/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Tisztelt Szakértő!
  

Tisztelt Szakértő!

ora 2013-03-25 20:02:06
Nagy vonalakban vázolnám a helyzetet, ami miatt Önhöz fordultam segítségért.
20 éves lány vagyok.
2011-ben volt az első párkapcsolatom, a párom elhagyott a mennyasszonyáért (megjegyzem: nem tudtam róla, hogy van neki). Fél év kellett, mire összeszedtem magam lelkileg.
Kisebb kalandok után 2011 végén egy érdekes kapcsolatba csöppentem. Egy lánnyal kezdtem párkapcsolatot. Nagyon szerettem. Eleinte minden szép és jó volt. Aztán fél év múlva megcsalt, majd elhagyott. Ez történt 2012 nyarán. Az eset után lelkileg annyira összetörtem, hogy az egészségemre is ráment a szerelmi csalódás. Soha nem szerettem még annyira embert, mint őt, de soha nem is csalódtam nagyobbat még senkiben. Kórházakba jártam, kb. 6-8 kilót fogytam röpke egy hét alatt.
2012 végén újra beszélni kezdtünk és úgy döntöttünk, hogy újrakezdjük. Az állapotom jelentősen javult. Nagyon szerettem még a történtek után is, ezért nem láttam semmi akadályát annak, hogy újra egy pár legyünk. De már minden más volt...
Lelkileg annyira rossz hatással volt rám, hogy hiába javult az állapotom az elején, újra visszaestem. Nem tudtam hízni, csak fogytam. Sírógörcseim voltak, remegtem. És hogy miért? Érzelmileg bántott, mindent rám fogottt, nem törődött velem. Nem mondom, hogy én tökéletes vagyok, de egy dolgot soha nem tettem meg: hogy a szemébe hazudjak. Ő megtette velem. A sógorom tanácsára (ő látta rajtam nap mint nap, hogy mennyire kikészít mind testileg, mind lelkileg) megmondtam neki, hogy tudok a hazugságáról. De letagadta, holott bizonyítékaim voltak a hazugságára. Engem hibáztatott miatta, engem bántott, és végül elhagyott.
Ez 2013 elején történt. Az eset után féltem, hogy újra visszaesek a betegségbe és újra kórházba kerülök. De ez nem történt meg. Nyugodtabb voltam, megkönnyebbültem, hogy nem élek "lelki terrorban", nem bántanak, nem mentem minden nap gyomorgörccsel az iskolába (egy iskolába járunk). Amíg vele voltam mindig arra vártam, hogy mondjom egy szép szót, keressen, figyeljen rám, szeressen. De miután újrakeztük, ezt már nem tette. Csak bántott és úgy bánt velem mint egy ronggyal. De szerettem és elnéztem neki.
Pár hét múlva, miután szakítottunk, már nyoma sem volt a megkönnyebbülésnek. Hiányzott, hiszen még soha nem szerettem senkit úgy, mint őt. De figyelembe sem vett. És tudtam, hogy nem szabad vele újrakezdenem. Nem akarom újra érezni azt az idegességet naponta. Hiába szeretem, tönkretenném magam.
A napokban elkezdem ismerkeni egy fiúval. Szimpatikus, tetszik a stíllusa, minden rendben vele. De ahányszor ír és a kezembe veszem a telefont, egy pillanatra elfog a határtalan öröm, de aztán eszembe jut a volt párom és az örömnek vége. Úgy érzem megcsalom őt, hűtlen vagyok. Úgy érzem, még várnom kéne rá, hiszen szeretem.
Adjak magamnak még időt? Vegyem fel a volt párommal újra a kapcsolatot (hogy újra tönkretegyem magam, most hogy már kicsit javultam)? Vagy adjak egy esélyt ennek az új fiúnak, s próbáljak meg új életet kezdeni (de akkor olyan mintha őt verném át, hiszen még a lányt szeretem)?
Úgy érzem három embernek csinálok rosszat egyszerre:
A lánynak – mert hűtlen vagyok hozzá, szeretem…nagyon
A fiúnak – mert őt viszont (még?) nem szeretem, csak kihasználnám felejtés céljából
És magamnak – mert nem adom meg az esélyt a boldogságra, hanem szenvedek, várom vissza azt, aki nekem annyi rosszatt tett (s megannyi jót – az elején…de már más ember lett)

Szakértőnk válasza a Tisztelt Szakértő! kérdésre

Kedves Levélíró!

Azt írod a lányról, "...úgy bánt velem mint egy ronggyal. De szerettem és elnéztem neki...". Szerintem nem feltétlenül csak arra kellene gondolnod, hogy kivel legyél együtt, hanem arra, hogy milyen párkapcsolatot szeretnél. Gondolj bele, függetlenül a két aktuális jelöltedtől, bármikor találhatsz partnert ahhoz is, hogy passzív, kiszolgáltatott, esetlegesen szenvedő fél legyél valaki mellett, akit szeretsz és akitől folyamatosan azt reméled, egyszer majd talán viszontszeret vagy lehetsz aktív partner valaki mellett, aki viszontszeret, mikor szereted és tart téged annyira fontosnak, hogy tesz azért, hogy te is boldog legyél mellette. Persze ahhoz, hogy az utóbbi verziót le tudd fogadni, neked is kell valamennyire szeretned magad és fontosnak tartanod, hogy a szenvedés helyett boldog legyél. Hidd el, jár neked is a boldogság!!!! Törekedj arra, hogy meg is találd, partnert szerezz hozzá!

Hajrá!

 

 



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések