/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / mit gondolnak erről, norm...
  

mit gondolnak erről, normális vagy problémás?

ora 2013-02-25 18:51:21
manapság mindíg szomorú vagyok... Sokszor irtam már a kamaszpanaszon segély leveleket önöknek, amikre idővel választ is kaptam, és valamiképp enyhitették a problémákat... Egy nemrég irt levelemben probáltam megmagyarázni az érzéseimet... Nos ha gondolkodnom kellene, akkor nagyrészt mostanság mindíg a múltamon rágódok olyan 6 évre vissza menőleg... Régnek tűnik mégis úgy érzem mintha ott rekettem volna. Azon a napon, mikor a nővéremnek (aki most töltötte be a 18-at) házi bulija volt és emlékszem mindíg a nyakán csimpaszkodtam, mert ő volt a példaképem. Akkoriban lehettem olyan 10 éves 3.-os. Horror filmet néztek a "kőrt". Nagyon fusztrált lettem utána... szinte 6 évig nem tudtam túl tenni rajtam a horror filmen, persze hozzá teszem kiskoromban féltem a szellemektől és néha mostanában is szégyenre félek az ilyenektől... -> Miután megnéztük a horror filmet felmentünk az emeletre ahol a nővéremék egy 50cent számot hallgattak... Az óta akár hányszor meghallom azt a zenét rosszul érzem magam. Az a nap volt életem eggyik legeslegrosszabb napja. (de ha vissza gondolok már 6-7 évesen is láttam egy horror filmet és az is nagyon sok ideig nyomást gyakorolt rám )Mostanság pedig egyfojtában csak sírok, hogy elmúlt minden és 16 éves vagyok, hogy soha nem leszek többé gyerek, és fáj az elmúlás.. Néha még olyan 1-2 hónapja, mikor elkezdődött ez a depressziós időszakom, azon szomorkodtam, hogy anyut is el fogom veszíteni...
De összeségében, úgy gondolom, hogy azért lehetnek ilyen rossz világképeim, mert kiskoromban elég sok horror filmet láttam 10 éves korom óta. .. Ez a levél úgy hangozhat, mintha siránkoznék, de csak próbálom megfejteni, mi is a baj velem...
Röviden, tömören: Kiskorom óta féltem mikor egyedűl voltam... Sok horror filmet láttam és a nővérem is poénból ilyeszgetett néha, hogy pl: benyúlt a lábamhoz a lépcsőn és meghúzta azt... (Ezek azok amiktől néha manapság is tartok, na meg félek sötétben kinézni az ablakon is, mert egy kőrhöz hasonló horror filmben is ki nézett egy lány és jobb szeretek elhuzott függöny mellet kisfénynél aludni)..
Önök szerint, ezek a kiskori "traumák" amik értek engem kiheverhetőek egy gyenge lelkületű ember számára? Talán ha nyugodt, kedves zenéket halgatnák, és probálnák minél jobban ellazulni, akkor jobban érezném magam?
Válaszukat előre is köszönöm.. És elnézésüket kérem, hogy ilyen bolondságokat irogadtam :D:D

Szakértőnk válasza a mit gondolnak erről, normális vagy problémás? kérdésre

Kedves Levélíró!

Az alapján, amit írsz, kicsit úgy tűnik, mintha a felnőtté válás, a gyerekkor biztonságának elhagyása lenne félelmetes a számodra. Azt írod, "Kiskorom óta féltem mikor egyedűl voltam". Azt gondolom, a horrorfilmek könnyen aktivizálhatnak egy már meglévő szorongást, mely mintha leginkább arról szólna, hogy a külvilág veszélyes. Ha ebből indulunk ki, nem csoda, ha nem szeretnéd, ha múlna az idő és felnőttként egyedül kellene szembe nézned ezzel a veszélyes világgal. Azt javaslom, kezdjél két irányból foglalkozni a kérdéssel. Egyrészt a magabiztosságodat növeld, például úgy, hogy tudatosan úgy alakítod az életedet, tűzöl ki magadnak célokat, hogy azt érezd, elérheted, amit szeretnél, meg tudsz dolgozni érte. Keress ilyen emlékeket is, hogy segítsenek a jövőben! Másrészt pedig gondold át újra és újra, hogy valóban annyira veszélyes-e a külvilág, amilyennek tűnik! óriási különbség van a horror filmek által ábrázolt és a valóságos világ között! Menj bele új helyzetekbe, melyekben önállóan kell helyt állnod és tapasztald meg, hogy egyedül is meg tudod oldani a dolgokat és nem fenyeget akkora veszély, mint elsőre gondoltad volna!

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések