/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Az a fránya lustaság...
  

Az a fránya lustaság...

ora 2013-02-21 00:00:37
Sziasztok! Azt hiszem, talán nem sokan fordulnak hozzátok ilyesfajta problémával. Én nagyon lusta vagyok. Ez tény. Tudom, hogy a kamasz életkorából adódóan lusta, de ez már akkor is túlzás. Majdnem 19 éves egyetemista lány vagyok. Az átlagom nagyon jó, sportolok is (na jó, 12 évig táncoltam, suli miatt abbahagytam, suli közben meg amikor ráértem mentem pl. aerobicra, vagy csak magamnak otthon erősítgetek, de sajnos nyilván nem olyan rendszerességgel, mint régen :( ), még rendet is tartok magam körül, bár porszívózni, törölgetni rühellek, de azért elpakolom legalább a cuccaim, szépen, rendben. De ami a problémám, az szerintem minden ( vagy legalábis 90%-ban) a lustaságból fakad... Például nem tudok főzni, mosni... Egyáltalán... Konkrétan a barátom háziasabb, mint én, ami szégyen, lány vagyok... Meg úgy eleve. És túl lusta vagyok ahhoz, hogy anyának segítsek főzni, vagy pedig délben ébredek fel, amikor már kész minden. Mosással ugyanez. Persze anya meg sosem nyaggatott ilyenek miatt, mert azt vallotta, hogy tesómmal fő feladatunk, hogy tanuljunk. Persze azért apróbb "részfeladatokat" csináltunk, pl. panírozás ilyesmi, sütni szeretek is, de teljesen elkészíteni egy főtt ételt (ami nem porból van, és nehezebb elkészíteni, mint virslit főzni- amivel még koliba kerülésem elején problémáim voltak...) képtelen lennék. Kimosni sem tudnám a ruháimat. Túl lusta vagyok ehhez. A másik. Sokszor mások elől esetleg lényeges információt csupán lustaságból elhallgatok (pl.: ott felejtetted azt a 200 ft-ost az asztalon..., aztán meg fél óra múlva keresné...). Ez így tudom, hogy bunkónak hangzik, pedig csak lusta vagyok szólni. Sokszor ilyen okokból hazudok. Túl hosszú lenne elmondani az igazat, pedig nincs benne semmi kivetnivaló, de inkább hazudok valami félmondatos történetet. Ehhez kapcsolódik, hogy sokszor úgy érzem, nem megfelelő a viszonyom a szüleimmel, testvéremmel, a legjobb barátnőmmel... Igazából nem vagyok az a magából mindent kibeszélős típus (ezért is fordulok hozzátok, mármint könnyebb nektek írni, mint ismerősöknek... ez most furán hangzik, tudom), így érzelmi világomról nem nagyon tud senki semmit. És ez nyilván rosszul esik anyának, nővéremnek,és a legjobb barátnőmnek. Ő már az utóbbi időben azt hiszem emiatt, ő sem mond semmi ilyesmit, persze látszólag jól megvagyunk, szobatársak is vagyunk, nem szoktunk veszekedni meg semmi.Anyával való kapcsolatom is most hosszú lenne kifejteni, de ne gondoljatok semmi rosszra, nagyon jó anyukám van, csak kamaszként ezt nem mindig látja be az ember, és persze amúgy sem mondok senkinek semmit magamról, tehát neki sem... De az utóbbi időben próbáltam ezen javítani. És még barátokat sem tudok szerezni. Haver az van bőven, vagy hát ilyen kedves ismerős, vagy hogy mondja.... de semmi közelebbi.. Úgy értem az új egyetemista társak között.. Pedig a többieknek már majdnem mindenkinek sikerült kialakítani ilyen kapcsolatokat, csak nekem nem... A régi sulis barátokkal is alig tartjuk a kapcsolatot,mondjuk ezen most próbálok segíteni, remélem összejön, csak msot meg vagy betegek vagy jajj ezen a héten nem jó, vagy óó de most nem pesten lakok.... majd ha felköltöztem...Remélem nem csak lerázásnak modnják ezt. Szóval úgy társaságban vagyok magányos, vagy hogy mondjam, körül vesz rengeteg ember, ritkán ücsörgök magányosan az előadótermeben, akad beszélgetőtárs, de mégis...
Tehát. A problémám összegezve: segítsetek, hogy le tudjam győzni a lustaságom, hogy normálisan viselkedjek az emberekkel, hogy szerezzek barátokat, vagy legalább egyet, nem lehetek mindig szobatársammal, és hogy vele is bizalmasabb tudjak lenni (pedig tényleg senkivel nem sozktam az lenni, most a barátommal vagyok a legbizlamasabb kapcsolatban, neki tényleg mindnet elmondok, de vele mielőtt összejöttünk nagyon jó barátok voltunk , és azt hiszem ez emiatt van, de azért a vele kapcsolatos dolgoatk -pasiügyeket- is meg kéne valakivel beszélni...), meg anyával is... Remélem 19 évesen még nincs késő ezen javítani. Előre is köszönöm!

Szakértőnk válasza a Az a fránya lustaság... kérdésre

Kedves Levélíró!

Olvasva a leveledet, bennem az merül fel, hogy valóban lustaságról van-e szó. Érdekesnek tűnik, hogy a lustaságod leginkább abban akadályoz, hogy közelebbi emberi kapcsolatokat alakíts ki, azaz aktívan tegyél azért, hogy ezek a kapcsolatok kialakuljanak vagy mélyüljenek, miközben a tanulmányi eredményedet nem befolyásolja és nem akadályoz a sportolásban, valamint abban, hogy a saját igényeid szerint rendben tartsd a környezetedet. Inkább a bizalmasság, a kölcsönös közeli kapcsolat lehet a problémás. Gondold át szerintem, hogy mi lehet az, ami visszatart, távolabb tart akár még anyukádtól is (gondoljunk csak a főzésre, például). Figyeld meg, amikor úgy érzed, lustaságból nem teszel meg valamit a másikért vagy nem törekszel arra, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz, valójában milyen gondolatok futnak át a fejeden és milyen érzések kapcsolódnak hozzájuk. Ha el tudsz csípni egy-egy ilyen visszatartó gondolatot, az sokat elárulhat a saját működésedről és lehetőséged lesz dönteni arról, vajon mennyire megalapozott a távolságtartásod, valóban ezt akarod-e tenni. Próbálhatsz tudatosan is módosítani a viselkedéseden és megfigyelni, milyen hatással van rád és azokra, akik fontosak neked.

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések