/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Nem tudom magam elfogadni...
  

Nem tudom magam elfogadni!

ora 2012-08-21 00:42:52
Kedves KamaszPanasz!
13 éves korom óta menstruálok. Az első vérzésem nekem nagy trauma volt, mindig nagyon későn érő lány voltam, a családom nagyon prűd, mindig kerülte a kínos dolgokat, én nem voltam felvilágosítva, suliban is csak később volt róla szó, szóval gondolom érthető, hogy megviselt a dolog... Hosszú ideig nem is voltam hajlandó azokon a napokon iskolába menni, csak feküdtem az ágyban. Nagyon nagyon görcsöltem, fájt a hasam és csak sírtam... Aztán múltak az évek, valahogy beletörődtem, hogy ezzel együtt kell élnem... Mindig napokkal előtte ezen stresszelek... sose tervezek semmi jó programot a menzesz idejére, próbálom itthon tölteni azt a pár napot, ha tudom.
19 éves vagyok, és most eljött az a pont, hogy kezdem magam utálni. Tegnap megint megjött és olyan szinten dühös lettem magamra, hogy össze-vissza vagdostam magam. A hasam rettentően fáj menstruáció alatt, rosszabb mint a fogfájás! Gyűlölöm magam, amiért nőnek születtem. Nem szeretnék én férfi lenni, nem is tudok a másik nemmel azonosulni, de nő se szeretek lenni. Csak azt szeretném, hogy ne kelljen menstruálni.
Hogy képesek a nők ezt elviselni? Csak én élem meg ekkora drámaként?
Most azzal próbálkozom, hogy ha nem eszem, lefogyok... akkor abbamarad a menstruáció, igaz? Ha nem sikerül, én öngyilkos leszek... én ezt nem fogom kibírni így... Volt már egy (sikertelen) kísérletem, de ezúttal biztosra fogok menni... Van még valami remény a számomra?
Egy elkeseredett lány

Szakértőnk válasza a Nem tudom magam elfogadni! kérdésre

Kedves Levélíró!

Azt gondolom, semmiképpen sincsen rendben, hogy számodra ennyire elfogadhatatlan és negatív dolog a menstruáció. Ez egy teljesen természetes dolog, mely része egy egészséges nő életének. A fájdalmasságával kapcsolatban talán érdemes lenne nőgyógyásszal beszélned. Ugyanakkor úgy tűnik, igen komoly indulatokat és feszültséget vált ki belőled a testednek ez a természetes működése, így azt javaslom, fordulj mielőbb személyesen is pszichológushoz, hogy hatékony segítséget kapj ahhoz, hogy sikerüljön rájönnötök, milyen mélyebb lelki folyamatok állhatnak a háttérben és elfogadd magadat így, ahogy vagy. Az önpusztítás nem gondolom, hogy valós megoldás lehetne, sem vagdosás, sem anorexia, sem öngyilkosság formájában! Inkább nézz szembe a helyzettel és törekedj arra, hogy jobb viszonyba kerülj a nőiességeddel. Kezdetnek akár szervezhetnél valami jó programot a menstruációd idejére vagy beszélgethetnél más lányokkal arról, hogy ők hogyan élik meg életüknek ezt a részét. Merjél beszélni róla és tanácsot kérni, ha nem a családodtól, mert számukra ennyire tabunak számít, akkor más nőktől.

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések