/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Új és furcsa
  

Új és furcsa

ora 2012-10-23 19:17:05
Tisztelt KamaszPanasz!
Elég személyes jellegű kérdésem lenne, amit nem igazán neveznék problémának, egyszerűen csak véleményt illetve tanácsot szeretnék kérni.
Három hónapja vagyok együtt a barátommal, és ez az első komoly kapcsolatom. Már eléggé összeszoktunk és tényleg először életemben úgy érzem, hogy valóban szeretnék hosszabb távra tervezni. Mégis, néha kicsit megijedek, nem is pontosan tudom, mitől. 17 éves vagyok, koromhoz képest viszonylag érett, és egészen eddig a céljaim elérésének és a tanulásnak szenteltem az életemet. Nyár óta azonban teljesen megváltozott minden: az értékrendem, az érzéseim, a napirendem, még a többi szerettemmel való kapcsolatom is. Egyáltalán nem lett rosszabb, sőt, nagyon is boldog vagyok, csak közben attól félek, hogy esetleg a tanulás kárára mehet ez az egész. Plusz magamra nem sok időm marad, és a sportot is (ami eddig a mindennapjaim része volt) is elhanyagoltam. Régebben csakúgy faltam a könyveket, most meg ha van egy szabad percem, vagy tanulok, vagy vele vagyok, vagy alszom. Egyre gyakrabban nem alszom otthon, a hétvégéket nem töltöm otthon, elhanyagolom a legjobb barátnőmet és nem is tudom mióta nem látogattam meg a nagymamámat. Egy szóval, a szerelem felforgatta az életemet. Ehhez nagyon nehéz hozzászoknom. Már eleve az is, hogy egy ismeretlen személy három hónap után ennyire az életem része lett, nagyon furcsa. Attól pedig, hogy ő hogyan viszonyul hozzám, szinte megijedek. Nincs sok viszonyítási alapom, de még soha nem tapasztaltam ilyen mértékű rajongást, és nem is tudom kezelni. A barátom 22 éves, egyetemista, túl van több komoly kapcsolaton, a szexuális tapasztalatáról ne is beszéljünk, és mégis azt mondja, én vagyok eddig a legszebb, legokosabb barátnője akit a legjobban szeret. Nem tudom, hihetek-e neki, én, aki még a gimit se fejeztem be és a tapasztalatom egyenlő ezzel az együtt eltöltött három hónappal. Néha olyanokat mond, hogy le tudná velem élni az életét, sőt, a gyerekeinkről és a hosszú távú terveinkről beszélünk. Nem tudom, ez normális-e egyáltalán ennyi idő után. Nem a csajok szoktak ilyet csinálni? És nem az a normális, hogy ilyenkor a pasik kukulnak meg és jönnek zavarba? Nálunk sok minden fordítva működik, ez is furcsa. Őt jobban érdekli a divat, ha elmegyünk vásárolni, ő tűnik el előbb a sorok között, hiúbb is nálam, sőt, gyerekesebb, amit kifejezetten viccesnek tartok. Gyakran én vagyok a felelősségteljesebb és a talpraesettebb is.
Szexuális jellegű kérdésem is lenne. Két hónapja rendszeres nemi életet élünk, és még nem volt vele orgazmusom. Jól érzem magam, bár még mindig néha fáj, de soha nem jutok el a csúcsra. A barátom nagyon gyengéd, és mindig próbál örömet okozni nekem, és már ő is furcsállja, hogy még nem sikerült. Rosszul csinálok vajon valamit, vagy csak időt kéne hagynom a dolognak? Azt hiszem, egyedül már sikerült eljutnom a csúcsra, de ebben sem vagyok biztos. Van esetleg valami tippetek, hogy mit csinálhatnánk máshogy?
Tudom, hogy rengeteg mindent írtam le, de remélem tudtok tanácsot adni. Előre is köszönöm szépen.
Almira (17)

Szakértőnk válasza a Új és furcsa kérdésre

Kedves Almira!

Azt írod, még csak néhány hónapja vagytok együtt, gyorsan sikerült fejest ugranotok a kapcsolatotokba. Így leginkább a kapcsolatotok került előtérbe mindkettőtök életében, a barátod rajong érted, átadja magát a "rózsaszínű ködnek", te pedig aggódsz egy kicsit, mert hirtelen nagyon felfordult az életed és elmaradnak belőle számodra fontos dolgok. Tartasz tőle, hogy "a tanulás kárára mehet ez az egész", azt írod, "magamra nem sok időm marad", ráadásul azokra sem marad időd akik a barátodon kívül fontosak a számodra. Elképzelhető, hogy az aggodalmaid tartanak vissza attól is, hogy a szexuális együttléteitek során annyira elengedd magad, azaz beleengedd magad a helyzetbe, hogy orgazmusod legyen. Persze ez csak egy ötlet, lehet más is a háttérben, például a tapasztalat hiánya.

Azt javasolnám, beszélj erről a barátoddal és kérd meg, hogy lassítsatok kicsit, adjatok magatoknak időt arra, hogy jobban megismerjétek egymást, valóban kialakuljon köztetek egy mélyebb, bizalmon és szereteten alapuló kapcsolat a hirtelen fellángoló érzelmek mellett. Szerintem annyi idő alatt, mióta együtt vagytok, nem lehet igazán megismerni egymást, így az intenzív érzések egy része talán csak a másikról kialakított képnek és a vágyaknak szól, még nem igazán annak, amilyen a másik valójában. Ehhez idő kell, mint ahogy ahhoz is, hogy olyan kapcsolatot tudjatok kialakítani, melyben helye marad az egyébként számotokra fontos dolgoknak is. Talán te is könnyebben beengednéd magad, ha több időd maradna azokra a dolgokra, melyek fontosak számodra a kapcsolatodon kívül is, ha úgy éreznéd, hogy nem kell feladnod magadból dolgokat ahhoz, hogy boldog lehess. Biztos vagyok benne, hogy sikerül majd olyan arányokat kialakítanotok, melyekkel jobban érzed magad te is!

Hajrá!

 



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések