/ SZÜLŐKNEK / Irányíthatatlan és éretle...
  2014-09-09

Irányíthatatlan és éretlen tinik

Az irányíthatatlan fiatalok többsége úgy gondolja, hogy már elég nagy ahhoz, hogy kezébe vegye az élete irányítását. Igaz ugyan, hogy tévednek, de ezzel a mentalitással gyakorta állítják falhoz a szüleiket, akik ezért kénytelenek felvenni a védelmi pozíciót, és remélni a legjobbakat.

- hirdetések -

Az irányíthatatlan tini iszik, drogozik, felelőtlen szexuális kalandokba bonyolódik, vagy éppen ki tudja, hogy merre csavarog. Az iskola nem lényeges számára, a munka úgyszintén nem. A szülők pedig belebetegednek, és szinte tehetetlenül állnak a helyzet előtt. A gyerek pedig azzal fenyegetőzik, hogy elszökik hazulról, ha útját mernék állni az ő szórakozásának.

Nem ritka dolog, hogy a szülők csak akkor veszik észre, hogy baj van, amikor már túl késő. Nem foglalkoznak eleget a gyerekükkel, nem figyelnek rá eléggé, nem terelgetik a helyes úton, és a gyerek hamar tévútra kerül a szülői felügyelet hiánya miatt. A szülők pedig már csak akkor eszmélnek fel, amikor az irányítás teljesen kicsúszott a kezeik közül, ilyenkor pedig utolsó lehetőségként megpróbálnak segítséget kérni. A szülők szeretnék megváltoztatni a gyermekük viselkedését, ám az korántsem lesz könnyű menet, és nem csak rajtuk áll a dolog végkimenetele.

Hogyan éli ezt meg a gyerek?

A gyerek jól érzi magát így, és egyáltalán nem szeretne változtatni a dolgok jelenlegi állásán. Miért is akarna? Hiszen nem tartozik felelősséggel senkinek, és az az életstílus, amit követ, szórakoztató és számára igencsak megfelelő. A tini egyáltalán nem akarja, hogy ez a helyzet megváltozzon.

A szülők szemszögéből

A szülők azonban épp az ellenkezőjét szeretnék elérni, vagyis teljesen meg akarják változtatni a gyermekük viselkedését, a dolgokhoz való hozzáállását. Éppen ezért viseli meg a szülőket ez a helyzet: stresszesek és aggódnak a gyermekükért, az épségéért, attól tartanak, hogy felelőtlenül viselkedésével kockázatos helyzetekbe keveri magát, elrontja az életét és kárt okoz magának, valamint másoknak is. A szülők valójában csak annyit szeretnének, hogy a gyermekük hagyjon fel a káros és veszélyes szokásaival (alkohol, drog, szex), és szakítsa meg a kapcsolatot azzal a rossz társaságot, amibe keveredett. Legyen újból az ő kicsi gyermekük, járjon rendesen iskolába vagy találjon tisztességes állást magának. A szülőknek azonban először is azt kell felsimerniük, hogy ha azt szeretnék, hogy gyermekük megváltozzon, akkor először nekik, saját maguknak kell változtatnuk először.

A szülőknek is vannak kötelezettségeik

Amíg a szülők nem képesek a saját (szülői) feladatkörüket, kötelezettségeiket tisztességesen és maradéktalanul ellátni (felelősségteljes nevelés, szülői kontroll, ésszerű elvárások, jó viszony kialakítása, a gyerek emberszámba vétele), addig ne is reméljenek érdemi változást a gyermekük viselkedésében.

A kezelhetetlen tini esetében a veszekedések, a fenyegetőzések mindennaposak lehetnek, azonban olykor fizikai erőszakhoz is képesek folyamodni, csak hogy a saját igazukat védjék. Az engedetlen tinik gyakran használják ütőkártyaként az otthonról való elszökést, mint fenyegetést. Ez az, ami a legtöbb szülőt meghátrálásra kényszeríti. Nem merik ugyanis felvállalni a rizikót, az esetleges következményeket, még akkor sem, ha tudják, hogy a legtöbb gyerek számára ez üres fenyegetőzés. Ez a fenyegetés ennek ellenére általában igen hatásos, hiszen nem nagyon van olyan szülő, aki hajlandó lenne veszélynek kitenni a gyerekét. Így inkább feladják a harcot, a gyerek pedig azt szűri le a dologból, hogy megint ő volt az erősebb, neki lett igaza, a szülők pedig idegeskedhetnek továbbra is. Egyértelműen látható, hogy ez az út nem járható, csak késlelteti a még nagyobb baj bekövetkeztét.

Ne féljünk segítséget kérni!

Így előfordulhat, hogy egyes szülőknek komoly külső segítségre lesz szükségük, ha eltévelyedett gyermeküket szeretnék visszaterelni a normális keretek közé. A támogatás lényege az, hogy segítse a szülőket átjutni azon a krízisen, amit a gyerekkel folytatott harc okoz a számukra, amíg sikerül a fiatalt rendre nevelni és viselkedését megváltoztatni. Olyan segítség kell, amely egyben megakadályozza azt is, hogy idő előtt feladják a küzdelmet.

A fenyegetés nem használ

Nem szabad fenyegetni a gyereket (ne válaszoljon erőszakkal az erőszakra), mert csak ronthat a helyzeten, és kezdheti elölről az egészet. Ellenben higgadtan és semlegesen közölje vele a tényeket: például, ha agresszíven, erőszakosan viselkedik, vagy romboló szándékkal közeledik mások felé (akár a szülei felé), akkor annak nevelőintézet lesz a vége, ugyanis a szülők nem fogják többé elnézni, tolerálni az efféle viselkedést (akár a hatóságokat is bevonhatják, ha arra indokot ad).

A jó irány

Megfelelően kell nevelnie a gyermekét, irányítania, támogatnia és segítenie kell őt, hogy el tudjon igazodni az életben, megfelelően alkalmazkodjon, valamint helyes döntéseket hozzon az egyes helyzetekben. Meg kell szabni neki, hogy mit tehet és mit nem, de egyúttal meg is kell indokolni azt a számára, hogy tudja, Ön csak az ő érdekében cselekszik. Tehát ha az egyik oldalról lekorlátozza a gyerekét, akkor a másik oldalról új lehetőségeket kell nyitnia neki (olyan társas elfoglaltságok, amelyek szórakoztatóak és a jó dolgokat, a pozitív értékrendet erősítik a gyerekben). Például támogassa, ha a gyereke valamilyen iskolán kívüli elfoglaltságot szeretne űzni (sport, hobbi, aktív szabadidőtöltés).

A lényeg, hogy tartsa magát az elhatározásához, hogy képes lesz gyerekét megváltoztatni, a jó útra terelni. Maga a folyamat nem lesz egyszerű, sok időt és energiát emészthet fel, valamint a szülők türelmét és állóképességét is próbára fogja tenni, hiszen először nekik kell változniuk ahhoz, hogy a dolgok előrefelé, a jó irányába mozduljanak el. Az első néhány hét lesz a legnehezebb, de egyben a legfontosabb időszak is.

(N.L. - canadianparents.com)