Magány....

ora 2013-02-27 14:00:33
Kedves Doktornő!
Sokak számára nem feltűnő, de számomra egy igen nyomasztó problémámra keresem a választ. Még általános iskolába volt egy rakat barátom akikkel bármilyen ökörségben benne voltam egyszóval egy meglehetősen jó társaság volt 8 évig.... Aztán jött a középiskola és már félév eltelt és senkivel sem tudtam egy olyan jó kapcsolatot kialakítani hogy a hétköznapok ne a szürkeség és az egyedüllét ködében vesszenek el hanem akivel tényleg lehet hülyülni vagy legalább beszélgetni egy jót :-/ A problémát kezdetben magam próbálta legyűrni, később tanácsot kértem a tesóimtól a végén már a szüleimtől vártam egy jó tippet, mindet meg is fogadtam... de egyik sem az igazi .. :S Aztán eljutottam az önhibáztatáshoz, magamba néztem és egy tucat olyan hibát fedeztem fel magamba ami valószínűleg megakadályoz abban hogy barátkozzak ... Önteltségtől, kezdve a gőgös és fölényes apró testtartási jeleken át még észrevettem magamon hogy sokszor egy kissé hogy is mondjam, tahó voltam. Ez abból fakadt hogy még év elején volt pár kicsi szópárbaj (mint minden új környezetben) és ezt nem tudtam jól kezelni sokszor mérgesen és feszülten, de visszaszóltam és ebből a többiek rájöttek hogy nem igazán a beszéd az erősségem. Innentől kezdve olyanok is ejtettek rám pár lealacsonyító megjegyzést akik csak a saját nagy dumás arcukban bíztak, mindezt előzetes kötekedés nélkül. Nem tudom hogyan próbáljak meg kezelni a verbális konfliktusokat. Arra rájöttem ha kijavítom magamban az előbb említett néhány személyiségi hibáimat és kedvesebb leszek az ilyen kicsi dolgok egy részét elkerülhetem. Senkivel sem szándékozok rosszban lenni de nem tűröm hogyha ba*ogatnak ( elnézést :) ) és ilyenkor megpróbálok nyugodt lenni és párszor sikerült is leráznom magamról az idegesítő fazonokat és most már az osztályban tisztelnek. Már nem szólnak be olyanok akik eddig és még jót is nevetek velük alkalmanként de barátokat nem sikerült szerezni és ez nagyon zavaró. Mindig azt látják bennem hogy én vagyok az afféle magányosfarkas de nem értem miért... Iszonyat sok olyan hülyeségben is benne lennék amit a többi srác csinál de mégsem csinálom mert nincs kivel :S Sokszor azt érzem hogy kilógok a sorból, ugyanis nagyon maximalista módon teljesítek a sportban és az iskola is jól megy, csak éppen a társasági élet sínyli meg ezt az egészet...Már átolvastam minden apró tippet ötletet a neten, ki is írtam és megpróbáltam alkalmazni őket de sokszor rosszul sült el.Már nem vagyok tahó nem beszélek hülyeségeket és kedvesen beszélgetek a többiekkel és nyitott vagyok az új témákra, de mind ezek ellenére mintha egy kicsit az osztálytársaim tartanának tőlem ... Nem mernek nyitni vagy hülyéskedni velem és hát végül is egy barátság ilyenekből indul ki, de ha én próbálom meg ugyanezt rendszerint beégek ami hát lássuk be a lányok ez nem előnyös. Már nem viselkedek agresszív kismalacként és sokszor ugy érzem nem érdeklek senkit :S Mi a megoldás?

Szakértőnk válasza a Magány.... kérdésre

Kedves Levélíró!

Összességében szerintem az lehetne a megoldás, ha a rólad kialakult, magányos farkas, kicsit kilógsz a sorból képen átjutva kialakulna az osztálytársaidban egy olyan kép is rólad, mint akivel lehet hülyéskedni, haverkodni. Azt gondolom, ha ők nem mernek lépni, mert nem ismernek eléggé, hogy tudják, szeretnéd, ha nyitnának feléd, akkor valahogyan erre kellene hívnod a figyelmüket. Próbálj te nyitni, még ha esetenként furán is jön ki a dolog! Beszélgess, hülyéskedj azzal, aki inkább partner hozzá, találj ki közös programokat, hátha így meglátják, hogy tényleg lenne igényed többet velük lenni és ténylegesen beállni közéjük a sorba. Amennyiben van olyan, akivel jobb a kapcsolatod, akár el is mondhatnád neki, hogy szívesen vennél részt aktívabban a társasági életben, hátha segíthet.

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések