epilepszia
#Betegségek

Híres epilepsziás művészek, tudósok

2015.03.13.
3 perces olvasási idő

Bár általánosan az a kép él bennünk, hogy az epilepszia mindig rángógörccsel és eszméletvesztéssel jár, a betegség ennél változatosabb tünetekkel jelentkezhet. A történelmi feljegyzések szerint jó néhány híres ember szenvedett epilepsziában. A betegség nem válogatott sem rang, sem hírnév tekintetében.

Az epilepszia az emberiség egyik ősi, feljegyzésekben leggazdagabb, megkülönböztetett figyelemmel kísért kórképe. A kutatókat régóta foglalkoztatja a tény, hogy a történelem prominens személyiségei, próféták, szentek, politikusok, filozófusok, és a művészetek, tudományok területén hírnévre szert tett személyek szinte kivétel nélkül epilepsziás betegek voltak.

Összefüggés az epilepszia és a zsenialitás között?

Dr. Jerome Engel, a Kaliforniai Orvosi Egyetem neurológia professzora, az epilepszia és a géniusz elme együttes megjelenése mögött véletlen egybeesést feltételez. Más kutatók ezzel szemben az epilepsziás megbetegedések és a tehetség között érdekes összefüggést látnak. A temporális lebeny epilepsziás rohamakor megfigyelhető, normálistól eltérő agyi tevékenység jelentős szerepet játszik a kreatív gondolkodásban és a műalkotásban. Néha az epilepsziát kiváltó tényezők tehetséggé kovácsolódnak. Ha az agy egy adott területét a fejlődés korai szakaszában sérülés éri, a másik, ép agyfélteke azonos területe fokozott fejlődésnek indul.

Ismereteink szerint az epilepsziás roham során az agy különböző területein elektromos kisülések mennek végbe, főként azokban az agyi régiókban, amelyek a testérzetek, testfunkciók, a memória és az érzelmek működéséért felelősek. A normálistól eltérő agyi működések a belső látás és a figyelem összekapcsolódása által valóban szerepet játszhatnak a kreatív gondolkodásban és a kiemelkedő művészi teljesítményben. A temporális lebenyben bekövetkező kisülés következtében az érintett személy különös késztetést érezhet az igazság vagy a szépség felkutatására.

Híres epilepsziás művészek

  • Vincent van Gogh „belső viharokról” tett említést: hallucinált, hirtelen dührohamok kerítették hatalmukba, zavartságot és félelmet érzett, korai, kontrollálhatatlan emlékképek árasztották el az elméjét. Kezelőorvosai a rángógörcsöket megelőzendő potassium bromidot írtak fel számára, s elrendelték, hogy minél több időt töltsön Saint-Remy szanatóriumának gyógymedencéiben fürödve. Itt festette legszebb alkotásait, a Csillagos éjt, különleges Önarcképét, valamint a Varjak a búzaföldön című festményét.
  • A barokk kor egyik legjelentősebb zeneszerzője, Handel, a sokak által a legnagyobb hegedűvirtuóznak tartott Paganini, a nagy orosz komponista, Csajkovszkij szintén epilepsziás rohamokat élt át. Beethoven feltehetően szintén epilepsziás lehetett.
  • Az olasz költő, s egyben az európai irodalom kiemelkedő alakja, az Isteni színjáték szerzője Dante, a tizennyolcadik századi irodalom nagysága, a Tartuffe írója, Moliere, a romantikus kor kiválósága, az Ivanhoe szerzője, Sir Walter Scott szintén epilepsziás volt. Akárcsak Jonathan Swift, Edgar Allan Poe, Lord Byron, Shelley.
  • Lord Tennyson rohamai például kamaszkorában jelentkeztek először, s tüneteit helyesen epilepsziának diagnosztizálták. A kezelőorvosok viszont a köztiszteletnek örvendő családok reputációját megőrzendő, nem voltak hajlandók számot adni a diagnózisról. Az epilepsziát ugyanis a genitáliák megbetegedésének tartották, pontosabban a maszturbáció következményének! Egészen a tizenkilencedik századig az epilepsziát férfiak esetében kasztrációval, nők esetében a csikló megcsonkításával igyekeztek „gyógyítani”. Tennyson gyógykezelése például abból állt, hogy nagy mennyiségű gyógyvíz fogyasztását, rossz időben tartandó kiadós sétákat, lepedőbe csavarva hideg fürdőkúrát írtak elő a kezelőorvosok.
  • Charles Dickens az orvosokat is lenyűgöző részletességgel volt képes bemutatni szereplői epilepsziás rohamát. Lewis Carroll Alice csodaországban tett kalandjairól szóló történeteiben valószínűleg saját rohamait írja le. Alice gyakran érzi úgy, hogy a teste vagy a körülötte lévő tárgyak összezsugorodnak, vagy nagyra nőnek.
  • Dosztojevszkij epilepsziájáról saját feljegyzéseinek köszönhetően az utókor sokat tud . Kilenc esztendős korában élte át első rohamát, amit 25 évesen követett a következő. Ezután már szinte naponta, havonta jelentkeztek a kisebb-nagyobb intenzitású rohamok. A nagyobb rohamokat transzcendens boldogság eksztatikus állapota előzte meg, azután a rettegés kerítette hatalmába. Írásaiban körülbelül harminc epilepsziás karakter jelenik meg.
  • Tolsztojnak állítólag szintén voltak rángógörcsei. Flaubert a tizenkilencedik századi francia írót orvos apja próbálta gyógyítani: rendszeresen piócákat rakott fia testére.
  • Korunk nagy detektívregényeinek szerzőjét, Agatha Christie-t sem kímélte a kór. A híres színész, Richard Burton szintén epilepsziás rohamokkal küzdött.

Híres epilepsziás tudósok

  • Kierkegaard, dán filozófus, az egisztencializmus szülőatyja igyekezett epilepsziáját a külvilág előtt titokban tartani. A legnagyobb tudós lángelmék közül Pascal, Newton, Nobel neve is szerepel az epilepsziások között

Hogy kik napjaink nagy epilepsziásai, nem tudjuk pontosan: a betegséget félreértések, a stigmatikus gondolkodásból fakadó téves ítéletek övezik. Az érintettek inkább titokban tartják betegségüket, nehogy hátrányos helyzetbe kerüljenek, vagy nehogy az epilepszia szakmai kiteljesedésük útjába álljanak.

(WEBBeteg)