Ha valaki meghallja azt, hogy pszichológia vagy pszichológus, már azonnal be is ugrik neki Freud neve. El lehet csípni olyan megjegyzéseket is, mint az, hogy freudi elszólás volt… Ki volt Freud? Miért olyan fontos, hogy szinte mindenki hallotta már a nevét?

Hogyan vált a pszichológia atyjává Freud?

Freud eredetileg neurológusnak tanult, de megfigyelte azt, hogy a hagyományos orvosi eszközökkel nem tud segíteni a betegein. Sokan fordultak hozzá hisztériás tünetekkel. Ezért úgy gondolta, hogy a legnagyobb segítséget az jelenti ezeknek az embereknek, ha a tüneteknek feltárja a gyermekkori traumatikus hátterét.

Gyermekkorunkban sok olyan élményben volt részünk, amire már nem is emlékszünk. Ennek oka, hogy a beszédkészség jóval később alakul ki, de addig is csecsemőként sok mindent megélünk. A gondozás, amiben részünk volt, a szeretetteljes vagy az azt nélkülöző odafordulás mind hatással van arra, hogy ma kik is vagyunk.

Van olyan érzésed, hogy néha nem is érted, hogy mit miért csinálsz? Vagy előfordult már olyan, hogy valami sokkal hevesebb reakciót váltott ki belőled, mint másokból, és mások értetlenül álltak, és nem értették, hogy „miért kell ezen annyit hisztizni?” Ennek az lehet az oka, hogy eltérő tapasztalatokkal rendelkezünk, és ugyanaz az esemény másnál érzékeny pontot érinthet.

Például te és a barátod dolgozatot írtatok, mindkettőtöknek hármas lett, pedig sokat tanultatok rá. Lehet, hogy te ezt fel sem veszed, elkönyveled annak, hogy ez volt a maximum, amit ki tudtál belőle hozni. A barátod viszont rettenetesen elkeseredik, és azt mondja, hogy ő „egy senki, szerencsétlen, ezt sem tudta normálisan megírni.” A barátod azt érezheti, hogy nem tud teljesíteni, nem bízhat eléggé a saját tudásában, és alulértékeli önmagát. Szülei sohasem bátorították, mindig kritikusan álltak teljesítményéhez.

A pszichoterápia feladata ezeknek a tudattalan érzéseknek, emlékeknek a felszínre hozása és megdolgozása, hogy hasonló esetben, már egészen másképpen tudjunk reagálni.

Freud szerint a személyiség három alkotórészből áll

Id, vagy ösztönén

Az id, ami már a születésünkkor is jelen van. Ösztöntörekvéseink mind itt gyökereznek. Ez a részünk tudattalan és az élvezetek felé törekszik. Azonban sajnos ezek az ösztönök nem mindig elégíthetőek ki azonnal, ezért szükségessé vált egy másik személyiségrész kialakítására: az ego.

Ego

Az ego közvetít a társas világ és az ösztön-én között. Az ego eldönti, hogy bizonyos ösztönök mikor és hogyan tudnak kielégülni. Például, ha éhes vagy, akkor nem esel neki azonnal az osztálytársad uzsonnájának, vagy kapsz ki egy szendvicset fizetés nélkül a büfé ablakából. Tisztában vagy vele, hogy ez helytelen dolog. Ezért az ego akaratlagos mozgással, logikus gondolkodással, alkalmazkodással és problémamegoldással oldja fel ezt a dilemmát.

Szuperego vagy felettes én

Nehogy az élet olyan egyszerű legyen, hogy csak ösztön kielégítésekről kelljen gondoskodni, az ember gondolkodó és társas lénnyé vált. A szuperego a társadalmi csoport elképzeléseit tartalmazza. Ezek azok a szabályok és elvárások, amiket már kisgyermekkorunkban elkezdtek a szüleink a fejünkbe verni. Az ego feladata pedig az ösztönök és a szuperego elvárásai közötti lavírozás.

Bár Freud elméletét nagyon sokan és okkal kritizálták, ugyanis elméletei mögött nem álltak tudományos bizonyítékok, mégis ő volt az első pszichológus, aki a tudatos és tudattalan elemek közötti összefüggéseket kereste.

Szerinte az emberi elme egy jéghegyre hasonlít. A tengerfelszíne feletti jég jelképezi a tudatos részt. Csakhogy a jéghegy látható része alatt sokkal nagyobb láthatatlan jégtömeg helyezkedik el, ez a tudattalan részünk.

A freudi elszólás pedig nem más, mint amikor eltemetett vágyaink véletlenül a felszínre törnek. Az elhárító mechanizmusaink mindent megtesznek, hogy a fájdalmas tartalmak a tudattalanban maradjanak, de bizony van az úgy, hogy kicsúszik a szánkon, amit nem szeretnénk.

(Börcsök Gyöngyi, pszichológus)