/ LÉLEK / Felháborít az igazságtala...
  2014-10-05

Felháborít az igazságtalanság?

Az emberek számos finom és durva módszerrel tudják bántani egymást. Olykor ennek sajnos nem is vagyunk tudatában, ilyenkor szükséges lehet a közbelépés. Te mit teszel, ha azt látod, hogy másokat bántanak? Közbe mersz lépni? Miért „fagyunk le” néha?

- hirdetések -

Vannak sajnos olyan helyzetek, amikor szemtanúi vagyunk valamilyen inzultusnak:

  • osztálytársadat csúfolják, kiközösítik, bántják, megverik
  • az utcán láthatsz szülőt, aki megüti gyermekét
  • nőt vagy férfit, aki szavaival alázza párját, esetleg meg is üti
  • szülőt, aki bántja a gyermekét

Mit teszel?

Szólsz? Vagy szemlesütve elmenekülsz onnan. Sajnos ma Magyarországon az emberek többsége Felháborít az igazságtalanság?elmenekül ilyen helyzetben. Úgy látja, hogy nem tud mit tenni, ezért nem is szól bele.

AZ osztályodban annyival könnyebb helyzetben vagy, hogy ismered a többieket, és tudod, hogy kihez lehet fordulni segítségért. Fizikai bántalmazás esetén mindig mérlegelni kell azt is, hogy ha személyesen avatkozunk közbe, akkor megsérülhetünk-e. Ha igen, akkor azonnal kérni kell felnőtt, szülő vagy tanár segítségét. Ugyanez igaz a kiközösítésre a szóbeli bántalmazásra is. Ha úgy érzed, nem vagy kompetens, ha nem tudsz azonnal segíteni, akkor kérd mások segítségét!

Természetes reakció

Ha viszont elég bátornak érzed magad, hogy szólj egy szót az áldozat érdekében, akkor az mindenképpen megéri. A bántás mély sebeket tejthet, és egy jó szó a társadnak nagyon sokat jelenthet. Természetes emberi reakció, hogy veszélyhelyzetben megpróbálunk elmenekülni, vagy lefagyunk ugyanúgy, mint az állatok. Védekezésre kényszerülünk, vagy visszatámadunk. Attól függően viselkedünk, hogy tudattalanuk mit ítél meg legbiztonságosabbnak.

Mások társaságában másképp cselekszünk

Azonban az ember társas helyzetekben valahogy mindig egy kicsit máshogyan viselkedik, mint egyedül. Talán te is megfigyelted, hogy amikor ki kell valakit jelölni egy feladatra, és két ember beszéli meg egymás között, az egyik valószínűleg elvállalja azt. Ám ha egy nagyobb csoportból kell valakinek jelentkeznie, sokáig nem tesz senki semmit sem. Mindenki áll és vár. „Majd a másik megteszi.” - gondolják.

Sajnos ez a jelenség nem csak akkor jelenik meg, ha feladatokat kell elvállalni, hanem akkor is, ha segíteni kellene. Így fordulhat elő az, hogy valaki ájultan fekszik az utcán és senki sem lép oda hozzá. Mert mindenki azt várja, hogy majd valaki más megteszi azt. Amikor viszont valaki megtette a kezdő lépést, akkor hirtelen 2-3 másik ember is ott terem: áttörte a gátat. Sokat jelent, ha van valaki, aki segítő kezet nyújt.

Természetesen ebben más előítéleteink is közrejátszanak. A kutatások szerint, ha egy öltönyös férfi hever az utcán, akkor azonnal segítenek neki, viszont ha egy rosszul öltözött személy, annál kevésbé, még akkor, sem ha segítséget kér… A bántalmazás is hasonló történet. Ha az utcán azt látjuk, hogy egy felnőtt üti a gyermekét, akkor habozni kezdünk, hogy van-e jogunk beleszólni a család magánéletébe. Pedig az ütés gyermekbántalmazásnak minősül, senkinek sincs joga erejével büntetni. Ha egy férfi megüt egy nőt, már sokkal nagyobb a hajlandóság, hogy közbelépjünk: sokkal jobban a köztudatban van már (szerencsére), hogy ez nem etikus. Viszont fordított esetben valószínűleg nem lép közbe senki sem, mert annyira furcsa a gondolat, hogy nő üt meg férfit. Pedig előfordul.

Minderről pedig azért fontos beszélni, mert a hétköznapi hősökre nagy szükségünk van. Kellenek az apró szívességek és a jó szavak, mert csak így élhetünk biztonságos és szeretetteljes közösségben.

(Börcsök Gyöngyi, pszichológus)