/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Gyerekkortól mostanáig.
  

Gyerekkortól mostanáig.

ora 2013-02-09 20:14:56
Tisztelt Szakértő!
Már régóta gondolkodtam azon, hogy beszéljek-e az egyik problémámról, de kezdem az elején.
Amikor 4 éves voltam anyut felhívták a munkahelyéről, hogy a mamám meghalt. (Anyukám dajka volt és az ő csoportjába jártam, ezért én is mentem vele haza). Amikor beértünk a mamámhoz, akkor én is láttam őt. Csak elesett a küszöbben és lefeküdt aludni. Többé nem is kelt fel. 14 éves vagyok és minden pillanat megmaradt 4 éves koromból. Meghalt a másik mamám is kb. 2 évre rá. Rákos volt. Amikor iskolás lettem, akkor ki voltam közösítve nem volt se barátnőm, se barátom. Senki. Senki sem értett meg. 1 évvel korábban ért egy baleset. Nyaralni indultunk. Autópályán mentünk. Amikor hirtelen bevágott elénk egy kamion a szembe sávból és átszakította a szalagkorlátot. kb. 3 másodpercen múlt az életünk. A kamion gabonát szállított.. És miután átszakította a szalagkorlátot, felborult. A sofőr nem volt bekötve. Édesapám szedte ki a bátyáimmal együtt (6-an utaztunk) (meleg is volt). A sofőr eszméletlen állapotban volt és hívtunk hozzá a mentőt. A mentő 10 perc alatt kint volt, de mintha legalább fél óra eltelt volna. A sofőr szuszogott, lélegeztették. De eltört a bordája. Jött hozzá mentőhelikopter és próbálták újraéleszteni, de sikertelen volt 45 percen keresztül. Innen is minden egyes pillanatra emlékszem. Nem lehet elfeledtetni. Minden este sírok és hiába akarom semmi se boldogít, maximum csak annyi, hogy átmentem másik iskolába és itt nagyon sok barátnőm van.
Továbbá amikor anyuval leültem beszélgetni ugyanezt megemlítettem neki és olyan volt, mintha az képzelné, hogy a lánya egy hülye gyerek.. Mondtam neki, hogy vigyen el pszichológushoz, azt mondta nem. Mondtam neki, hogy mindenre emlékszem és minden nagyon fájdalmas még most is és erre a válasz az volt, hogy nem csak nekem fáj az, ha elvesztek egy embert az életemből vagy ha látok meghalni valakit. Azóta sem mentem el pszichológushoz és nem maradt más választásom, csak annyi, hogy Önöknek írjak. Muszáj kiadnom ezt a sok fájdalmat. És mivel senkitől sem kapok tanácsot, ezért remélem, hogy innen kapok..
Előre is köszönöm!

Szakértőnk válasza a Gyerekkortól mostanáig. kérdésre

Kedves Levélíró!

Azt gondolom, teljesen természetes, hogy megráztak ezek az élmények és nehezen dolgozod fel őket magadban. Igaza van anyukádnak abban, hogy mindenkinek fáj a veszteség, de fontos szempont az is, hogy nagyon fiatal voltál, amikor te átélted ezeket a traumatikus élményeket és nem tudhattad még felnőtt módon kezelni, feldolgozni őket. Sokat segíthetne, ha tudnál személyesen is beszélni róluk egy pszichológussal! Ezt sajnos nem tudja helyettesíteni néhány levélben kapott tanács.

Addig is azt javaslom, beszélj minél többet ezekről az élményeidről, írd le őket a naplódba vagy jelenítsd meg őket rajzban, versben, zenében, stb. Fontos, hogy  több részletre vissza tudj emlékezni, ne csak azok az emlékek jöjjenek elő, amik amúgy is olyan könnyen megjelennek benned. Gondolkozz azon is, milyen érzéseid, gondolataid vannak a halállal kapcsolatban. Emlékezz vissza, akkor, régen hogy élted meg ezeket az eseményeket és most, hogy gondolsz rájuk. Biztosan van különbség, hiszen sokat változtál azóta te is és még fogsz is változni.

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések