/ JOGOSÍTVÁNY / Mennyire lennél jó életme...
  2012-04-30

Mennyire lennél jó életmentő?

Mikor kell újraélesztést végezni? Mit kell tenni orrvérzésnél, és akkor, ha valaki elveszti az eszméletét? Te tudod a választ? Nemrég azt teszteltük, hogy ki tudja jól megválaszolni a kérdéseket. Cikkünkből megtudhatod a nyerteseket, és a helyes válaszokat.

- hirdetések -

A nyereményjáték nyertesei

Az április 20-21-én Csillebércen megtartott Elsősegélyismereti Versenyen kitöltött tesztek sorsolása során Póllai Lilinek kedvezett a szerencse. Amennyiben a nyertes 5 munkanapon belül nem jelentkezne, a pótnyertest, Gyólai Laurát értesítjük a nyereményről. A nyerteseknek gratulálunk.

Az újraélesztés szabályai

Az újraélesztés egy olyan elsősegélynyújtói beavatkozás, ami nagyon sok esetben alapvetően határozza meg a beteg túlélési esélyeit, illetve későbbi életminőségét. Újraélesztést olyan személyen kell végezni, akinek nincs keringése és légzése. Ebből következik, hogy a cél a keringés és a légzés pótlása lesz (a mellkas ütemes lenyomásával és lélegeztetéssel). Ezzel próbáljuk meg elérni, hogy a vérkeringés hiányának ellenére a sérült ne szenvedjen súlyos agyi károsodást. Tehát az elsősegélynyújtó célja nem a beteg szó szerinti „felélesztése”, hanem a túlélési esélyeinek fent tartása.

A hirtelen szívhalált szenvedett beteg „jövője” nagyjából az első 3 percben dől el, így ebből a szempontból a végkifejletbe a kiérkező mentőknek kevesebb beleszólása van, mint a helyszínen tartózkodó laikus elsősegélynyújtónak. Az a személy, akinek nincs légzése, halottnak tekintendő. Ennek köszönhetően az egyetlen igazi hibát újraélesztés során akkor követhetjük el, ha nem teszünk semmit, hiszen egy halott nem halhat meg még jobban.

ElsősegélyEgy olyan szituációban, ahol előreláthatóan újraélesztésre lesz szükség, gyorsan kell cselekedni. A halott ember túlélési esélyei percenként 10%-kal csökkennek, ezért nincs időnk tétlenkedni! A legelső lépés természetesen ebben az esetben is a biztonságról való meggyőződés lesz, amit gyors betegvizsgálat követ.

Óvatosan közelítsük meg az eszméletlennek tűnő sérültet és hangosan szólítsuk meg, miközben vállainál fogva határozottan megrázzuk. Ha nem reagál, kiáltsunk segítségért, majd nyomban kezdjük meg a légzésvizsgálatot. Tíz másodpercig végezzünk hármas érzékelést és minimum két légvétel hiányában hívjunk mentőt.

Segélyhívás után fektessük a beteget szilárd felületre és azonnal kezdjük el a mellkas-kompressziókat. A legjobb, ha a mellkas nagyjából csupasz, de amennyiben erre nincs lehetőség, elég annyira levetkőztetni, hogy megtaláljuk a kéz megfelelő helyét és hatékonyan tudjunk komprimálni. Egyik tenyerünket fektessük a másik kézfejünkre és kulcsoljuk össze az ujjainkat. Alsó tenyerünk csuklóhoz közeli párnás részét helyezzük a sérült mellkasára, a középvonal (szegycsont) és a férfi mellbimbók vonalának metszéspontjába.

A nyomás erőssége a beteg életkorától és testalkatától függ. Általában 4-5 cm mélység, vagy a mellkas keresztmetszetének kétharmada a megfelelő. Végezzünk 30 kompressziót, nagyjából 100/perces frekvenciával, ezután következik 2 befújás. A lélegeztetést végezhetjük szájból szájba, vagy szájból orrba is. A lényeg, hogy a sérült fejét mindig hajtsuk hátra, az orrát/száját légmentesen zárjuk körbe az ajkainkkal és a sérült másik légzőnyílását fogjuk be, nehogy kiáramoljon rajta a befújt levegő. Két befújás között a fejünket fordítsuk oldalra, hogy ne a beteg kilélegzett levegőjét szívjuk be és egyúttal nézzük is a mellkas süllyedését, ezzel meggyőződve a lélegeztetés hatékonyságáról. A 30:2-es ciklust alapvetően addig ismételjük, amíg ki nem érkeznek a mentők, de kifáradás, illetve a sérült magához térése esetén hagyjuk abba. Ha több segélynyújtó van jelen, le lehet egymást váltani.

Mi a teendő orrvérzés esetén?

Az orrból történő vérzésnek több oka is lehet: ütés, orrcsonttörés, túlzott orrfújás, magas vérnyomás, koponyaalapi törés. Ellátásához ültessük le a sérültet enyhén előrehajtott fejjel. Kérjük meg, hogy szorítsa össze magának az orrát alul, a puha résznél. Szükség esetén helyezzünk valamit az orra elé a vér felfogásához, például egy zsebkendőt, kötszert, vagy tálat. Amennyiben a vérzés nem csillapodik, hívjon mentőt.

Eszméletvesztés

Az eszméletlenség egy viszonylag gyakori jelenség, amelynek súlyossága a fél perces ájulástól egészen a halálig terjedhet. Amikor eszméletlen sérültről beszélünk, abból indulunk ki, hogy a légzése kielégítő. Légzés hiányában halottnak kell tekinteni az illetőt. A sérült túlélési esélyeit nagyon nagy részben meghatározza a megfelelő és minél korábbi beavatkozás.

Az eszméletlen állapotnak sokféle oka lehet, ezek közül a leggyakoribbak: ájulás, koponya/fejsérülés, elégtelen légzés, hirtelen szívmegállás, vércukorszint csökkenése, sokk, bizonyos fajta mérgezések, görcsroham. Bármi legyen is az oka, az eszméletlenség mindig életveszélyes állapot, mert a beteg reflexei csökkennek, sőt meg is szűnhetnek, így bármikor leállhat a légzése, megfulladhat.

Ráadásul, ha hosszú ideig fekszik valaki eszméletlenül, ki van téve a kihűlés vagy a napégés veszélyének is. A felismerés viszonylag egyszerű, hiszen a sérült nem reagál semmilyen külső ingerre, legyen az mozgatás, hanghatás, vagy fájdalom. A legfontosabb feladat mindig a szabad légutak biztosítása és fent tartása, majd a kihűlés elleni védelem.

Azokban az esetekben, amikor a sérült előttünk veszti el az eszméletét, elájul elsődleges cél az agy vérellátásának javítása. Ezért ilyenkor rögtön emeljük fel a hátán fekvő beteg lábát, más szóval helyezzük sokkfektetésbe. Ilyen pozícióban tíz másodpercig végezzünk légzésvizsgálatot. Ha a sérültnek van légzése, de pár percen belül nem tér magához, hívjunk mentőt, végezzünk betegvizsgálatot, majd helyezzük stabil oldalfekvésbe és percenként ellenőrizzük a légzését.

Segélynyújtás
Az elsősegélynyújtás az a beavatkozás, amelyet hirtelen egészségkárosodás (baleset) esetén – a szakszerű segítség kiérkezése előtt – bárki elvégezhet a bajba jutott személy állapotának javításáért.

Az elsősegélynyújtás alapjai

A stabil oldalfektetéshez fektessük a sérültet a hátára, egyenesítsük ki a végtagjait és vegyük le a szemüvegét. Helyezkedjünk el az egyik oldalán, nagyjából a derekával egy vonalban. A magunkhoz közelebb eső kart tenyérrel felfelé helyezzük dupla derékszögbe úgy, hogy a kézfej a fejjel egy vonalban feküdjön. A távolabbi kart hajlítsuk be és tenyérrel kifelé helyezzük a sérült arcának átellenes oldalára. A sérült fejéhez közelebb eső karunkkal fogjuk meg az arcra helyezett kezet, másik karunkkal pedig húzzuk fel a távolabb eső térdet. A térdnél fogva fordítsuk magunk felé a sérült testét addig, amíg teljesen az oldalára nem fordul.

A fejet óvatosan szegjük hátra és az alatta lévő kezet igazítsuk úgy, hogy az támassza a sérült fejét, így megakadályozva a nyál és az esetleges hányadék légutakba való bekerülését. A behajlított (felső) térdet húzzuk előre, nagyjából derékszögbe, hogy megtámassza a sérült testét. Percenként ellenőrizzük a légzést, és ha indokolt, takarjuk be a sérültet. Csak ezek után, ilyen testhelyzetben hagyjuk magára a sérültet, de csak akkor, ha muszáj. Ilyenkor már elmehetünk segítséget hívni, de minél előbb menjünk vissza a beteghez. Ha valaki a segítségünkre van az ellátás során, kérjük meg, hogy hívjon mentőt amíg mi a sérülttel foglalkozunk. Amennyiben úgy alakul, hogy a sérült sokáig kényszerül ebben a testhelyzetben maradni, fél óra eltelte után fordítsuk át a másik oldalára.

(KamaszPanasz)