/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / van benne valami...
  

van benne valami...

ora 2013-03-21 19:28:11
Nemrég írtam a kamaszpanaszra egy üzenetet arról, hogy hogyan érzem mostanság magam... Elmeséltem, hogy egyre jobban kikapcsolok, sokszor nem járok már teljesen itt. Magamba vagyok zuhanva, és erre azt írta vissza, hogy makacs vagyok. Ez nagyon igaz.. És tényleg van benne marha sok igazság.. az én problémám 4 éve kezdődött... Mindig piszkáltak és én ezt sosem hagytam viszonzatlanul, ám bár legtöbbször csak erősebbeket vágtak a fejemhez... Sajnos a stratégiám nem a legmegfelelőbb, de a nővérem miatt van ez belém "nevelve"... Mivel régen mindig sokat vitatkozott velem és hozzá szoktam, hogy nem hagyhatom magam megalázni... még is mindig mikor próbálom magam megvédeni ez elől, csak rosszabbul jövök ki a dolgokból... Az osztályomban év elején elhatároztam, hogy nem fogok senkivel barátkozni.. jobban mondva nem mertem közeledni senkihez, így egy padba egyedül ültem le. Az egyik osztály társam pedig leült mellém és nagyon jó barátok lettünk, egészen fél évig, amikor is egy másik lánnyal kezdett el eléggé össze barátkozni és szinte minden percét vele töltötte amiért kissé haragudtam eleinte. Aztán egyik nap a helyemre ült azzal a lánnyal (akit hozzá teszem eleinte sem kedveltem, valahogy unszimpatikus volt a személyisége). Ekkor mondtam, hogy üljenek át, és persze erre: "ajj, had maradjonk már itt!"... Nem tudom miért, de felfort az agyvizem és elég rendesen megmondtam, hogy nem érdekel, nem fognak ott ülni. Ez után kimentem a teremből, ugyan is szönet volt... Lehet ez azért idegesített, mert év eleje óta ott ültem a "barátnőmmel".. Mikor becsengettek rögtön elkezték, hogy elmondhattam volna ezt rendesebben is. Ez volt az első összefüzésem a 2 lánnyal.. Ez 2 hónapja volt. Az óta már romlott az egész. Ma pedig már úgy beszélnek velem, mint akit az alsófelükből rántottak ki, de én ezt nem mindíg hagyom. Van, hogy visszaszólok, és ma pedig hirtelen elhangzott az egyetlen barátnőm neve. És, hogy mennyire szánalmas egy ember vagyok.. Ebben pedig nagy igazuk van, és akárhányszor veszekszek valakivel mindig ln jövök ki vesztesként.
Szíven szúr, mikor arról hallok, hogy mekkora egy senki vagyok... Hiszen igaz. És ez az ami miadt talán elkeztem magamba fordulni, de mostanra már ez nem depresszió, hanem valami erősebb... 4 éve még talán csak depresszió volt, mert akkor még nehezen dolgoztam fel, ahogy az emberek a belsőmet a külsőmet és egyszerüen a lézetésemet is lehurrokták. Szó szerint rossz volt élni. Most pedig már inkább úgy érzem, hogy már nem érzek semmit, ennek talán az lehet az oka, hogy ennyi ideig elfolytottam magamba a sírást, és hagytam engedni a megaláztatásnak... Tényleg makacs vagyok.. Nem látom a fényt az alagút végén. Sokan mondják, hogy érek valamit, és hogy ehez meg ahoz képest különb vagyok... De valójában a belsőm undorító, sosem volt bennem semmi szép, és úgy érzem az összes ember undoritó. a nővéremmel sokat beszéltem még, mielött ezen az oldalon irtam elösször és ő szerinte minden emberben a rosszat látom. Ami persze igaz, de ez azért van, mert 8 évig olyanokkal voltam összezárva akik terrorizáltak és ha jól éreztem magam, ők eltiportak. A nővérem is ezt tette régen, még jó, hogy nem bírok senkiben és nem adok nagyon igazat a szavukra. Nekem ezek olyanok mintha az eggyik percben még egy büdös rodhadó hal lennék, a másikban meg azt mondanák, lehetnék sellő is. (jó tudom ez rossz példa volt) Azt hiszem ez lehet a tényleges problémám.. Már nem hiszek abban, hogy van holnap, számomra már csak egyre rosszab a holnap.. Tengap halt meg az 5 éves tengeri malacom.. Ma meg megint a földbe tiportak, ennyi elég volt. Már nincs az életemben semmi, ami valaha boldoggá tett... A multamhoz csak az a kicsi rágcsálóm fűzött még, és elöttem vette utolsó levegőit.
Elnézését kérem a sok sületlenségért, valamint hogy elveszem a drága idejét, de ezeket ha más nem legalább ki irhatam itt magamból
üdv: killira

Szakértőnk válasza a van benne valami... kérdésre

Kedves Killira!

Írjál nyugodtan, ezért van ez az oldal! Részvétem a tengerimalacod miatt! Azt javasolnám, sírd ki magad végre, meglátod, meg fogsz könnyebbülni! Az, hogy ennyi ideig visszafojtottad a fájdalmadat, nem segített abban, hogy megszabadulj tőle, hiszen ott dolgozik benned folyamatosan. Engedd ki magadból sírással, írással, rajzolással vagy egyszerűen csak beszélj róla! Nagyon rossz lehet, hogy ilyen gyakran piszkálnak, ráadásul ezekből, ahogy védekezésképpen ellentámadsz, mindig olyan veszekedés lesz, mely csak még jobban felzaklat és azt a benyomást kelti benned, hogy egyedül vagy. Biztos vagyok benne, hogy ha jobban körülnézel, nyitottabban állsz hozzá és adsz lehetőséget az embereknek, találsz olyat, akivel kölcsönösen szimpatikusak vagytok egymásnak! Keress ilyet! Engedd, hogy meglássák, milyen sellő vagy!

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések