Az amerikai tinik több mint negyede véli úgy, hogy az erőszakos magatartás és viselkedés elfogadható, és ötödük saját bevallása szerint az elmúlt fél évben viselkedett erőszakosan egy másik személlyel szemben – állítja egy új felmérés eredménye, melyben 750, 12-17 év közötti fiatal vett részt.
Legtöbbjük szerint önvédelemből (87 %), illetve barátja segítése céljából (73%) teljesen indokolt az erőszak, és 34 százalékuk állította, hogy erőszakos cselekedetükre a bosszú adott kellő motivációt.
Az erőszakot elfogadó fiatalok háromnegyede úgy vélte, etikailag teljesen felkészült arra, hogy munkába álljon, ami egyes szakemberekben kétségeket ébreszt a jövő munkaerőjének etikai viselkedésével szemben. Mások azonban állítják, hogy a tinik agya még nem elég érett, ezért viselkednek és gondolkodnak teljesen másképp, mint a felnőttek, és a felnőttkort elérve etikailag is jelentős változáson mennek keresztül.

Kutatások bizonyították, hogy a kamaszokat nem érdeklik az emberek érzelmei oly mértékben, mint a felnőtteket, mivel az agynak a magasabb szintű gondolkodással kapcsolatos része még nem teljesen működőképes. Pontosabban a tizenévesek alig használják az agy azon részét, mely a mások érzelmeinek figyelembe vételéért felelős. A gondolkodási stratégiák az életkorral változnak. Ez azt jelenti, hogy a kamaszok, mikor reagálnak egy szituációra, kevésbé valószínű, hogy előtte átgondolnák, mások hogyan fogják érezni magukat az ő cselekedetük eredményeképpen. Így aztán az erőszak a tinik agyában talán teljesen más, mint a felnőttek szemében.
A felmérést vezető szakember aggasztónak tartja, milyen sok fiatal hiszi magáról, hogy kész jó döntéseket hozni az életben, annak ellenére, hogy elismerik, jelenlegi viselkedésük rendkívül etikátlan. Sokakban felmerül, vajon milyen eszközökhöz fognak nyúlni a mai fiatalok, akik számára az erőszak teljesen elfogadott, ha majd saját érdekeiket kell érvényesíteni, munkahelyi konfliktusokat rendezni.

Szakemberek szerint a tinik erőszakossága mögött nem csak az életkorukból adódó hormonok tombolása a felelős (hiszen ezt az előző generációk is átélték), hanem jelentős szerepet játszik benne, hogy a TV, videójátékok, internet, mozifilmek által sokkal több erőszakos jelenetnek vannak kitéve, mint elődeik, így az erőszakot egy idő után teljesen normálisnak vélik. Egy átlagos gyerek 18 éves korára mintegy 200 000 erőszakos jelenetet lát, ráadásul ezek jelentős részét úgy ábrázolják, mintha vicces lenne, illetve teljesen elfogadott módja annak, hogy megszerezzük, amire szükségünk (?) van. Számos erőszakos jelenet a „jó fiúk” –hoz köthető, akik példaképként vannak a fiatalok elé állítva, s noha a szülő arra próbálja nevelni gyermekét, hogy ne verekedjen, üssön, rúgjon, harapjon stb., a média ennek teljesen ellentmond. Nem csoda, ha mindez megzavarja már kora gyermekkorban a fiatalokat, s így később is nehéz lesz számukra a jót megkülönböztetni a rossztól. Erre az erőszakhullámra erősítenek rá az egyre népszerűbb extrém küzdősportok is.

Ugyanakkor elgondolkodtató a felnőttek „példamutatásának” hatása is. Egy felmérés szerint a felnőttek ötöde vallja úgy, hogy az adócsalás erkölcsileg elfogadható, és 10 százalékuk bevallása szerint a házastárs szexuális megcsalása is teljesen elfogadható. Természetesen a csalás nem egyenlő az erőszakkal, de etikailag ez a gondolkodás sem feltétlenül olyan modellt állít a tinik elé, melynek követésére törekedniük kellene.

(livescience.com)