/ LÉLEK / Miért hazudunk?
  2016-07-18

Miért hazudunk?

Akkor csalódunk leginkább barátainkban, ha kiderül, hogy hazudtak. Egy kis füllentést még meg is bocsátunk, de a nagy hazugságok nagy sértődéseket eredményeznek. Valójában miért vagyunk hajlamosak arra, hogy az igazságtól eltérő dolgokat mondjunk másoknak?

- hirdetések -

Mindenki hazudik, akarva akaratlanul. A kis hazugságok segítenek abban, hogy kapcsolataink zavartalanul haladjanak tovább. „Tetszik az új frizurám?” – kérdezi a barátnő a másiktól. A válasz valószínűleg pozitív lesz, hiszen nem szeretnénk Miért hazudunk?megbántani a másikat. Ugyanakkor még a kis hazugságok után is marad egy kis bűntudatunk: nem tudjuk őszintén képviselni gondolatainkat. Ilyenkor leginkább önmagunkban csalódunk, füllentésre kényszerültünk, mert bizonytalanak vagyunk abban, hogy akkor is elfogadnak minket, ha teljes egészében önmagunkat adjuk.

Hazugság a támogatásért

A hazugságok egyik érdekes, természetes típusa az, amikor azért hazudunk, hogy mások biztosan minket támogassanak, igazolják a mi álláspontunkat. Így gyakran tapasztalhatjuk azt, hogy pl.: egy diák a tanárairól (vagy fordítva tanár a diákjáról) panaszkodik. A vita elmesélésekor azonban elfelejti elmondani, hogy ő maga hogyan válaszolt, pontosan mit is mondott. Lehet, hogy a hangsúlya provokáló volt, lehet, hogy 1-2 csúnya szó is elhangzott, de a történetből ez kimaradt, mert így megkapja a hallgatóság támogatását.

„Ekkora halat fogtam…”

Robert Feldman (a Massachusetts egyetem pszichológia professzora) szerint, ha valaki úgy érzi, hogy önértékelése veszélyben van, azonnal kisebb hazugságokhoz folyamodik. Van, aki csak egy kicsit színezi ki a történeteit, egy kicsit túloz. Mások pedig elrugaszkodnak a valóságtól és teljesen új kitalált elemeket hoznak be. Gyerekek körében gyakoribb, hogy bizonyos tárgyak birtoklásáról hazudnak (pl.: okostelefon) azért, hogy a többiek csodálatát elnyerjék, illetve, hogy biztosítsák a csoportban elfoglalt helyüket. Bizonytalanok abban, hogy hova tartoznak és félnek, hogy barát nélkül maradnak, ha kilógnak a sorból. Így egyszerűbbnek tűnik a hazugság. A probléma akkor van, ha a kis kiszínezések helyét átveszik a „lódítások”, és már nem lehet megmondani, hogy az elmondottakból mi igaz és mi nem.

A nagy hazugságok motivációja egészen más: előnyhöz jutni a másikkal szemben, a hazugság mögött rejlő szándék rossz. Pl.: ha egy férfi/ nő azt hazudja a másiknak, hogy nem él párkapcsolatban. Egyértelműen a hazugság célja egy szerelmi légyott összehozása. A személy csak a saját érdekeit veszi figyelembe, csak a pillanatnyi öröm van a célkeresztben, semmi más.

Mindannyian hazudunk, mesterei vagyunk ennek a műfajnak (egyes kutatások szerint naponta akár 200 alkalommal is hazudunk), de sokszor nem is vagyunk tudatában. Általánosságban elmondható, hogy aki saját értékrendjével tisztában van, önbecsülése stabil, az kevesebbet hazudik, mint az, akinek alacsony az önbecsülése és rossz lelkiállapotban van.

(Börcsök Gyöngyi, pszichológus)