S.O.S. segítség...................

Nem értettem félre, te írtad le...

„ Mert ugye ha nem teljesít akkor nem is kap semmit.”
- ez szerinted mi ha nem a hibáztatás jele? Azért mert nem sikerül feldolgoznia szülei helyzetét, "nem kap semmit". És ne hidd azt hogy légbőlkapott dolgokról beszélek, mert atéltem, milyen az, amikor egy rossz kapcsolat eredményeként nekem kellett elszenvednem mindent.
- folyamatosan hibáztatod a gyenge iskolai eredményeiért (és ne mond hogy félreértettem, mert te magad írtad le)... Miért?? Ha egy gyerek nem teljesít az iskolában akkor nyilván buta vagy lusta (nem értek egyet azzal hogy van buta gyerek, mások állítását közöltem) . A leírásod alapján nem hiszem hogy a gyereked buta lenne, saját magamból indulok ki... Jó fejem van mindig jól tanultam csak egyszerüen a szüleim kapcsolata annyi bonyodalmat okozott az életemben hogy egyszerüen képtelen vagyok megbírkózni mindennel egyszerre, és mi lett ebből? Eljöttem egyetetemre és több kudarc ért mint eddigi életemben valaha. Az hogy a gyereked elvágyódik a mostani iskolájából azért lehet, mert így próbálja feldolgozni, ami szüleivel, családjával történt, megpróbál elmenekülni a megpróbáltatás elől, és őszintén megtudom érteni.
Nem kell kimond neki hogy hibáztatnád, elég ha érzi. Az én apám szó szerint is kimondta és beletelt jópár évbe míg sikerült feldolgozni és megbocsáltani. Ne vesd te is ilyen helyzetbe a fiad.
Amúgy meg nem akarlak támadni, mindenkinek vannak hibái, csak egyszerüen észre kell venned, hogy egy gyerekben egy válás mekkora traumát okozhat, és ne a tanulmányi eredményiért nyaggasd, hanem próbálj meg beszélgetni vele. Nekem is időbe telt míg anyummal elkezdtünk megbeszélni mindent, és lassan indul be, mert a te esetedben is, a gyerek elveszíti a bizalmát a szülei iránt és, mivel elmesélted, hogy fiad sokat hazudozik, te is tudod, hogy a bizalmat nehéz visszanyerni.
És ha még írnál, kíváncsi lennék, konkrétan mi az, amit megteszel az ő boldogságáért.
Engem azért érdekel ennyire az eseted, mert én is átmentem azokon a dolgokon, amiken most valószinüleg a te fiad megy keresztül, és segíteni szeretnék abban, hogy megértsd őt.

Válaszhoz jelentkezz be!

Valamit nagyon félre olvastál..........................

Szia Nika! Nem tudom hogy mit olvastál, mert én semmi olyat nem írtam hogy bármiért is hibáztatnám. Főként nem mondok neki olyat hogy hibás lenne valamiért. A problémával kapcsolatban meg szintén nem várok el tőle semmit, mert tisztában vagyok azzal hogy a probléma megoldás az én dolgom. Szeretetből meg nincs hiánya. Én az apja helyet is szeretem őt. Ő az én életem értelme. Lesem minden kívánságát amivel örömet szerezhetek neki. Neki egyedül a tanulással kellene foglalkozni a amit sajnos nem tesz. Az hogy nem adok neki lehetőséget hogy magára találjon nagy hülyeség, mert én pont erre probálom rávenni. Én sem magamat sem őt nem hibáztatom semmiért. Mindent megteszek hogy boldog legyen , csak sajnos az apja hiányát nem tudom pótolni. Valószínüleg te teljesen félre értelmezed az írásom ezért azt javasolnám hogy mielött véleményezel valamit inkább olvass figyelmesen vagy kérdezz, ahelyet hogy a torkomnak ugrasz hülyeségeket állítva. de köszönöm hozzászólásodat.

Válaszhoz jelentkezz be!

.

Szerintem elég nyilvánvaló, hogy mindez főként a válással hozható kapcsolatba.
Én elsőként azt javasolnám, hogy hagyd abba az állandó hibáztatást. Mit vársz el egy 13 éves gyerektől?? Olyan problémákat oldjon meg amivel Te sem bírsz el? Nem akarlak támadni... de azt kell mondjam szégyellhetnéd, hogy a fiadat hibáztatod...
Másrészt, a büntetések jó hogy nem vezetnek semmire, hiszen minden a Te elvárásaidon alapul. Nem lehetőséget adsz neki, hogy rátaláljon önmagára, hanem elvárásokkal állítod szembe, amiknek képtelen megfelelni, hisz valószinüleg szőrnyű dolgokon megy keresztűl, és ha nem teljesít az elvárásod szerint a legnagyobb büntetést kapja... szeretetlenséget.
Tudatnod kell vele, hogy ő bármilyen is legyen a Te fiad szereted őt és elfogadod. Csodálkozol hogy telve van gyűlöletted addig imádott apjával szemben is?! Hiszen minden összeomlott benne ami kevés 13 életéve alatt felépült benne.
A lényeg hogy se magad se őt ne hibáztasd. Egyszerüen próbálj meg foglalkozni vele és ne elvárások alapján, érezze, hogy nem vársz tőle semmit, csak őszintén és tisztán szereted őt. Hidd el, a szeretet csodákra képes.

Válaszhoz jelentkezz be!

Nem tudom mi van a fiammal???????????????

Fiam 13 éves aki annyit hazudozik nekem is meg a tanároknak is. Nincs egyetlen őszinte szava sem. Ha akar valamit azt nem egyenesen közli hanem megkerüli hazugságokba bonyolódva azt remélve hogy így nem fogok nemet mondani. Mert ugye ha nem teljesít akkor nem is kap semmit. 3 éve váltunk el az apjával akit azelött rajongásig szeretett, ma meg szinte gyűlöli a szigorúsága miatt. Azóta egyre rosszabb a tanulási eredményei, nem foglalkozik semmivel, nincsenek barátai, az unoka testvéreivel kapcsolatban üldözési mániája van. Semmi iránt nincs érdeklődése, csak azt hajtogatja hogy utálja az iskoláját másik iskolába akar menni. (kérdem én hova fogják ilyen gyenge eredménnyel felvenni?) Ha szolok neki valamiért szinte támad, nincs egy kedves szava sem kivéve ha kell neki valami. A kis testvérét mindig imádta szinte rajongott érte, most meg azt nézi hogy mikor köthet bele. Sajnos nem tudok semmi pozitív dolgot írni róla, mert már minden kiveszett belőle. Szemtelen mindenkivel, nem tiszteli a felnötteket sem. Nem tudom mit tehetnék. A nevelési tanácsadóban sem jutottunk többre, nem érzem hogy változott volna valami attól hogy odajárunk. Mit tegyek? Át irassam egy másik suliba (mert azt hallottam hogy ásoknál ez bevált)? Vagy vigyem pszichiáterhez? MitŐl változott meg ennyire? Mindezt a válással okoztam neki? Kedves tapasztalt szülök kérlek segítsetek nekem hogy ti mivel oldottátok meg hasonló problémátokat? Mit kellene tennem hogy minden megváltozzon, hogy segítsek neki? Köszönöm segítségeteket.

Válaszhoz jelentkezz be!