/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Elhervadt lelkivilág.
  

Elhervadt lelkivilág.

ora 2012-12-17 21:04:50
Kedves Doktornő!
Nem nagyon akartam elsőnek ide írni megmondom az őszintét,de nagyon kedvesnek és értelmesnek (segítőkésznek) tűntek számomra a válaszai,így megteszem a lépésem :) (vagyis igazából már levelet,csak azt valahogyan elrontottam és nem küldte el,de mindegy is)
17 éves vagyok. 2 évvel ezelőtt meghalt a legjobb barátom.
Igazából ő sokkal több volt nekem,mint egy legjobb barát,sokkal több,szerelmesemnél is több volt,sokkal-sokkal több.
Amióta elment teljesen magányosnak érzem magamat,és hiába van sok szerető barátom akiket tisztelek és szeretek nagyon,de akkor is teljesen magányosnak érzem magamat,teljesen szürke a világ és semmi sem olyan jó már benne,mint volt.
Lehet hogy ez csak egy egyszerű depressziónak hangzik,amit egy jó barátom elvesztése után érezhetek,de Doktornő ez nem így van!
Nem tudom milyen lehet egy depresszió,mert azelőtt sosem volt olyanom,de szerintem tuti biztos,hogy egyáltalán nem ilyen. Régen,mindent annyira élveztem..áhh nem tudom elmondani Doktornő,sajnálom,de tényleg ez nem depresszió,ez nem tudom mi..ez gyász.
Igazából ezzel a kérdésemmel,amit Önnek is felszeretnék rakni,voltam már doktornál,de valahogyan mindig kitért a válasza elöl ( a saját válasza elöl,komolyan,tényleg..hihetetlen nem? na mindegy..) és végül sosem ott kötöttem ki ahol amúgy meg szerettem volna.
A kérdésem így hangzik (és szerintem nem bonyolult vagy ilyesmi,tényleg)
Lehet-e úgy élnem az életem,a mindennapjaim,hogy az érzéseimet, a gyászom,amit a barátom (az időközben elhunyt Nagymamám és Keresztanyám) elvesztése okoz,félre tegyem...és lehessek egy kicsit újra önmagam,tudja néha kimegyek felelni órán és elsírom magamat, a hóesésben is mindig sírok,mert mindig eszembe jut,mennyire szerettük Vele a havat és mennyit,de mennyit játszottunk.
Csak nem sírni szeretnék a hóesésben, hanem inkább mosolyogni..nem vörösre sírt szemmel kijönni a temetőből,inkább csak könnyáztatva egy kissé.
Lehetséges ez,Doktor nő?
Vagy,tényleg ilyen maradok...
mert igazából szeretem a gyászom,hogy úgy mondjam,remélem érti,hogyan értem,csak...csak tényleg érzem,hogy ez néha már rossz,a tökéletes gyászom..
kicsit vissza akarok venni,nem nagyon,mert azt sosem akarom,csak éppen hogy önmagam akarok újra lenni.
Tudom,hogy mind a három szerettem most mosolyog,amiért Magának írok, de büszkék is rám,mert amúgy nem vagyok egy nyílt ember,na ez meg a világháló ugyebár :)
Köszönöm minden segítségét!
Üdvüzlettel : Johi

Szakértőnk válasza a Elhervadt lelkivilág. kérdésre

Kedves Johi!

Jó iránynak gondolnám, hogy szeretnél a régi önmagad lenni, azaz visszatalálni önmagadhoz. Ahogy leírod a kapcsolatodat a barátoddal, hogy ennyire együtt voltatok, elképzelhető, hogy egy ilyen közeli kapcsolatnál már kicsit elvesznek az énhatárok, kicsit összekeveredik a két én. Így, a halálával olyan lehet, mintha egy részedet vesztetted volna el. Ráadásul ott van még benned a másik két szeretted elvesztése miatti gyász is. Így érthető, ha idő kell, amíg újra magadra talász. Most valahogyan újra kell építened önmagad, mely bár nem pont olyan lesz, mint a régi, biztos vagyok benne, hogy egy egészként jól fog megint működni. Keresd meg újra azokat a dolgokat, melyeket csinálni szeretsz, azokat a célokat, melyeket önmagadénak érzel és azokat az embereket magad körül, akikkel jól érzed magad! Emellett természetes, hogy benned marad a barátod elvesztése miatti fájdalom, de azt gondolom, ez egyáltalán nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy te magad jól érezd magad az életedben. Beszélj róla bátran, idézz vissza régi emlékeket és törekedj arra, hogy egyre inkább a múltad részeként kezeld, miközben te a jelenben maradsz. Amennyiben úgy érzed, egyedül nem boldogulsz, azt javasolnám, pszichológushoz fordulj terápiás segítségért, hogy segítsen újra "összerakni önmagadat".

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések