/ ZÖLDÖVEZET / Klímacsúcs: Egyéni vagy k...
  2011-01-24

Klímacsúcs: Egyéni vagy közös érdek?

A délután újabb izgalmas, s egyben záró akkordjaként a társadalom klímatudatosságát jártuk körül a III. Magyarországi Klímacsúcson, melyhez az egészségügyből, a civil szervezetektől, a multik oldaláról, vagy a sajtó és politika színteréről választott a szekció moderátora neves előadókat.

Mitől csillan fel a politikus szeme manapság, ha a klíma szóba került? Mitől lehet klímatudatos a társadalom? Dr. Faragó Tibor, a BCE tanára az éghajlatváltozás politikai szinten való megjelenéséről és annak okairól igyekezett többletinformációval szolgálni bevezető beszédében.

- hirdetések -

Faragó Tibor moderátorként és első előadóként a politika érzékenységének, leginkább érzéketlenségének okait igyekezett megértetni a hallgatósággal. Vajon miért is van az, hogy ma már nemzetközi csúcstalálkozókon a legmagasabb szintről képviseltetik magukat a vezető nemzetek, s mégis eredménytelen és haszontalannak tűnő hatása van ezeknek a klímapolitikai rendezvényeknek? Az egyetemi tanár szerint a legfőbb ok a tudomány és a politika közti határtalan távolság.

  Infó
Portálunk a III. Magyarországi Klímacsúcs hivatalos médiatámogatója
http://klimaklub.hu/

Míg a hipotézistől, a tudományos felismeréstől, indoklásoktól eltelhet 20 év, hogy a politikai döntéshozók érdemben is foglalkozzanak egy adott témával, a klímaváltozás erősödésének tényét a globális sokszínűség, eltérő, változó és újabbnál újabb kontextusban is felmerülő katasztrófák, éghajlati szélsőségek sem tudták kellően felizgatni a hierarchia csúcsán ülőket. Kiderült számos esetben, hogy a furcsa hatásoknak akár még pozitív következményei, uram bocsá’ előnyei is lehetnek a vezetők szemszögéből. Aztán ott van a diplomácia zegzugos útvesztője, amelyben a számos információ könnyen elvesztheti eredeti jelentését. Faragó Tibor szerint 1992 volt az az év, amelyben a fordulat végre megtörtént e téren. Alapvetően az energiaszektor érintettsége ébresztette rá a nemzetek vezetőit, hogy valami sokkal súlyosabb és összetettebb problémával kell szembenézniük, mint pusztán környezeti vagy éghajlati változások, hatások. Ekkortól kezdve megerősödött a nemzeti öntudat és a klímavédelem egyben biztonságpolitikai témává emelkedett, amelyez globális szinten kell kezelni. Azonban a ráeszmélés paradox helyzetet teremtett: egyéni nemzeti érdekek erősödtek fel, melyeket globális szinten, konszenzusos döntésekkel és kvótamegállapodások aláírásával képtelen lesz a többség vezetése hosszútávon betartatni. Ezért is a folyamatos kudarc, a megállapodások sorozatos figyelmen kívül hagyása.

 

Örök nyár vár ránk

 

S bár bevezetőjében az egyetemi tanár túl sok jóval nem kecsegtetett minket a változó jövőt illetően, Dr. Páldy Anna, az Országos Környezetegészségügyi Intézet igazgató-helyettese biológiai tényei rá is erősítettek hipochonder embertársaink aggodalmaira. A hőség ingadozása az első számú közellenség, melyhez szervezetünk kevésbé képes rugalmasan alkalmazkodni. Páldy Anna számtengere között a legérdekesebb talán az afrikanizálódásra utaló hőségnapok számának drasztikus növekedése, mely szerint majd a jövő magyar honpolgára keveset dolgozik, azt is árnyékban és légkondi mellett. A várható nyári hónapok szám nem csökken, de annak csaknem fele 30 C fok, vagy afeletti hőmérsékletű lesz, ami leginkább a krónikus betegeket, a cukorbetegeket, a túlsúlyos, rossz kondíciójú és magasabb életkorúakat kínozza meg elsősorban. Bár a WHO felmérése szerint Magyarország az utóbbi öt év alatt az alkalmazkodóképességünket tekintve igazán jó helyzetben van, az igazgató-helyettes asszony számos elvárást és kritikát is megfogalmazott. Szerinte alapvető baj van az egészségügy és a szociális ellátórendszer technikai hátterével, (pl. légkondicionális hiánya a kórházakban) az ismeretek hiányával, s a jogszabályi háttér erősítésével. A társadalom tudatosabb felkészítése, a megfelelő információáramlás és a gazdasági helyzetünk mind befolyással bírnak az egyén alkalmazkodóképességére.

Valódi felüdülést jelentett a sokkoló kezdések után Lestyán Mária építész kitekintése, melyet az Üzleti Világtanács egy érdekes tanulmányára alapozott. A világ multinacionális cégeiből 29 fogott össze és tett le egy vaskos együttműködő és példamutató anyagot, melyben céltudatos, társadalomösztönző gyakorlatokat javasolnak a fenntartható élet érdekében. A „Vision 2050” jelentés az üzleti világ előtt álló globális kihívásokról és lehetőségekről szól az elkövetkező évtizedekre, benne a miértekről és a hogyanokról, vagy például az alapokat szolgáló adórendszerek megreformálásáról. „A „Vision 2050” projekt három kérdésre próbál válaszolni: Hogyan néz ki a fenntartható világ? Hogyan valósíthatjuk ezt meg? Milyen szerepet vállalhat az üzleti világ abban, hogy biztosítsa a gyorsabb fejlődést az elképzelt világ felé?” Lestyán Mária szerint fontos lenne akár csak elolvasnia minden érdeklődőnek a tanulmányt, hogy rájöjjön mivel lehetne ösztönözni és mely felfogásokat érdemes támogatni a közös érdekek mentén. Hiba az az álságos elgondolás, miszerint egyik oldalon csökkentjük például a gáz árát, de a másikon növeljük, s nem is támogatjuk a szigetelőanyagét. A cél az lenne, ha az aktív és tudatos, környezetbarát döntéseket, cégeket, egyéneket, városokat támogatnánk egyértelműen. „A tanulmány legnagyobb értéke abban rejlik, hogy bemutatja a Vision 2050 program és az általános üzletmenet közötti különbségeket, továbbá kérdéseket és dilemmákat fogalmaz meg.” – hangzott el zárszóként az építész hölgy előadásában. (a tanulmány itt olvasható: http://www.bcsdh.hu/ )

Trendi a klíma-téma?

  Kapcsolódó cikkek 

Szabó Gábor, a HVG újságírója a klíma téma médiában betöltött karrierjét, annak felívelő, de inkább csapongó és szélsőséges mivoltát ecsetelte, a nap utolsó előadójaként. No nem mintha nagyon meglepőeket mondott volna, mégis érdekes volt látni azt a történeti folyamatot, ahogyan a környezetvédelemről, vagy klímaváltozásról lekésik a hazai média, vagy ahogyan teljesen átpolitizálódik, mint például a bős-nagymaros vízlépcső, vagy az általános légszennyezettség esetében. Bár Szabó Gábor nem hivatott a civilek szerepének kihangsúlyozására, de ő volt az aki valójában megfelelő kontextusba tudta őket helyezni. Szerinte a média és a civilek abszolút egymásra utalt helyzetben voltak és vannak ma is, hiszen a klímaváltozás erősödésének témáját, annak háttérinformációit hitelesen csak ezeken a csatornákon keresztül kaphatja meg a kedves közönség, a széles társadalom. S mivel ma már számos hasznos fórum, konferencia zajlik ezekben a témakörökben, a média kevésbé fogékony, kevésbé „üti meg a szerkesztők ingerküszöbét”, s ezáltal nem is léteznek a nagyközönség előtt. Furcsa helyzet, de már idehaza is egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy a klíma-téma trendi, bulvár területté vált. A katasztrófák, az extrém változások, környezeti jelenségek vették át a tudományos felismerések, összefüggések helyét. Amit pedig már a közember is szívesen átvesz a „buta médiától”, lassan már minden jelenség mögött a klímaváltozás hatását sejtjük.

 

Hogy mi bizonyosan okulhattunk a legtöbb előadásból, az nem kérdés. Az is bizonyos, hogy több esetben is az egyének, a kis közösségek szerepvállalásának súlyára is felhívták a figyelmünket a szakemberek. Szeretném magam is hinni, és állítani, hogy az okos média és civilek kapcsolatáé a jövő. Én pedig ültetek egy fát, és meglocsolom a szobai cserepes paradicsomomat, ha hazaérek.

(Kamaszpanasz - A. A.)