/ Fórum / LÉLEK / Segítsünk a kétségbeesett lánynak!

Segítsünk a kétségbeesett lánynak!

2010-01-15 13:57:55
XT írta:
Dátum 2010-01-15 20:47:51

Bízz magadban!

Ami veletek történt nagyon szomorú, ám azt is bizonyítja mennyi erő van bennetek! Sokak számára lehet példaértékű az a testvéri kötelék, ami összefűz benneteket, s egymásból erőt merítve segít megvívni a mindennapok harcait! Bízz magadban, magatokban, s hidd el, apró lépésekkel sikerülni fog az életed szebb fényben látni.

Bár az én helyzetem koránt sem volt ilyen tragikus (6 múltam, mikor apukám meghalt), talán segít az a pár dolog, amit saját tapasztalatom alapján ajánlok.
Sajnos olyan világban élünk, ahol a halált egyre inkább tabuként kezelik. Sokan nem tudják, mit mondjanak, hogyan viselkedjenek, ezért elkerülnek, vagy csak semmiségekről beszélnek veled. Ráadásul attól is tartanak, hogy a dolog említése felzaklat, és érzelmileg instabillá tesz. Emellett valószínűleg azzal is tisztában vannak, hogy a sajnálat, amit a helyzeted miatt irántad éreznek, egyáltalán nem segít. Senki nem szereti, ha sajnálják – Te is lehetsz nyugodtan őszinte a társaiddal, hidd el, segít a velük való kapcsolatodban!

Segíthet, ha gondolataidat, fájdalmadat megosztod valakivel, hagyod, hogy a felszínre törjön, hogy aztán könnyebb legyen elengedni. Elég ha elmondod, mire van szükséged pl.: csak azt szeretnéd, hogy meghallgassanak, anélkül, hogy bármilyen tanácsot kapnál, vagy vigasztalni próbálnának.
Próbáltad már leírni az érzéseidet? Olyan ez, mintha leraknád a gondjaidat, terheidet. Esetleg megpróbálhatsz levelet írni a szüleidhez, melyben elmondod mindazt, amit korai haláluk miatt nem tudtál: harag, csalódottság, szomorúság, szeretet, s hogy mennyire fáj, hogy alig maradt emléked róluk. (Ezért is fontos, hogy ne dobd el az életed, hiszen benned élnek tovább! Ha csak halvány emlékképekként, de ott vannak a gondolataidban, nem hagytak el teljesen!)
Gondold végig mi az, ami boldoggá tesz. Csinálj olyan dolgokat, amit szeretsz, még akkor is, ha éppen nincs kedved hozzá! Zenélj, énekelj, mozogj, fuss - ami csak jól esik! Segít kiengedni mindazt, ami benned, van!
Ne a drogban, alkoholban keress vigaszt! Csak pillanatnyi enyhülést hoznak, s nem oldják meg a gondodat!
Igen, a hiányuk kitörölhetetlenül ott lesz az életedben, ám hidd el, idővel halványulni fog, s lassan ráébredsz majd arra is, mennyi mindenre tanít! Te már sokkal jobban tudod, mint kortársaid, vagy a felnőttek nagy része, milyen sokat ér az, ha valaki szeret, ha van kit szeretni! Tudod, mit jelent a felelősség, az összetartozás, a törődés, az egymásért való aggódás,vagy az igazi veszteség. Ezek sok más mellett olyan fontos - s a mai egyre anyagiasabb, felszínesebb,érzelemmentesebb
világban mind nagyobb értékű - érzések, melyek biztos alapjai lehetnek egy olyan értékrendnek, melyet büszkén vállalhatsz. Ez is az örökséged része, csak rajtad múlik, hogyan használod fel!
kertesztimea írta:
Dátum 2010-01-15 19:24:01

Nézz a fény felé, utat mutat...

A szerény körülmények között élő testvérpár elsősorban megértésre, szeretetre vágyik, ha ezt megkapnák aligha lenne szükségük füves cigire, drogokra, alkoholra - a mindennapok nehézségeit ideig-óráig feledtető pótszerekre. Sorsuk alakulása, a tény, hogy gyermekfejjel túlélték a balesetet, azt bizonyítja, hogy igenis dolguk van a világban! A helyzetet elfogadni, feldolgozni segítséggel, támogatással sokkal könnyebb lenne. Hol van, volt a család többi tagja? Élnek még a nagyszülők, a nagynénik, nagybácsik? Hiszen a nehézségben elsőként a család lehetne a fő támaszuk.

A közösségi lét problémáit, az iskolai sérelmeket a menő holmik, a mobilok nem tudnák megoldani. A megoldás TE magad lehetsz. A lényed, a belőled áradó pozitívumok mágnesként vonzhatják az arra fogékony, finomabb lelkű társaidat - persze csak ha legalább egy keveset tudsz adni magadból. Próbálj kilépni a múlt sötét fájdalmából a jelen pillanat fényébe: az életed, a dolgaid egészen új megvilágításba kerülhetnek. Az életed a legdrágább kincsed: azt eldobni, létjogosultságát kétségbe vonnod a szüleid elleni vétek lenne. Az Életnél többet egyikünk sem kaphat a szüleitől.
Igyekezz nyitni a világra, ne taszítsd lelked energiáit fénytelen mélységekbe. Mosolyogj a világra, s a világ is visszamosolyog rád - próbáld ki, gyakorold! Ha valóban akarod, lassan, de biztosan képes leszel kiemelkedni a fájdalom, az elszigeteltség, a magány keserűségéből, hogy végre létrehozd önmagad. A szüleid szörnyű halálával véget ért két élet története, ám elkezdődött két másik: a Te és a bátyád saját története. A feladatod/feladatotok, hogy a "hozott anyagot" jól kamatoztassátok. Önmagadat elfogadva, egy mély lélegzettel láss hozzá a munkához: akaraterővel, kitartással, türelemmel -mindenféle segédanyagok nélkül is- bármire képes lehetsz, ha képes vagy hinni önmagadban.

Üdvözlettel: Kertész Tímea, pszichológus
kovacsmanyi írta:
Dátum 2010-01-15 17:09:07

Akkor végülis....

Tehát akkor végülis egyetértünk....örülök.A tanácsom az lett volna hogy éljenek helyesebben,,,ne igyanak ne drogozzanak,mert az nem segít! Apa nélkül nöttem fel,14 éves koromtól dolgoztam,mindig szegények voltunk!Sosem ittam,sosem drogoztam pedig néha kedvem lett volna csacsirészegre innom magam ,20 évesen másodmagammal külföldre költöztem,és szerencsét próbáltam! Sikerült! Soha senkitöl egy fillért nem kaptam,még a lányomat is egyedül neveltem fel,az apja soha nem izetett semmit!De túléltem,itt vagyok,jól vagyok,már a cigarettáról is leszoktam pedig15 évig szívtam!Azért írtam le mindezt,mert annyi a tanácsom ennek a kislánynak hogy mindent bele,ügyesen okosan, erö és akarat kérdése minden.A sárból kimászni nehéz,de ha nagyon eltökélt az ember,mindenre képes! Semmi sem lehetetlen,csak akarni kell!!! Üdv,mindenkinek!!!Eröt,és sok sikert kívánok!...manyi
Csili válaszolta erre: kovacsmanyi, 2010-01-15 15:58:36
Dátum 2010-01-15 16:41:51

Jogod van a véleményedhez...

ezt nem vitatom.

"Attól hogy engem inzultálsz ennek a kislánynak nem oldódik meg az élete,és nem sajnálatra hanem tanácsra van szügsége!!!" - ezt is aláírom, így van, a kislánynak segítségre van szüksége. Bár nem tudom, miért írtad, mikor te semmilyen tanácsot nem adtál neki, csak jól leszóltad őt a testvérével együtt, aki fiatal fiú létére 6 éves kora óta neveli! Ittak? Kipróbálták a drogot? Magam is helytelenítem, de nekik így sikerült talpon maradni. Szerencsére idáig sikerült, mások rosszindulata, közönye ellenére. Segítséggel, vagy anélkül, remélem kimásznak a gödörből és előbb-utóbb rendbe jön az életük.

Máskülönben az EQ = érzelmi intelligencia. Olvashatsz róla pl. a Wikipédiában.
kovacsmanyi írta:
Dátum 2010-01-15 16:15:57

iq???

Szerintem nem az én IQ-ról van itt szó hanem ennek a kislánynak az életéröl!!!Azt hogy nem sajnálom azért írtam oda mert szerintem" egy átlagos IQ -val rendelkezö ember" tudja hogy ha ilyesmit felrak a net-re akkor az emberek sajnálni fogják!Jó tegyük fel hogy nem otthon net-ezik,,,,de a piáról meg a drogról is szó van!!!Attól hogy engem inzultálsz ennek a kislánynak nem oldódik meg az élete,és nem sajnálatra hanem tanácsra van szügsége!!! Ennyi!!!!
Csili válaszolta erre: kovacsmanyi, 2010-01-15 15:58:36
Dátum 2010-01-15 16:07:27

Ha már segíteni nem akarsz, legalább taposd sárba!

"Egy kicsit sem sajnállak benneteket!" - írod.

Nem is kért rá senki. Honnan tudod, hol netezik a levélíró? Lehet, hogy a testvére munkagépe, lehet, hogy egy netkávézóba fizetett be 1/2 órát, vagy egy ismerőse megengedte, hogy egy kicsit böngésszen. Nálunk a művelődési házban ingyen is lehet netezni.
Szóval ne sajnáld, én viszont nagyon sajnállak téged. Az E.Q.-d valószínűleg nulla...
Ne is törődj vele, sokan vagytok ilyenek.
kovacsmanyi írta:
Dátum 2010-01-15 15:58:36

az igen!

vaooo! Piára drogra számítógépre meg internetre telik!!! Az igen! Luxus van de kaja nincs! Szerinted ez helyes??? Egy kicsit sem sajnállak benneteket!A szüleidet igen,de már nagyon régen volt,és az élet megy tovább,mindnyájan elmegyünk egyszer,ha akarjuk ha nem! Rengeteg tragédia és rengeteg árva él a világon akik tényleg nem tudnak változtatni a helyzetükön és mások segítségére szorulnak,de ti ugy gondolom tudnátok,csak akarni kell,ami biztos,,,,a pia meg a drog az nem fog benne segíteni! Sok sikert!!!
syla válaszolta erre: detund, 2010-01-15 15:07:04
Dátum 2010-01-15 15:42:34

Köszönet

Sziasztok!

Köszönöm a sok segítséget és biztatást. A történet (sajnos) igaz, nem empátia vizsgálat... Rettenetesen jól esik, hogy van aki próbál segíteni, és vannak olyan emberek akik át tudják érezni hogy milyen lehet így élni.
Köszönöm!
admin002 írta:
Dátum 2010-01-15 15:27:05

Info

A történet valós. Szerkesztőségünkkel a [email protected] címen tudtok kapcsolatba lépni.
detund válaszolta erre: admin002, 2010-01-15 14:00:36
Dátum 2010-01-15 15:07:04

??

Kedves 15 éves!

nagyon szomorú amit leírtál, egy kérdés rögtön felmerült bennem, drogra, italra honnan telik? az elég sokba kerül, azon a pénzen ruhát kellene venni, meg ételt, nem?
a másik a segíteni akarás, bár én sem vagyok nagyon elengedve, de bármiben szívesen segítek, akár egy kis telefonos lelkisegély, csomag, eseleg találkozó, ha nem az ország ellentétes felén lakunk. írj, ha úgy gondolod
[email protected]
  <<  1 2 3 4  >>  
további fórum témák