldog volt,attól függetlenül hogy mi történt vele...Most?Csak élek nem tudom miért,céltalanul.Barátaim nincsenek mert folyton költöztünk.Semmi sem érdekel,már kezdem magam is elhanyagolni,többször eszembejutott már a vagdosás gondolata.Egyre többször...
Egyszer már megvágtam magam kb egy éve.
Már nem vagyok a vidám lány,csak kb mint egy érzelmi hulla/zombi.Ahogy tetszik.Naphosszat legszívesebben csak ülnék,zenét hallgatnék és a semmibe medve néznék.Az éneklés és a tánc?A hangom nem merem kiengedni az önértékelési probléma miatt,mert azt gondolom hogy rossz/több ének tanár szerint viszont nagyon is jó/.Már nem tudom mit akarok.A céljaim sem érdekelnek már annyira.Tudom hogy ezzel fájdalmat okozok anyukámnak,de már nem tudom magam tovább tartani.Jelenleg van egy fiú akit mindennél jobban szeretek,de két probléma van vele.Az egyik hogy Londoni.A másik hogy azt sem tudja ki vagyok csak talán képeket látott rólam.Ez is elkeserít teljesen.Mit tegyek?Nem tudom ki vagyok,hogy mit akarok,hogy milyen vagyok.Nem látok kiutat már és ez sok már...Ha elolvasta azt nagyon köszönöm tényleg.Ha tud segíteni azt pedig végképp,mert eddig úgymond én segítettem mindkettőnkön,sosem kértem eddig semmiben segítséget sem.Előre is köszönöm nagyon.Viszlát!

Szakértőnk válasza a Mit tegyek?Önértékelés és egyéb... kérdésre

Kedves Levélíró!

Azt írod, apukád mondta, hogy úgysem menne, amibe bele szeretnél fogni. Gyerekként az ember hajlamos elfogadni igaznak, amit a szülei mondanak, ám azóta felnőttél és vannak önálló gondolataid, saját véleményed magadról. Azt írod, "azóta is egy szerencsétlen,semmire sem alkalmas,csúnya lánynak tartom magam". Azt gondolom, egyáltalán nem muszáj igaznak elfogadnod apukád állítását és aszerint élned az életedet! Ehelyett érdemesebb lenne kiderítened, valóban ennyire reménytelen-e a helyzet! Könnyen lehet, hogy apukád tévedett és mégis lehetsz annyira jó dolgokban, hogy örömet találj bennük és elboldogulj az életben! Próbálj újra kisebb, megvalósítható terveket szőni és tenni azért, hogy jobban érezd magad az életedben! Azt írod, igyekszel erősnek mutatni magad anyukád előtt. Szerintem neked is minden jogod megvan hozzá, hogy átmenetileg gyenge legyél vagy negatív érzéseid legyenek. Engedd meg magadnak, hogy dühős legyél, féljél, szomorú legyél, stb. Írd le a naplódba az érzéseidet vagy jelenítsd meg énekléssel, táncolással. Meglátod, jobban fogod magad érezni tőle, megkönnyebbülsz és újult erővel haladhatsz tovább előre! Az is segíthet, ha elkezdesz intenzívebben sportolni. Jó feszültséglevezetés, ráadásul sokkal konstruktívabb, mint a vagdosás.

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések