/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Miért van ez így?
  

Miért van ez így?

ora 2012-12-03 18:07:16
Üdv!Az én problémám az lenne hogy sokszor nem értem magamat,nem tudom hogy ki vagyok valójában hogy miért olyan minden ami.Úgy gondolom hogy 18 évesen már rég nem ezen kéne töprengenem.A kedvem elég sokszor ingadozó ahoz képest hogy túl léptem volna a tini koron,és valahol még mélyen legbelül gyereknek tartom magam. És ami a legjobban aggaszt hogy esetleg játszok más érzelmeivel..bár ebbe sem vagyok biztos azok után, hogy még magammal sem vagyok szinte megelégedve.Tehát a barátomat 1 éve ismerem,(már első látáskor tudtam hogy nekem ő kell,pedig nem igazán volt az esetem..és amikor megtudtam ki is ő..annyira megfogtaka belső tulajdonságai hogy én bele is szerettem)nagyon nehezen indult a kapcsolatunk hisz előttem volt egy 3 éves kapcsolata,és nagyon szerette az illetőt.Én akár hogy próbáltam közelébe kerülni csak azt láttam hogy más lánnynak még egy csókot is sikerült ki csikarnia és mindenki másnak adott esélyt csak nekem nem.Eleinte nagyon rendes volt aztán bunkó..amit sokszor nem értettem.Volt olyan is hogy nem is beszéltünk ..aztán 5 hónapnak kellett eltelnie ahoz hogy randit kérjen tőlem,és végül össze is jöttünk.Sajnos nem tartott sokáig mert ő az exéért epekedett..és bár tagadta később kiderült én jól gondoltam. Szerencsére nem haragban váltunk el,bár kommunikáltunk egymással..5 hónap telt el és visszakönyörögte magát.Igazából tudtam hogy vissza fog jönni,én hittem is benne.Később kiderült hogy engem sose akart megbántani,ezért volt velem elutasító hogy hátha akkor feladom és kiszeretek belőle..és hogy más vgyok minta többi lány ,jobbat érdemlek.Megváltozott,féltékeny lett(bár tagadja hogy az lenne),ragaszkodik hozzám,és félt..még este se enged haza egyedül vonattal.Képes felhívni és akár 2 órát végig beszélni velem,elfogad olyannak amiylen vagyok,nem zavarja ha hisztizek,még ezt is aranyosnak találja.A baj az hogy én lemondtam róla,és be meséltem magamnak hogy tilos bármit is éreznem,különben csalódni fogok(és ezt már nem venném fél várról)Nem hiszek a szerelemben mert tudom hogy elmúlik,viszont a szeretet örökké tart.Nem érzem azt mint az előzö barátomnál(őt 2évig tartott mire elfeljtetten,most is gondolok rá,bár nem hiányzik..esetleg az emléke..ő sokat bántott érzelmileg)azt a nagy szenvedélyt,hogy annyira akarnám..bár lehet hogy az előző inkább rajongás volt..viszont ha választanom kéne nem engedném el a jelenlegit,még azt se bírom ki ha nem ölelhetem meg,tökéletes embernek találom,bár vannak hibái....de nem érzem azt hogy hiányozna lehet közre játszik hogy heti 1 vagy 2 alkalomkor látom?szeretek vele lenni,teljesen önmagam vagyok,úgy érzem megtaláltam a másik felem..lehet barátként tekintek rá?miért van ez így?

Szakértőnk válasza a Miért van ez így? kérdésre

Kedves Levélíró!

Kiemelném, amit te magad írtál: " A baj az hogy én lemondtam róla,és be meséltem magamnak hogy tilos bármit is éreznem,különben csalódni fogok". Írod, hogy az előző barátodnál érezted azt, amit hiányolsz a mostani kapcsolatodból, talán kicsit rajongtál is érte, pedig sok fájdalom is együtt járt vele. Talán érthető, hogy így óvatosabb vagy, nehezebben engeded bele magad a kapcsolatba. Ugyanakkor, szerintem fontos az is, hogy leginkább azért lehet rajongani, akit nem ismerünk eléggé, hanem csak elképzelünk valamilyennek, amilyennek látni szeretnénk. A mostani barátodat úgy érzed, ismered, szereted, mint embert. Így reálisabban is láthatod őt és talán könnyebben eldöntheted, hogy legyőzve a félelmeid egy részét, mennyire engedhetnéd bele magad a vele való kapcsolatba anélkül, hogy komolyabb sérülést kockáztatnál. Gondolkozz ezen, szerintem! Sokféle mélységi szintje van a szerelemnek a "nem hiányzik" és a rajongás között!

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések