/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / félelem... kóros, vagy no...
  

félelem... kóros, vagy normális?

ora 2013-02-07 22:15:08
Tisztelt Szakértő!
Életemet megkeserítő problémáról írnék most, amit még Anyának se mondok el, mert biztos vagyok benne, hogy kinevetne, és gyerekesnek tartana emiatt, ezért fordulok Önhöz. Ön talán nem nevet ki.
Szóval az egész talán valamikor kiskoromban kezdődött. A pontos idejét nem tudom, de most körülbelül az ugrik be, mikor apa egyedül hagyott bizonyos helyzetekben, idegen helyeken. De az is lehet, hogy ez még sokkal régebbről jön. Kisebb, ovis koromban is rengeteg ilyen problémám volt, például nem mertem köszönni az idegeneknek, ami miatt neveletlennek tartottak, pedig egyszerűen csak féltem. Ezért Anyu be is íratott egy helyre, ahol békés volt a hangulat meg jófejek az emberek, és akkor egy ideig nem is volt baj ezzel a dologgal. Egészen az iskoláig. Na, ott megint kezdődött az egész. Már azon is gondolkodok... így visszagondolva, hogy lehet, nem is vagyok egészen normális. Mert csak egy esetet felhozva: Barátnőm születésnapját ünnepeltük, voltam nagyjából harmadikos, amikor történt, mikor egy belső hang azt mondta, hogy ne merjek enni a sütikből, mert akkor elveszem másoktól és hasonlók.
Hiába vagyok most 17 éves... élveznem kéne az életet, barátokat szerezni meg ilyenek. De én félek. Nem merek csinálni egyedül semmi újat. Nem merek idegenekkel találkozni, idegen helyeken rettegek mindentől. És az előttem álló helyzetektől is. Hogy mi lesz ha...
És tipikus példa erre mostanában a német óra. Tudja, olyan a német tanárom, hogyha kedve tartja, rajtunk tölti ki a dühét, leüvölti mindenki fejét és ez jól esik neki, legalábbis úgy fest. Aztán itt van még a matek. Tudja, nem igazán vagyok jó matekból és... ezt most muszáj leírnom, mert annyira feldühített. Szóval matek előtt, míg bejött a tanárnő olvastam egy kötelezőt, de csak míg bejött és lerakta a cuccait, aztán eltettem. Erre "kedvenc" némettanárom, aki ráadásul az ofőm is képes volt azt mondani nekem, hogy egész matekon olvastam, amikor figyelnem kellett volna. Hát hülye vagyok én? Ennyire ostobának néz? hihetetlen, de persze neki épp eszű ember nem mer visszaszólni, mert tuti, hogy az igazgatói előtt végzi egy csipet halláskárosodással fűszerezve.
De hogy ne csak a sulit említsem. Félek elmenni vásárolni, Anyuék nem bízhatnak rám semmit, mert félek minden helyzettől. Félek megvalósítani az álmaimat. Félek bemenni a boltokba, félek az érettségitől, különösen a szóbeliktől, a nyelvvizsgától, a KRESZtől és attól ha majd jogsim lesz, félek a holnaptól, mert még sose voltam például matek korepen ennél a tanárnál és egyfolytában az az idegesítő gombóc van a torkomban. És fáj a gyomrom meg a lelkem. És hányingerem van, reszket a kezem, ha meglátom, hogy anémettanárom dühös. Mostanában sokat sírok megint. Nem akarom ezt az egész helyzetet, mégis a rabja vagyok.
Elnézést a hosszú levélért, válaszát előre is köszönöm
Tisztelettel: D

Szakértőnk válasza a félelem... kóros, vagy normális? kérdésre

Kedves Levélíró!

Azt gondolom, amennyiben olyan mértékű szorongásokkal küzdesz, melyek érezhetően akadályoznak az életedben, mindenképpen érdemes lenne komolyabban foglalkoznod a problémával, akár személyesen is pszichológus segítségét kérve. Szerintem első lépésként nézz szembe a félelmeiddel. Vedd sorra, hogy mitől félsz, milyen helyzetekben jön elő a félelmed, mennyire indokolt és gondold át, hogyan tudnád apránként legyőzni a félelmedet. Kezdd először a kevésbé félelmetes helyzetekkel, keresd őket tudatosan és ha szorongva is, éld át, hogy valójában meg tudsz bírkózni a félelemmel és nincs is igazán mitől tartanod, akár pozitívan is alakulhat egy-egy ilyen helyzet. Gondolok itt például arra, hogy új dolgokat kipróbálj vagy új embereket megismerj. Segíthet, ha megfigyeled, egy-egy ilyen helyzetben milyen gondolatok futnak át a fejeden. Könnyen elképzelhető, hogy kicsit félelmetesebbnek gondolod ezeket a helyzeteket, mint amilyenek valójában és a gondolataid reálisabbá alakításával a szorongásod is csökkenhet. Érdemes lenne esetleg beszélned a félelmeidről valakivel, akiben megbízol és közel áll hozzád, hogy a segítségét kérhesd.

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések