/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / terapos lány vagyok megin...
  

terapos lány vagyok megint

ora 2012-12-30 21:37:40
Jó napot!
Megint az a lány vagyok, akinek egy évre elment a terapeutája.
Nagyon nagyon rosszul éreztem magam az ünnepeket alatt és még most is tart. A terapommal kétszer beszéltem telefonon az ünnepek alatt. Megmondtam neki, hogy szeretem őt, amire csak úgy reagált, hogy vigyázzak magamra. Utána hiába kértem, hogy beszéljünk újra, nem volt hajlandó, azt kérte, hogy ha rosszul érzem magam, menjek be a sürgősségi ügyeletre. (Nem úgy kell elképzelni, hogy hívogattam, hanem egy-egy sms váltásban tisztáztuk. Azért nem vagyok az a tapadós fajta.)
Attól tartok, átléptem egy határt. Nem szándékosan, és nem is azért tettem, hogy bántsam vagy piszkáljam őt, hanem tényleg nagyon egyedül érzem magam. A karácsony nekem kín szenvedés. Annyira fáradtnak és kimerültnek érzem magam, semmi erőm nincs. Egész nap a szobámban vagyok, ki se mozdulok a lakásból. Éjszakánként pedig zokogok, mert zajokat hallok és félek. Nagyon félek. Addig nem tudok elaludni, míg nem világosodik, hiába kapcsolok éjszakai lámpát, az nem segít. Nem is emlékszem, mikor ettem rendes kaját utoljára, ha egy gerezd almát le tudok gyűrni, az már kész csoda. Hányingerem van az ételtől. Megint fogytam... 21,3ról 19,7-re esett a BMI-m az ünnep alatt.
Rég voltam ennyire mélyen. Most azt fontolgatom, hogy ott hagyom a terapom, amit Ön is mondott, de a terapom attól tart, hogy még jobban romlani fog az állapotom... Ami könnyen meglehet, ugyanis részben attól vagyok rosszul, hogy távol kell lennem tőle. Azt hittem, ha hazajön külföldről, minden jó lesz és jól fogom érezni magam, ehhez képest pont hogy rosszabbul érzem magam, mióta járok hozzá. Nem szándékosan csinálom, én nem akartam ennyire függni tőle, ez rajta is múlt szerintem, és ő is későn vette észre, miután szupervízióba vitte a terápiám. Persze, hogy gyakorlatlan még, nem hiszem, hogy volt már hasonló szituációban, elég tanácstalannak látom a terápián. És ezt nem én látom bele. Ő maga is megmondta, hogy született megfigyelő vagyok, és én anélkül is tudom, mit gondol, mit érez, ha nem mutatja ki. És utálom, hogy látom rajta, hogy mást mond, mint amit gondol... mert ez a helyes, ezt kell csinálni a terápián. Ennek mi értelme van így? Nekem így hitelét veszti az egész helyzet. Csak én érzem ezt becsapásnak? Miért tartóztatja magát annyira, ha közben az ellenkezőjét szeretné tenni? Mi ez az egész? Nem értem, belezavarodtam ebbe. Én ezt így nem tudom felfogni, hol van itt a segítés, a gyógyulási folyamat. Annyira de annyira bánom, hogy terápiába kezdtem. A terapom szerint pont most kezdtünk elmélyedni a lényegben, hogy ez mind azért van, mert sok a nehéz dolog, amit fel kell dolgozni, de kész, ennyi, én nem bírom tovább. Talán nem vagyok még elég érett vagy erős erre, nem tudom. Pedig már 20 évesen már mindent tudnom kellene igaz? Mert már én is felnőtt vagyok. Miért van az, hogy mégse érzem magam annak? Miért érzem magam még mindig kis kamasznak? :(
Meg akarok halni, így nem szeretnék élni. :'-( Se terápiával, se nélküle nem megy. Sehogyse. Senki nem ért velem abban egyet, hogy néha nincs más megoldás, csak tényleg a halál? Vagy rosszul gondolom? :-(
Köszönöm szépen, hogy válaszol.
Köszönettel: a terapos lány.

Szakértőnk válasza a terapos lány vagyok megint kérdésre

Kedves Levélíró!

Talán tényleg érdemes lenne megfontolnod, hogy a terapeutád segítségével kórházi kezelést is igénybe vegyél, ha ennyire rosszul vagy, hogy az öngyilkosság is felmerül benned, mint lehetséges megoldás! Biztos vagyok benne, hogy másképpen is változtathatsz az életeden! Úgy tűnik, a terápiás során, részben a terapeutáddal való kapcsolatodban is megjenve sok feldolgozandó dolog bukkant fel benned, melyekkel nem tudsz mit kezdeni! Fontosnak tartom, hogy ezekről beszéljetek a terapeutáddal, közösen a helyükre tegyétek őket. Érdemes lenne neki is elmondanod, hogy bizonytalannak érzed őt, hitelét veszíti számodra a helyzet attól, hogy azt érzed, ennyire tartóztatja magát, ő is nehezen tartja a kereteket, elyekről pedig tudja, hogy mennyire fontosak ahhoz, hogy hatékonyan együtt dolgozhassatak. Azt javaslom, vele beszéljél arról is, hogy terapeutaként meg tud-e bírkózni ezzel a helyzettel, tudja-e vállalni a terápiádat szupervíziós segítséggel vagy jobb lenne esetleg, ha átadna valaki tapasztalatabbnak. Amennyiben ő vállalni tud továbbra is, az jó lenne abból a szempontból, hogy közösen dolgozhatnátok a már előkerült, a kapcsolatotokban is látványosan megjelenő problémáid, érzéseid, vágyaid, félelmeid feldolgozásán.

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések