/ BETEGSÉGEK / A háromdimenziós filmek v...
  2010-02-25

A háromdimenziós filmek veszélyei

Most hogy James Cameron filmje, az Avatar bevételi rekordokat döntöget, egyre inkább előtérbe kerül a 3D-s mozi, és valószínűleg a jövőben egyre több 3 dimenziós film fog készülni. A 2010-es évi Consumer Electronics Show nevű rendezvényen számos olyan multimédiás eszközt mutattak be, melyek támogatják a 3D-s alkalmazásokat, köztük játékokat, melyekhez egy kényelmes 3d-s szemüveg van mellékelve kellékként.

Az USA-ban 3 kábel-TV hálózat bejelentette, hogy még az idén sugároznak 3d-s adásokat azon kevesek részére, akik rendelkeznek 3D-s tv készülékkel.

- hirdetések -

Az elektronikai iparban mindenki a 3D-s jövőben hisz. Most hogy szinte mindenkinek van a lakásában plazma TV, a következő lépés a 3 dimenziós készülék lesz amire le „kell” cserélni jó öreg plazma Tv-nket.  A filmstúdiók már szinte csak három dimenzióban gondolkodnak, épp a múlt héten jelentették be, hogy az utolsó két Harry Potter filmet 3D-ben fogják elkészíteni.

Ez lesz a három dimenzió évtizede?

Lehet, hogy úgy tűnik, hogy igen, viszont nem biztos, hogy ez jó az egészségünk szempontjából is. Hogy lehet ez?  A probléma forrása, hogy amit a monitoron látunk, az nem a valóság, ami nem is jelent valódi 3 dimenziót.

A 90-es években a Saga kifejlesztett egy (fancy VR headgear) nevezetű eszközt, ami fejre erősíthető volt, és teljes 3 dimenziós valóságot nyújtott a használójának. Az egész fejlesztés nagyon jól ment, míg el nem küldték a prototípust tesztelésre. Ezek a fejhallgatók ugyanazt a módszert alkalmazták, mint a mostani 3 dimenziós tv készülékek: két, egymástól kicsit különböző képet vetítenek a szemünk elé, és ennek a különbségnek köszönhetően az agyunk létrehozza a kép mélységének az illúzióját. Ez a parallaxis.

Megtévesztett mélység észlelés

Ez  megvalósítva elég jól hangzik, csak a gond az hogy az agy mélység-észlelése sokkal bonyolultabb ennél. Az emberi agy mélység érzékelése arra való, hogy meg tudjuk becsülni, hogy milyen távolságra van valami tőlünk. A parallaxis-t használó filmek viszont nagyságrendekben különböznek a valódi 3 dimenziós látványtól, ezért az agyunknak másképp kell működnie  ezen képek feldolgozásakor. Ez az, amiért a filmek 3 dimenziója nem tűnik egészen valóságosnak.

Alapvetően ilyenkor harcolsz a saját agyaddal, ami össze van zavarva a helytelen mélységérzet következtében. Végül az agyad teljesen összezavarodik és hozzászokik a filmbéli látványhoz ami nem a valódi 3 dimenzió. És valójában ez a probléma.

Vissza a valóságba

Mikor a filmnek vége, és leveszed a szemüveget ,az agyad még mindig  figyelmen kívül hagyja a normális 3D-s viszonyokat, amik a valóságban vannak. Ilyenkor sok ember elszédül. Végül az agyad vissza fog térni a normális kerékvágásba. Ez tarthat akár órákig is, míg az agyad újra normálisan működik. Ezt az állapotot „binocular dysphoria” –nak nevezik, és ez az ára, hogy becsaptad az agyadat a 3 dimenzió illúziójával.

Ez az egész nem nagy probléma akkor, ha csak megnézel egy filmet a moziban, maximum pár koccanáshoz vezethet a parkolóban. Viszont hogyha a parallixis mindennapi életünk részévé válik a tv készülékeken keresztül, az agyunk olyannyira összezavarodik, hogy egy állandósult „binocular dysphoria” –t kapunk.

Valós veszély

Ez az, amiért leállították a Saga projektjét is, azzal a címszóval, hogy ez soha nem kerülhet kereskedelembe, olyannyira veszélyes az egészségünkre.
A videojátékok az ifjúság nagy problémák közé tartoznak. A fiatalok gyakran órákon keresztül  ülnek a monitor előtt, és hogyha a videó játékok is 3 dimenzióssá válnak, az hatalmas veszélyt jelent rájuk nézve.

Ezek szerint remélhetőleg a 3 dimenziós készülékek gyorsan eltűnnek a piacról, különben fiatalok millióinak elromolhat a mélységérzékelése a tv gyártóknak köszönhetően.

(G.V.)

  Kapcsolódó cikkek