/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Rávegyem vagy hagyjam?
  

Rávegyem vagy hagyjam?

ora 2013-03-17 16:16:48
Kedves Doktornő!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy nem tudom a barátomtól kiharcoljam -e, hogy továbbra is táncoljunk, vagy hagyjam inkább...
Lassan két éve vagyunk együtt, és kb fél éve társastáncolunk. Eleve sokat kellett nyaggatnom, hogy jöjjön el velem, mert ő még sosem táncolt, és annyira nem is szereti az ilyen fajta zenét, plusz nem akart erre időt szánni. Én viszont már régóta szerettem volna táncolni, és örültem, hogy végre lenne partnerem. Végül rávettem, h menjünk el egy próbaórára, ami annyira nem tetszett neki, de látta , hogy én nagyon szeretném és végül belement. Egyre jobban tetszett neki, bár még mindig nem épp a kedvenc elfoglaltsága, de azt mondja, már jobban szereti, és egyébként jól is megy nekünk a tánc. Most viszont mind a ketten érettségizni fogunk, és azt mondja, a tánc miatt az egész vasárnapja kiesik, mert reggel megmossa a haját, eszik, és már 1 óra van, 3-kor pedig már mennie kell a buszra, és 2 órára meg nem kezd bele a tanulásba, mert ő csak akkor kezdi el, ha be is tudja fejezni aznap. Nekem is nagyon sokat kell tanulnom, és ráadásul több elfoglaltságom van , mint neki. Mondtam neki, h szerintem változtatnia kellene ezen, minden kis időt ki kellene használnia a tanulásra, mert ez így nem állapot, h 2 órára nem kezd bele. Mondta, hogy ezt ő is tudja, de nem tud rögtön változtatni ezen. Mondtam neki, hogy én ezt teljesen megértem, meg a problémáját is, de nekem nagyon fontos lenne a tánc, és ő is jól szokta magát érezni, mert egy csomót nevetünk, és kiszabadulunk a hétköznapokból. MOndta, h tudja, h sokat jelent nekem, de hogy most neki akkor is tanulni kell, és azt szeretné, ha most kihagynánk egy turnust(8 hét) és utána folytatnánk. Ez így oké is lenne, de én már így is beleőprülök az érettségi hajszába, és a tánc az egyetlen dolog, ami igazán kikapcsol, és valami színt hoz az életembe. Plusz tegyük hozzá, hogy nem az a szorgalmas típus, csak most akar belehúzni, meg hát a hétvégén tud a legtöbbet tanulni. És pl ír novellát, meg néz rajzfilmeket, szóval van neki szabadideje... szóval szerintem nem ezen a heti egyszer 4 órán (utazással együtt) múlna az érettségije. Felvetettem azt is, h szombatonként aludjon itt, mert én a városban lakom, és akkor vasárnap tud 4-ig tanulni, és akkor biztosan végez, meg nem kell utazgatni, stb...azt mondta ez oké is lenne, de az anyja ordibálna, h miért alszik itt mindig. Tegyük hozzá, h alig találkozunk,ha hétköznap talizunk, akkor is a németben segítek neki, és a hétvégén is általában csak a tánc miatt találkozunk, mert most mindegyikóünknek sokat kell tanulnia. Mondtam neki, h jobban ki kéne állnia magáért, hisz már 19 éves, és egyébként sem értem, h az anyja miért pattog, amikor igazán nem találkozunk sokat, ráadásul csak otthon tartják, de nem is foglalkoznak vele. A pénz sem lehet gond, hisz az én anyám fizeti mindkettőnknek, holott ők jobban állnak anyagilag, csak nem hajlandó az anyja ilyenbe befizetni.
Nekem ez nagyon fontos lenne, de ugyanakkor nem akarom semmire sem kényszeríteni, és nincs jogom azt se mondani, h amíg van ideje rajzfilmet nézni, addig erre is van ideje, hiszen ezt leginkább csak az én kedvemért teszi, mint sem saját szórakoztatásáért. Nem tudom, hogy mit kellene tennem. Túl elfogadó vagyok, vagy pont engednem kéne neki?
(Elnézést, hogy ilyen hosszan taglaltam)
Köszönöm előre is a válaszát

Szakértőnk válasza a Rávegyem vagy hagyjam? kérdésre

Kedves Levélíró!

Szerintem jó, hogy ilyen sok szempontból meg tudod közelíteni a kérdést. Kicsit azonban úgy tűnik, mintha elsodorna az, hogy vajon hogyan férhetne bele a tánc a barátod életébe, miközben a valós kérdésed az, hogy ráerőltesd-e a táncot az elkövetkező 8 hétre. Azt gondolom, csak akkor éri meg ráerőltetni valamit valakire, ha az később ad neki is és a kapcsolatotoknak annyi pozitívumot, hogy mellettük eltörpüljenek az erőltetés keltette rossz érzések. Így, az érettségire való felkészülés időszakában érdemes lehet ezt jobban átgondolnod, mert elképzelhető, hogy a barátod tánccal kapcsolatos rossz érzései túlsúlyba kerülhetnek, hiszen egyrészt valós kellemetlenségei is származnának belőle, másrészt lenne mire dühösnek lennie saját maga helyett, ha nem haladna úgy a felkészüléssel, ahogy szeretné. Sajnos ilyesmibe még a legracionálisabb ember is belecsúszik néha. Összességében azt gondolnám, akkor lenne érdemes ragaszkodnod most is a tánchoz, ha valahogyan tudnál adni a barátodnak cserébe annyit, hogy a pozitív része legyen több, egyértelműen kellemesnek tudja megélni. A másik megoldás, ami eszembe jutott, az lehetne, ha külön választanád, ami miatt a tánc most különösen fontos számodra, azaz, hogy "az egyetlen dolog, ami igazán kikapcsol" és hogy "alig találkozunk". Próbálj átmenetileg akár a barátod nélkül is kikapcsolódós, színes programokat kitalálni magadnak és figyeljetek oda rá közösen, hogy több időt töltsetek együtt.

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések