/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Szótlanság...
  

Szótlanság...

ora 2012-07-02 13:06:46
Üdv,
Én egy majdnem 18 éves lány vagyok, és a problémám a következő:
4 éve van egy "legjobb barátnőm", akivel az első év tökéletes volt. Aztán egy év után elmondtam egy másik barátnőmnek valami olyat, amit a "legjobb barátnőm" mondott. Ez nem volt nagy titok, de tudom, hogy nem volt szép tőlem. Ekkor rettenetesen összevesztünk. Azóta úgy érzem minden egyre rosszabb. Azzal jött, hogy milyen hisztis vagyok. Tudom magamról, hogy eléggé az voltam, de már nem vagyok annyira az, és mégis folyamatosan megkapom ezt, holott mára már ő sokkalta hisztisebb nálam. Aztán jött az, hogy pofákat vágok, és hogy ő ezt nem birja. Sok kinszenvedes után nagyrészt erről is leszoktam. Valahányszor mégis becsúszik nagyon kiakad és lekezelően bánik velem mindenki előtt. Ő is gyakran vág pofát, de nekem nem lehet szólni semmit, mert akkor megint engem támad. Teljesen különbözőek vagyunk. Ő mindennap csak bulizna, alkoholt inna, és sosem akar otthon lenni( ez utóbbit családi okok miatt megértem, és elfogadom). Soha semmi nem tetszik neki amit mondok, vagy ha valamit elmondok neki, ami nekem fontos, akkor unott arccal azt mondja hadd el na. Én inkább otthon ülnék olvasnék, rajzolnék, néha elmennék beülni vele egy kávézóba, nyugisabban élnék. Ha édesanyám megkér valamire, vagy megkér néha, hogy este 11-ig menjek haza, én szivesen megteszem, erre ő, hogy miért nem állok a lábamra már, meg hogy nyámnyila vagyok. Édesanyám beteg, de őt ez nem igazán érdekli. Csak néha megkérdi, hogy hogy van anyum. Nem mehetek el más barátaimmal sehova, mindennap vele és az ő barátaival kell lennem, különben jönnek a lenéző és mocskoskodó sms-ek. Én csendes vagyok, nem beszélek folyton, de ők igen. Ezért én vagyok midig a rossz, hogy nem mondok semmit, meg hogy unalmas vagyok, és társaságban nyiltan némáznak le, idiótáznak le, azt mondják: " pelenka kell-e?" és mintha ott se lennék 3. személybe durva dolgokat mondanak, majd nagyokat röhögnek. Én meg csak mosolygok, mert ha bármit is mondanék ezekre, nekem támadnának, és megint én lennék a hisztis, és én ezt már nem birnám. Ilyenkor úgy érzem felrobbanok, valamit széttörök, vagy saját magamba teszek kárt, majd nyugtatom magam, hogy ez hülyeség. Rengeteget sirok emiatt, és reggel mikor felkelek rettegek, hogy cseng a telefon és menni kell vele valahova. Próbálatam véget vetni ennek a barátságnak, de olyankor azt mondja, hogy mennyi hülyeségem elnézte már, meg mennyit küzdött, hogy ne legyen ez a vége, és hogy ez engem nem is érdekel. Mindent elmond másnak, ami rólam szól, és szégyelem. De nekem semmit senkinek nem szabad mert akkor orditozik, nem éppen szép szavakkal.- Teljesen elnyomott, csak otthon a családommal vagyok az aki voltam. Amikor jó kevem van(ritkán), akkor sokat mondok neki és olyankor olyan mintha az első 1évben lennénk.
Nem tudom mit tehetnék, kérem segitsenek!

Szakértőnk válasza a Szótlanság... kérdésre

Kedves Levélíró!

Azt gondolom, egy barátsághoz két ember kell! Azt írod: "rettegek, hogy cseng a telefon és menni kell vele valahova". Nem, nem kell menned! Ne engedd, hogy ennyire uralkodjon rajtad és olyan kapcsolatba kényszerítsen, ami számodra több szomorúságot, megaláztatást okoz, mint örömet! Nem tartozol neki semmivel, főleg nem azzal, hogy vele maradsz és továbbra is tűröd a szeszélyeit ebből az alárendelt pozícióból. Állj a sarkadra, mondd meg, hogy neked ez nem kell a továbbiakban és kiszállsz a kapcsolatotokból. Tedd végre azt, amit te szeretnél és ne azt, amit ő szeretne, mert ennél sokkal többet érdemelsz!!!

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések