/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / tanácstalanság..
  

tanácstalanság..

ora 2013-01-28 16:59:07
Kedves Szakértő!
Először is elnézést a levelem hosszúságáért,de úgy éreztem,a részletességgel tudok egy igazán teljes képet adni a történetemről,aminél tanácsra van szükségem..
23 éves vagyok és a történetem egy éve kezdődött.Az interneten regisztrálva voltam egy oldalon,és elkezdtem beszélgetni egy sráccal(nevezzük M.-nek - 26 éves)A beszélgetéseink hamar rendszeressé váltak,és hosszúra nyúltak. Mindent meg tudtunk egymással beszélni,szó szerint. Mintha már régóta ismernénk egymást. 1 hónap után találkoztunk,és életem egyik mondhatni legszebb első találkozása volt! Rengeteget beszélgettünk,nevettünk,és 13 óra hosszára sikeredett a találkozás. Aznap este elmentünk egy szórakozó helyre is,ahol tánc közben(nem ittunk) adott egy puszit az arcomra,és utána óvatosan a szám szélére(ezt viszonoztam,de én is csak a szája szélére) majd ezek után szorosan megölelt,de nem csókolt meg. Ebből azt feltételeztem, meggondolta magát, és nem akar többet tőlem mint barátság. Ennek egy éve,azóta találkoztunk már jó párszor,rengeteget beszéltünk egymással,és mindig hangsúlyoztuk a másiknak,hogy mennyire fontosak vagyunk egymásnak,mint barát!Beszéltünk párkapcsolatokról,a tapasztalatainkról,majd később ha valamelyikőnknek randija volt,megosztottuk egymással. Mindig is jó pasinak tartottam,és úgy gondoltam, ez a kis vonzalom nem fog közénk állni. Akármikor találkoztunk, és meglátott,rögtön dicsért,én pedig próbáltam nem félre érteni ezeket,és nem többet látni a dolgokban,mint amik valójában voltak. Sokszor úgy gondoltam,csak udvariasságból,kedvességből dicsér,mivel tényleg nagyon kedveljük egymást mint barát,és megértjük a másikat. Viszont ezeket a bókokat nem hittem hogy komolyan gondolja,hiszen nagyon jól tudtam,hogy mi az ideálja,milyen nők tetszenek neki.Rengeteget edz,és ugyanígy a jó alakú nők tetszenek neki,akik vékonyak és sportosak.Én sajnos ebből a sorból teljesen kilógok.Sosem voltam egy nádszál vékony lány,de az utóbbi 1-2 évben a sorozatos csalódásoknak és rossz kedvnek köszönhetően az ételhez fordultam,mint vigaszhoz,és ezzel 15 kg-t híztam.. Így még inkább megvoltam győződve arról,hogy én sosem tetszenék neki (na meg persze,amúgy is,akkor megcsókolt volna már az első találkozáskor - bizonygattam magamban mindig). Nyáron volt egy időszak, 3 hónapig nem láttuk egymást,és utána meglátogatott ősszel. Beszélgettünk,nevetgéltünk és mellém feküdt az ágyra,de amikor a szemébe néztem,és közel volt hozzám,úgy éreztem hogy megtudnám csókolni,de persze nem tettem meg. Miután haza ment végig azzal nyugtatgattam magam,hogy ez biztos csak azért volt mert akkor már 8 hónapja nem voltam férfival,és nem érintett meg senki. Ő pedig itt volt,mellettem,helyes,jó a teste,és még jól meg is értjük egymást.. Egy hét után már szinte biztos voltam benne,hogy csak az lehetett az oka annak,hogy annyira erős vágyat éreztem a csókhoz,hogy nincs a közelemben férfi már régóta. Sikerült. Meggyőztem magam. Aztán novemberben megismerkedtem valakivel,de másik országban lakik,egy hónapban jó ha egyszer találkozunk, és mivel már annyit csalódtam az utóbbi 1-2 évben, nem mertem senkinek sem beszélni róla,amíg nem biztos a dolog. Tehát M.-nek sem. A sráccal (27 éves)úgy érzem,most kezd elmélyülni a dolog.. Eddig bizonytalan voltam,belsőleg egy elragadó ember! Figyel rám,megnevettet,hűséges,megbízok benne,szeretek vele lenni és kihasználás/önzőség vagy sem, lelkileg sokat segít azzal,hogy ő van nekem.. És tisztában vagyok vele,hogy egyáltalán nem szép dolog az amit tettem.. Vele is interneten ismerkedtem meg,de nem a kép volt az ami megfogott,hanem a személyisége. Jó volt az első találkozás,rengeteget nevettünk,jól éreztük magunkat,tetszett hogy magas,és bár nem izmos,de nem is vékony,és ez jó,mert végre nem érzem magam bálnának valaki mellett :-) Viszont ha nem interneten ismerten volna meg,hanem egy szórakozó helyen látom meg(ahol először a kisugárzásé és a külsőé a fő szerep)nagyon valószínű hogy fel sem figyelek rá. Mert egyszerűen nem az én esetem. Így sokáig őrlődtem, mert nem akartam felszínes lenni,de azt is tudtam,hogy a külső igenis sokat számít,hiszen a vonzalom,stb. igenis kellenek egy kapcsolatban. Aztán (mivel távkapcsolat) így nem találkoztunk sokat,viszont minden nap beszéltünk - tehát a belsője, karaktere volt az ami minden egyes nap megmutatkozott,és mivel az nagyon tetszett,és a találkozásokkor is jól éreztük magunkat,szépen lassan de megszerettem. Nem mondom hogy szerelmes vagyok,mert biztos hogy nem,de nagyon jó vele,és nagyon fájna ha nem lenne.
Vissza térek M.-hez,aki két hónapig külföldön volt,és most jött vissza ezért mindenképpen szeretett volna velem találkozni,de sajnos beteg lettem,ezért lemondtam a találkát,mert féltettem a bátyját akivel napi szinten tartja a kapcsolatot. A bátyja novemberben kiderült hogy rákos,megműtötték,és most kezdik kemoterápiával kezelni,egészen nyárig. Így javasoltam,hogy jövő héten találkozzunk,addigra meggyógyulok,és a bátyja miatt sem kell ilyen szempontból aggódnunk. De M. azt mondta,mindenképp szeretne látni,mert utána egy hónapra elmegy katonának,és az megint rengeteg idő. A döntést az ő kezébe adtam,felelősség teljes felnőtt, ha ő ezt bevállalja, akkor rendben (megbeszéltük,addig majd maszkban leszünk- azt mondta,max fél órát tud maradni a bátyja miatt,mert minden percben szeretne vele lenni). Most szombaton eljött hozzám,este 19:30 kor. Hozott nekem egy ékszert a két hónapos útjáról,és sokat mesélt. A női ügyeiről is. Dicsérte a francia nőket,de azt mondta,sajnos nem érzett késztetést hogy oda menjen hozzájuk,pedig tényleg gyönyörűek. Mesélt egy másik sztoriról is,megismerkedett egy francia nővel a vonaton,aki amolyan"gumi ember" a cirkuszban. Nagyon hajlékony nő,és kihangsúlyozta,hogy milyen jó alakja van,számot is cseréltek. M. el is ment hozzá de kiderült hogy a nőnek van két másik barátja is,két másik városban,és mindegyik tud mindegyikről. Így M. azt mondta,ő ezt nem csinálja,inkább a kanapén aludt,aztán másnap elköszönt és haza ment. (Már este 10 óra volt,így a fél órás találkozás,amit megbeszéltünk, jóval több lett).Ültünk az ágyamon,nagyon közel egymáshoz,összeértek a lábaink,és néztük a gépen a mozi műsort,mert kitaláltuk,hogy megnézhetnénk valami jó filmet még az este. Aztán rám nézett,mélyen a szemembe,és bókolt,én meg elnevettem magam,és mondtam hogy hagyja abba,mert még a végén elpirulok! Csak nevetett,és adott egy az arcomra puszit. Aztán beszélgettünk,és a nézése,olyan volt,hogy az ember tudja,most kellene jönnie egy csóknak..hát megtörtént. Oda jött,és megcsókolt. Teljesen lesokkolódtam! Előtte 5 perccel kérdezte meg,miért nem mentem el vele Párizsba szilveszterezni,és elakartam mondani neki,hogy a sráccal voltam akivel úgy néz ki összejöttünk,de nem tettem.. Úgy gondoltam,majd picit később,még az este folyamán elmondom. A csók után csak az volt a fejemben,ha most elmondom hogy van valakim,elmegy,örökre,és azt nem akarom. Tudom hogy az egyik oldalról ő egy konzervatív ember(2 éve nem volt nővel), ismerem az összes nő ügyét,amikben elmesélte,hogy nem szereti ha egy nő rögtön oda adja magát,ha kell,akkor a nő igenis várjon fél évet rá,ha pedig valakinek van párja,akkor szó sem lehet ilyenről.. Nem bírja az olyan nőket akik csak lefeküdni szeretnének vele,és gyorsan odaadják magukat.. Csókolóztunk...ami nagyon jó volt,pont úgy csókol ahogy én. Majd ledobott az ágyra,és egyre hevesebb lett,én pedig egyszerűen teljesen megvoltam illetődve. Egyik részről annyira szerettem volna élvezni,hogy megtörtént az ami kicsit mindig is izgatta a fantáziámat,a másik részről pedig jöttek a gondolatok,hogy mi lesz a barátommal,ha választanom kell közülük,össze fogok zuhanni,és nem akarom egyiket sem elveszíteni,viszont mindkettőt szeretem annyira,hogy tudjam,fairnek kell lennem és választanom kell.. Közben megállt a csók,és kicsit beszélgettünk,mondta h sajnálja,de a szemeimnek nem bírt ellenállni,"muszáj" volt megcsókolnia.. És elkezdte mesélni,hogy egyszer mi már majdnem csókolóztunk,az első találkozáskor,egy éve. Mondom tudom,a szórakozó helyen,amikor puszit adtál. -Pontosan. - jött a válasz,és adott ugyanúgy a szám szélére egy puszit mint akkor,és megkérdezte,hogy ott és akkor miért nem csókoltam meg? Mondtam neki,hogy visszapusziltam ugyanoda,de utána ő megölelt. "Igen,megöleltelek,mert már annyira közel voltam hozzád,hogy úgy gondoltam,itt most már tiéd a következő lépés,de nem tetted meg,így azt hittem nem akarod,és jobbnak láttam az ölelést.".. Aztán ezen csak nevettünk,hogy ez olyan,mint egy film.. egy év eltelik,és mindketten azt hittük hogy a másik nem akar tőlünk semmit.. Vadul csókolóztunk továbbra is,majd levette a felsőjét,én pedig nem akartam az enyémet.. végig ott voltak a fejemben a gondolatok,hogy neki nem az ilyen nők tetszenek mint én (hiába a szép szavaknak,amikkel csók közben is dicsérte kb. minden egyes porcikámat,és majd fel falt)..nagy nehezen levettem,de az hogy elengedjem magam,nem ment.. pedig már ő is mondta,hogy engedjem el magam.. Megmondtam neki,hogy nem megy,tudom hogy neki nem az ilyen nők tetszenek. És azt mondta,hogy lehet valaki vékony,de a kisugárzása sosem lesz olyan mint az enyém,a szemei,a szája.. 10 kg ide vagy oda,a kilók jönnek,mennek, azon lehet változtatni,de a kisugárzáson,azon nem. A karakterem,a kisugárzásom,a szemeim,stb.. Az,hogy sok mindenben hasonlítunk,az érdeklődési körünk,a véleményünk dolgokról,ezeknél nem számít 10 kg ide vagy oda. Ezek nagyon jól estek,de még így sem tudtam teljesen elengedni magam,nem volt semmi önbizalmam,megláttam a kockás hasát,és annyira tökéletlennek éreztem magam.. közben pedig a gondolatok a fejemben,hogy most ebből mi lesz.. és a barátom is a fejemben volt,és így tovább és így tovább.. :-/ Nem voltam megborotválkozva,(beteg is voltam,azt mondta csak fél órára jön,és amúgy is ,egy jó barát.. nem éreztem szükségszerűnek).. így a nadrágomat sem mertem levenni.. rá is kérdezett,hogy a borotválkozás miatt? De azt mondta,nem baj,csak szeretné érezni a bőrömet,és nem fogja most zavarni,csak vegyem le,és nyugodjak meg,nem fog belém hatolni,ha nem szeretném. (ezt tényleg tiszteletben is tartotta,bár sokszor megkérdezte hogy miért nem,én viszont tudtam,milyen véleménnyel van azokról a lányokról akik könnyen odaadják magukat,és nem akartam hogy kevesebb legyek a szemében). Nem arról van szó,hogy prűd lennék,mert volt már akivel úgy jöttünk össze,hogy egy egy éjszakás kalandnak indult,de túl jól sikeredett,és együtt maradtunk. De tudtam,hogy ő kicsit konzervatívabb ennél..Lekerült a nadrág. Vad volt,és mindent kimondott,nem voltak tabuk,ami nagyon tetszett! Mert ha egy férfi ennyire nyitott az ágyban,akkor a nőnek is könnyebb szerintem nyitottnak lennie,és ezáltal sokkal több mindent kipróbálnak,stb.. Tehát ebből azt szűrtem le,hogy valószínűleg ha nem lettem volna ennyire megilletődve (egyszer kétszer tényleg alig hittem el,hogy ő és én,az ágyamban) akkor egy iszonyúan jó éjszakát tölthettünk volna el kettesben.. Hajnali fél 3 volt,és mi még mindig gyűrtük a paplant,de már fáradt voltam,és éreztem hogy nem bírom elengedni magam,mert össze vagyok zavarodva,bármennyire is szeretném.. De szerettem volna neki örömet okozni,és ő is nekem,így én orálisan kielégítettem. Ezután ő is szeretett volna,de mondtam hogy majd máskor,mert akkor már nem is éreztem magam annyira jól a betegség miatt. Én nem egyedül lakok... akikkel lakok,tudták h az egyik legjobb barátom jön hozzám,de azt is tudták,hogy van barátom,és csak egy ágy van a szobámban.. így finoman megkértem,hogy menjen haza,és ne itt aludjon,mert nem szeretnék rossz benyomást kelteni. Teljesen megértette,de mielőtt elment,feküdtünk az ágyban,csak nézett rám,majd azt mondta,hogy szerinte mi nem illünk össze. Kérdeztem hogy miért,de már akkor rosszul esett a kijelentése,és örültem hogy nem feküdtem le vele... Azt mondta,hogy kevés lenne nekem.. (gondoltam magamban,na persze.. tipikus pasi duma.. ). Aztán kifejtette,hogy most teljesen össze van zavarodva, a bátyja miatt, fél hogy elveszíti,és megpróbál minél több időt vele tölteni,és még saját magára sincs ideje,nem még egy harmadik személyről "gondoskodni",azaz rólam.. Rendben,mondtam,ezt megértem és igazából meg is nyugodtam valamilyen szinten,mert tudtam,hogy így nekem nem kell választanom a barátom és ő közte,aminek nagyon örültem. Majd hozzá tette,hogy mindenesetre köszöni ezt a szép estét,mert megmutattam neki,hogy még sincs semmi baj vele,mert már kicsit félt,hogy ennyire nem közeledik a nőkhöz,és ezzel az estével én most segítettem őt,a többi nő felé. Ott akkor abban a pillanatban,azt hittem,hogy legszívesebben leönteném egy pohár itallal,annyira mérges lettem és rosszul esett amit mondott. Úgy éreztem,hogy csak egy ugródeszka voltam számára a többi nő felé,hogy bebizonyítsa magának,hogy ő még mindig férfi...!! De persze annyira össze voltam zavarodva akkora már,és hajnali három volt,hogy meg se szólaltam,csak szépen elköszöntünk. Amikor haza ért,írt egy smst,hogy köszöni a sok szeretetet és barátságot,és annyira nagy érték vagyok a szemében,hogy álmodni se merné. Nem tudom,hogy tényleg így gondolja,vagy csak írta.. Aztán másnap,egész nap semmi,én meg teljesen ki voltam,össze voltam zavarodva.. és kb. óránként néztem a telefonomat,hogy írt e. (Fogalmam sincs mit vártam,csak azt akartam,hogy írjon). Este 8kor végül írt,egy "jobban vagy már?"-t. Mire én válaszoltam és megkérdeztem hogy és te?Megkérdeztem,hogy hogy érzi magát,hogy van a lelke,a kedve.. a válasz: Minden oké. Nálad? - Nálam is. És ennyi a beszélgetésünk...Nem érzem jól magam.. rossz kedvem van,és nem hagy nyugodni a mondat amit mondott.. Teljesen rideg lett másnap (és mostanában,igaz jó ha 2-3 hetente beszéltünk egyszer egymással) szerintem ennyi minden után egy kicsit lehetnénk nyitottabbak,őszinték a másikkal.. Nem tudom,hogy megemlítsem - e neki,hogy mennyire rosszul esett amit az este végén mondott,és hogy éreztem magam. Eléggé emocionális,tehát úgy gondolom,ha felvázolnám,hogy ő egy fordított esetben hogy érezné magát,megérteni.(Persze csak ha tényleg fontos vagyon a számára,és ilyen szempontból mindegy hogy úgy mint egy barát,vagy kicsit több.. legalábbis szerintem.. ) Én szeretek mindent megbeszélni,bár biztos sokan mondanák,hogy taktikázzak,és hagyjam.. De ha tényleg számítunk egymásnak,akkor meg lehetne beszélni.. ha egyáltalán érdemes..Mi a véleményed erről? Vagy hagyjam,és ne is beszéljek vele a következő találkozásig ami kb. másfél hónap múlva lesz?
Bár másnak nem tűnhet annyira nagy dolognak,engem nagyon nyomaszt és tanácstalan vagyok,nem tudom mi lenne a helyes,vagy mi nem.. ezért fordultam hozzátok,bízva abban,hogy te majd tudsz segíteni,illetve jó tanáccsal ellátni,vagy a véleményedet megosztod velem erről.
A válaszodat előre is köszönöm! :-)
Szép napot,L

Szakértőnk válasza a tanácstalanság.. kérdésre

Kedves L!

Úgy tűnik, valóban közel álltok egymáshoz M-mel. Már hosszú ideje kerülgettétek egymást és az alapján, amit írsz, könnyen elképzelhető lenne, hogy mindketten féltetek közeledni egymáshoz, nehogy elveszítsétek a másik barátságát és kiderüljön, a másik nem viszonozza az érzéseiteket. Az együtt töltött estétek mégis azt bizonyítja, hogy a barátságon túl erős vonzalom is van köztetek, ami jó alap lehetne egy kapcsolathoz. Mint kiderült, M is bizonytalan, hogy vajon elég lenne-e neked, amit nyújtani tud és te is tele vagy negatív gondolatokkal azzal kapcsolatban, hogy tényleg tetszel-e neki és mit szólna, ha kiderülne, hogy alakulóban van egy kapcsolatod. Talán érdemes lenne megpróbálnod tisztázni vele a dolgot, túllépve a félelmeiden, hogy ne álljanak közétek félreértések, hanem nyugodtan eldönthessétek, valóban több van-e köztetek barátságnál és láttok-e arra lehetőséget, hogy olyan kapcsolatot alakítsatok ki, amilyet mindketten szeretnétek. Persze egy ilyen beszélgetés felszínre hozhatna más, a mélyben rejtőző problémákat is, mint például a te bizonytalanságodat a barátoddal kapcsolatban, hiszen akkor már érdemes lenne M-mel erről is beszélned, hogy értse, miért voltál vele olyan ambivalens. Így szembe kellene nézned azzal a problémával, hogy valójában mit is érzel a két fiú iránt, melyiküket szeretnéd inkább barátnak és melyikükkel tudnál elképzelni egy párkapcsolatot.

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések