/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / A húgom miatt gyűlölök it...
  

A húgom miatt gyűlölök itthon élni

ora 2012-07-13 11:56:13
Egy hisztis kis [email protected] lett, rondán beszél, hajnalig kint van az utcán, iszik, cigizik, tiszteletlen anyukámmal. Anyu meg csak azt mondja, hogy "ez csak egy ilyen korszak".
A szüleim elváltak, az apámnak új felesége van, és ha velük vagyok, akkor mindig kérdezik, hogy hogyan lehetséges ez, hogy az anyja nem neveli meg.
Mert minél idősebb, annál rosszabb lesz. Ráadásul nem élünk olyan nagyon jól (bár szegények se vagyunk), és én próbálok mindenen spórolni, ő meg órákat fürdik, a barátnőivel Mekibe megy (amire anyámtól kér pénzt), és hiába van a szekrénye tele ruhákkal, amiknek a nagy részét szinte soha nem hordta, mindig új ruhákat vesz magának (abból a pénzből, amit anyám ad neki).
És ha meg merem kérdezni anyut, hogy miért engedi, hogy így viselkedjen, akkor az a válasza, hogy "én ne szóljak bele", meg "majd én biztos másként fogom csinálni a gyereknevelést".
Régen én nagy családot akartam, több gyereket, de amióta megtudtam, hogy milyen is az, ha valakinek van egy testvére, úgy döntöttem, hogy majd csak egy gyerekem lesz, hogy neki ne kelljen ezt átélnie, mint nekem most.
Én szeretem az anyámat, de én így nem tudok élni. Készülnék a nyelvvizsgámra is, de nem tudok, mert a mesecsatorna folyton megy, mert a húgom úgy akarja. Mindig zajos a ház, hol a zenéjétől, hol a TV-től, hol a barátaitól. Egy perc csend sincsen itthon, és én lassan kezdek begolyózni.
Nem akarok elköltözni, mert anyámat szeretem, és hiányozna. Inkább annak örülnék, ha a húgom végre eltűnne valahova, és nem kellene ezzel foglalkoznom. Mit tehetnék? Én látom rosszul a dolgokat, vagy az anyám tényleg meg sem próbálja megnevelni a húgomat? Nem szólhatok bele a nevelésébe, nem költözhetek el, és magamra zárom az ajtót, de nem az én hibám, hogy vékonyak a falak, és minden áthallatszódik. Én keresnék megoldást, de nem tudom, hogy ezek után mit tehetnék még? És átköltözhetnék apámhoz, ez igaz, de még ha ők nem is gondolnák úgy, hogy zavarok, én tehernek érezném magam. És nem szeretem másokra rátukmálni a társaságom, akkor inkább szenvedek itthon, mintsem hogy mások terhére legyek.
16/L

Szakértőnk válasza a A húgom miatt gyűlölök itthon élni kérdésre

Kedves Levélíró!

Nehéz lehet így, hogy látod, mennyire elengedheti magát a húgod. Sajnos anyukád sem tűnik partnernek abban, hogy együtt kitaláljatok valami megoldást erre a helyzetre, bár talán megérne még egy próbálkozást, hogy elmondd neki, téged nagyon zavar otthon a húgod a tanulásban és megkérd, segítsen neked ebben a helyzetben, hogy határt szabjatok neki akár a zenehallgatás, akár a barátai áthívása tekintetében. Azt írod: "inkább szenvedek itthon, mintsem hogy mások terhére legyek". Talán mégis jobban éreznéd magad, ha ahelyett, hogy szenvednél, kicsit jobban a sarkadra állnál, kivívnád magadnak a tanuláshoz és az otthon érzésedhez szükséges körülményeket akár azon az áron is, hogy ezzel számukra terhet jelentő változást vársz el másoktól. A családodról van szó és biztos vagyok benne, hogy szeretnek annyira, hogy ne akarjanak szenvedni látni!

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések