/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Bolhából csinálok elefánt...
  

Bolhából csinálok elefántot?

ora 2012-07-27 19:58:35
Tisztelt Szakértő!
Problémám a következő. Megismerkedtem egy fiúval, kb. 2 hónapja vagyunk együtt. Nagyon boldog vagyok, hogy rátaláltam. Jó ember, végre egy srác, aki nem olyan mint a többi. Fontos számára, hogy egy olyan lánnyal járjon, aki erkölcsös, ő sem fekszik össze fűvel-fával. Nagyon elszomorít az a tény, hogy manapság az emberek a szexualitást csak valami játéknak/szórakozásnak tekintik. Sajnálom azokat a lányokat, akik mindenkinek odaadják magukat, hiszen valami biztos, hogy nyomja a lelküket, másrészt haragot is érzek e téren, hogy miért kell egy ilyen elsínylett világban élnem. Érdeklődési kérünk is megegyezik, mind ketten zongorázunk és énekelünk, nagyon szeretjük együtt csinálni. Rengeteget beszélgetünk, nekem nagyon fontos, hogy jól tudjak a partneremmel kommunikálni. Szóval még egy pont neki.
Lelki problémáim voltak, sajnos még mindig tartanak, azóta kezdem jobban érezni magam, mióta megismertem. Családi dolgok miatt készültem ki, csalódtam édesapámban, bátyámban, nagyszüleimben. Anyukámmal jó a kapcsolatom, ketten élünk együtt. Sok teher hárult rám az elmúlt 3 évben a családom miatt, ezért nem bízom már senkiben se. Egyetlen egy barátnőm van. Sajnos nem jövök ki az osztálytársaimmal, sok lány irigykedik rám, igen tisztában vagyok azzal, hogy az Isten bő kezű volt velem a külsőm terén. De soha nem jutott eszembe, hogy bárkinek is felvágjak, beképzelt legyek. Egyszerűen bármerre fordulok, mindenhol csak a gyűlöletet látom, egyedül akkor nem amikor a barátommal lehetek. Csak szeretnék egy olyan világban élni, ahol a gyűlölet helyét átveszi a szeretet. Próbálok nem törődni a gyűlölködőkkel és csak arra koncentrálni, hogy felépítsem az életemet újra, ami a családom miatt összeomlott, de nagyon nehéz. Járok pszichológushoz, igaz még csak egyszer voltam nála, de már megbeszéltük a következő időpontot, úgy érzem muszáj járnom, sokszor akartam öngyilkos lenni. A barátomnak már beszéltem a lelki problémáimról, rettentően megértő volt velem szemben, engedte, hogy sírjak a vállán, kereste a megoldást, meghallgatott. Szóval még egy ok, amiért örülök, hogy rátaláltam.
Viszont néha úgy érzem, hogy nem vagyok fontos neki. Legutóbb nagyon későn jöttem haza, amikor vele voltam, pedig tudtam, hogy hányra kell hazaérnem még is húztam az időt én is. Édesanyám leszidott engem nagyon. Nem akart elengedni egy hétig sehova se. Tudom, hogy ha most megkérném, hogy had találkozhassak a barátommal, elengedne, mert hirtelen haragja miatt mond mindent, de utána megnyugszik. De mind egy, nem akarom kijátszani, egy-két napig lehet tényleg nem kellene elmennem sehova. A helyzet az, hogy a barátom írt üzenetet, hogy menjek velük, beülnek pizzázni a közös baráti társaságunkkal. Annyit írt, hogy ha szeretnék és elengednek akkor menjek. Nekem az egész üzenetből az jött le, hogy nincs is bűntudata a miatt, hogy kimaradtam az este miatta. Pedig elmondtam neki, hogy mennyire megharagudott anya. Sírtam is eleget az egész ügy miatt. Volt már ilyen eset, de akkor feljött és elnézést kért anyukámtól, ami szerintem megint egy jó pont. Az is zavar a barátommal kapcsolatban, hogy még július elején odavolt 1 hétig nyaralni és alig beszéltünk egy keveset interneten, meg se kérdezte üzenetben az egy hét alatt, hogy mi újság, hogy vagyok, mi jót csináltam stb. Vagy nekem kellett volna írnom? Szerintem nem a lány feladata. Nem mondom, hogy ez olyan nagy ügy, mert több jó tulajdonságát tudom felsorolni, mint rosszat, de mégis. Sok esetben csak este 6 után ír nekem, hogy találkozzunk. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy kb. mikor találkozunk a következő nap, ő csak annyit mondott nem tudja, rengeteg dolga lesz, majd ír. De nekem is van életem, nem tudok akkor ugrani, amikor ő füttyent. De ez most nagyon rosszul esett, hogy bele se írta az üzenetbe, hogy reméli, hogy elengednek, vagy, hogy nagyon várja, hogy menjek én is pizzázni. Nem mentem. Már csak azért sem, egyébként se lenne helyes dolog, hiszen előző nap miatta maradtam ki.
Kérdem én, hogy túlreagálom ezeket a dolgokat? Szükségem van rá, úgy érzem újra visszaesnék nélküle, nem bírnám ki. A barátom utalásokat is tett arra, hogy ő komolyan gondolja velem. Jó tanuló, egyetemre be fog kerülni. Ők elég jól állnak anyagilag, mi szegények vagyunk, mert anyukám a válás után ki lett semmizve, nincs munkahelye. Szerencsére ez nem látszik rajtunk, sok szép ruhám van, amiket mi magunk varrunk, duriból szerzem legtöbbjüket és azt alakítjuk át, ha szükséges.
Én 17 vagyok a barátom 19.
Válaszát előre is köszönöm!

Szakértőnk válasza a Bolhából csinálok elefántot? kérdésre

Kedves Levélíró!
 
Az alapján, amit írsz, bennem az a kérdés merül fel, hogy nem lehet-e, hogy kicsit túl érzékenyen reagálsz azokra a dolgokra, melyek akár arra is utalhatnak, hogy nem vagy elég fontos a barátodnak, nem törődik veled eléggé. Persze az is lehet, hogy tényleg kicsit lazábban veszi a kapcsolatotokat, mint szeretnéd, de veled van és azt írod, úgy tűnik, számára is fontos ez a kapcsolat. Talán így, hogy ennyire jó hatással van rád egy kapcsolat, ráadásul egy fontos, pozitív kapcsolat az életedben, miközben úgy tűnik, eléggé egyedül érezheted magad a világban, jobban félsz attól, hogy elveszíted. Azt javaslom, vedd egy kicsit lazábban ezt a dolgot és bízz abban, hogy tényleg fontos vagy a számára! Biztosan ki is mutatja ezt többféleképpen, így ha egyszer-egyszer mégis úgy alakul, hogy nem jelzi neked, ne ess miatta kétségbe és ne az legyen az első reakciód, hogy ő is csalódást okoz a számodra, ahogy édesapád és más családtagjaid. Valószínűleg érdemes lenne beszélned erről a pszichológusoddal is, hiszen egy párkapcsolat nagyon jó terep arra, hogy mindenféle régi fájdalom és az ezek megismétlődésével kapcsolatos félelem előtörjön és belezavarjon a képbe.
Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések