Egyesek jobban, mások kevésbé veszik észre a stresszt, ám ennek mértéke nem csak egyénenként, hanem nemenként is változik: a philadelphiai Children’s Hospital kutatói azt állítják – patkányokon elvégzett kísérleteik alapján –, hogy a nők agya jóval érzékenyebben reagál a stresszhormonok termelődésére, mint a férfiaké.

A nők jóval gyakrabban és intenzívebben szenvednek a stressztől, mint a férfiak, mivel a női agy érzékenyebben reagál a stresszhormonok termelődésére.

A szervezet válasza a stresszre eredetileg egy, a célnak nagyon is megfelelő védekezési mechanizmus volt, amely a „régi szép időkben” egyedül a túlélést szolgálta. Ha az érintettet fenyegetés érte, és veszélyes szituációba került, szervezete stresszhormonok termelésébe fogott, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a legjobban tudjon összpontosítani, majd reagálni a problémára. Ilyenkor emelkedik a pulzusszám, gyorsul a légzés és az izmok is megfeszülnek. Mindezzel nagyobb eséllyel sikerült a történelem előtti időkben elmenekülni a veszély elől vagy visszaverni a támadást.

Napjainkra jelentősen átalakultak a mindennapi stresszt kiváltó tényezők: szerencsére egyre ritkábban bukkannak fel az utcán vérengző vadállatok, s a legtöbb feszültséget a munkahelyi tennivalók jelentik. Ám utóbbiak sem maradnak testi és lelki következmények nélkül: a szívproblémák, a fej-, hát- és derékfájás, alvászavarok, szorongás vagy a depresszió számít a stressz által legtöbb esetben okozott tünetnek.

Kutatások igazolták, hogy ezek közül a szorongásos jelenségek és a depresszió jóval gyakrabban gyötri a nőket, mint a férfiakat. Ennek – a kutatók szerint – a leggyakoribb oka az, hogy nemenként eltérnek az agyban lezajló biokémiai folyamatok. Az amerikai kutatók mindezt eddig csupán patkánykísérletek eredményeinek elemzése után feltételezik, ám – véleményük szerint – a megállapítás, néhány ellenőrző kísérlet után, az ember esetében is helytálló lehet.

Már korábbi tanulmányok is ráirányították a figyelmet arra, hogy a lelki zavarokkal együtt élő emberek esetében, akikre jelentős stressz hat, bizonyos szabályozási folyamatok (CRF – corticotropin releasing factor) nem megfelelően működnek.

Rita Valentino, a kutatók vezetője kollégáival együtt arra a megállapításra jutott, hogy a nők agyában kimarad az a hozzászokási folyamat, amely a férfiak esetében működik, és amely tartósan magas stresszhormon-szint esetén működésbe lép annak érdekében, hogy a szervezetet ne érje károsodás.

Valentino mind hím-, mind nőnemű patkányokat olyan stresszhelyzetnek tett ki, amely során a rágcsálókat úszásra kényszerítette. Miután az állatok a stresszélmény után úszni kezdtek, a kutató megállapította, hogy a hímek agya kis idő elteltével hozzászokott a helyzethez, azaz feldolgozta a stresszt, ám ez az állapot a nőstények esetében jóval később következett be, ha egyáltalán sor került rá. Ennek megfelelően utóbbiak szervezetésre jóval hosszabb ideig hatottak a stressz kiváltotta tünetek.

Valentino véleménye szerint hasonló mechanizmus hiánya okozza azt, hogy a nők nagyobb mértékben érintettek a stresszt kísérő jelenségek által.

(forrás: Fókuszban a Nő)