/ Fórum / LÉLEK / öngyilkosság...

öngyilkosság...

2009-07-23 15:43:52
synpy válaszolta erre: synpy, 2010-04-28 14:13:50
Dátum 2010-04-28 22:32:10

Ne tedd!

Szia,elmesélnéd,hogy miért nincsenek barátaid?
Nem szeretsz emberek közé menni?
Hopeless válaszolta erre: synpy, 2010-04-28 14:13:50
Dátum 2010-04-28 18:11:18

Oh, de lent a mélyben

A legnagyobb önzőség a világon valakit azzal lebeszélni az öngyilkosságról hogy azzal szomorúvá tesz minket. Ha valaki ilyesmire vetemedik akkor biztosan nagyobb a fájdalma mint amit azzal okoz másoknak hogy meghal.
Nem érzem hogy nincs más kiút. A lehetőségek száma szinte végtelen. Ott van pölö, amit a tudatlan szüleim előrevetítettek. Hogy most szépen leérettségizem, aztán szerzek valami szakmát, és ha közben meggondolom mamag, még mindíg mehetek főiskolára/egyetemre. Lesz egy klassz munkám meg család... és ezernyi színnel száll a szél. Mert ők azt hiszik hogy jól vagyok. Fogalmluk sincs róla hogy az elmúlt egy évben mennyit gondoltam arra hogy mi lenne ha meghalnék. Én sem akarok meghalni. Sokkal jobb lenne ha viszont szeretnének akiket én szeretek és minden úgy történne mint álmaimban, de ez nincs így, és így nem bírom elképzelni a jövőmet, csak egy nagy szánalmas magánymban.
Mennyivel jobb lenne ismerősöknek fenyegetőzni azzal hogy most bizony öngyilkos leszek, és akkor kiváltanám belőlük ezt, amit belőled is lehet. És az ő szavukra többet adnék. De utána szánalmasnak érezném magam, hogy csak azért foglalkoznak velem ezek az emberek, mert ilyan aljas módszerekhez fordultam.
Vagy megtehetném, hogy egy kis adag gyógyszert veszek be és hagynám hogy rámtaláljanak mielőtt még késő. És akkor kórházba vinnének és kevésbé tűnnék dilettánsnak, és hamar rendbejönnék. De mi lenne abban a jó. Soha többé nem mernének magamra hagyni, és ki tudja mit gondolnának rólam utána.
És maradhatnék életben, úgy téve mintha minden rendben lenne, bízva abban hogy majd minden jobb lesz és lesznek barátaim, és valaki majd belém is szeret, de sajnos semmi nem garantálja hogy ez így lesz.
És mostmár nem tudok reménykedni, mert teljesen irreálissá vált hogy bármi változna. És a haláltól nem félek annyira mint a magánytól. Még mindíg nem vagyok biztos magamban.
synpy válaszolta erre: Hopeless, 2010-04-25 00:39:41
Dátum 2010-04-28 14:13:50

Ne tedd!

A szüleid ezt a nagy fájdalmat nem érdemlik meg,elképzelni nem tudod mennyire szenvednének!
Szeretnek téged,még ha úgy érzed is,hogy nem foglalkoznak veled!
Nehéz időszakot élsz át,tudom azt hiszed,mindenki elfordult tőled.De ez nem így van!
árvalányhaj válaszolta erre: Fen, 2010-04-25 13:07:34
Dátum 2010-04-27 22:37:11

"amikor kicsúszik a talaj a lábad alól, és úgy érzed, hogy tök fölösleges vagy"

egy csomó olyan embert ismertem már, akik tök fölöslegesek voltak, és ők ezt tudták, de így érezték jól magukat. ha valakit ez zavar próbáljon meg tenni valami hasznosat: ültesssen fát, vagy szedje össze a szemetet az erdőben, akármit. ha valakit annyira elkeserít a környezetében élők közömbössége, növesszen páncélt a lelke köré, különben ezer tőrszúrással fogják halálra sebezni. ilyen világban élünk, belehajszolnak minket, ha hagyjuk. de elszántnak és konoknak kell lenni, és azért sem szabad hagynunk magunkat. van úgy, hogy eltelik akár tíz év is az ember életében úgy, hogy nem történik semmi olyan, amire azt mondaná, ezért érdemes volt élni. aztán történik valami. vagy ő maga keresi meg, talál rá az értelmére, de ez sem könnyű dolog. kell hozzá bizonyos élettapasztalat. ezt idővel mindenki megszerzi - kinek tovább tart, kinek hamarabb.
Fen
Fen válaszolta erre: árvalányhaj, 2010-04-19 16:23:53
Dátum 2010-04-25 13:07:34

van úgy hogy már túl sok az amit kapsz

amikor kicsúszik a talaj a lábad alól, és úgy érzed hogy tök fölösleges vagy, nincs értelme az életednek, belefáradtál abba, hogy csak a hatalmasnagy pofonokat kapod az élettől (vagy vki mástól)... ez asszem bárkinek sok lenne. hiába tudja mindenki hogy másnak is van baja, de érted az nem fog megvigasztalni h jééé ott egy hajléktalan, neki is szar, na akkor ne legyünk öngyilkosok... és egyébként mások problémázásába is bele lehet fáradni elég rendesen. pl én is mindig hallgatom h a haverok vinnyognak h apám így meg úgy meg amúgy cseszeget és mennyire utálom. szerintem örülniük kéne, hogy egyáltalán van apjuk, nem azt kívánni, hogy bár ne lenne. én örülnék, ha olyan apám lenne, mint nekik van, akit legalább ismerek, még akkor is, ha cseszeget. az én apukám külföldön dolgozik 2 éves korom óta (most vagyok 13) és igazából nem tekintem apámnak, nem ismerem, nem tudom mit szeret (csak azt h tőlem hányingere van). néha hazajön de akkor csak azt tudom meg tőle, mennyire vagyok szerinte kurva, idióta kamasz meg egyéb szépségek. amikor itthon van, megpróbálok minél kevesebbet itthon lenni, de azért csak muszáj néha hazajönni. és ami itt van nálunk azt nem kívánnám senkinek. legutóbb amikor hazajött, teljesen kiakadt azon, hogy nem volt túl sok kedvem reggel 7kor elmenni az ország másik végébe a pereputtyal, addig idegesítette magát h megvert én meg úgy voltam vele hogy nekem ennyi bőven elég volt egy életre, köszönöm szépen, de nem kérek többet (nem először fordult elő, mielőtt még vki azt gondolja h 1 seggrepacsitól kiugrok az ablakon). 1általán minek tűrjem? ha nem én ölöm meg magam, akkor majd megöl az apám. melyik a jobb? én speciel a gyógyszerekért nyúltam, de anyukám észrevette és elküldött melegebb éghajlatokra... de igaza volt mert ha nem veszi észre akkor most 99% h nem lennék már itt..
és még annyit, hogy szerintem azok, akik öngyilkosok lettek/akartak lenni, nem elítélendő emberek, mert ahhoz, hogy el akard dobni magadtól az életed (és komolyan is gondolod, nem úgy h most kinyírod magad mert ez a divat), ahhoz olyan szintű elkeseredés kell és olyan szintű életundor, amit nem biztos hogy csak úgy bárki el tud viselni...
Hopeless írta:
Dátum 2010-04-25 00:39:41

Most mutasd meg

Hozzám több mint 10 hónapja senki sem szól a szüleimen és testvéreimen kívül, de ők is csak azt hallják meg amit hallani akarnak. Hogy hogy mihez kezdek ha vége a középiskolának, meg jönnek a kéréseikkel, hogy miben segítsek neki.
Pedig régen voltak barátaim és egész jó életem volt. Most már olyan szánalmas az életem hogy be kéne költöznöm valaki lépcsője alá. És nem látom a kiutat. Vajon ez ok az öngyilkosságra? Semmi sem garantálja hogy holnaptól jobb lesz és én belefáradtam hogy nincs kivel megbeszélnem a gondjaimat. Ha meghalnék az akkorát ütne azokon akik ilyenné tettek, hogy talán ki se bírnák. Pláne ha egy frappáns búcsúlevélben leírnám hogy mindez miattuk van. De ezt komolytalan. Legyen az én titkom hogy mi az oka. Hagy találgassanak. Ez már az ő bajuk. És miután meghaltál úgyis csak jókat mondanak rólad, bármekkora szemétláda is voltál.
Emlékszem, tavaly is volt egy lány aki érettségi után lett öngyilkos, és teljesen földhöz vágta az embereket, mert nem tudták hogy miért tette. Mennyivel hatásosabb lenne ez ha mondjuk a ballagás előtti éjjel tenném. Elszúrva a várva várt nap, rosszul teljesítenének az érettségin, mert nem tudnának másra gondolni, csak hogy nem vagyok többé, és hogy talán az ő hibájuk is. Ez méltó büntetés lenne mindenkinek. Persze sajnálom miatta a szüleimet akik minden tehetségükkel próbáltak mintájukra formálni, de talán megbékélnének egy idő után.
Rengeteg idejük volt hogy rendbehozzák és én is mindent megtettem a helyzet jobbátételére, amit a büszkeségem megengedett. Sosem jön el a megfelelő időpont, úgyhogy ha eljön a mélypont, akkor egyszerűen csak beveszek egy hatalmas dózis káliumot amitől lebénul minden izmom, köztük a szív és rekeszizom és viszlát emberek.
Nem szereték szánalmat kelteni ezért nem mutatom ki a fájdalmat amit érzek, de én tudom hogy nem ezt érdemlem.
Lehet másnapra tervezte valaki hogy bevallja, szeret, vagy az egykori legjobb barát, hogy bocsánatot kérjen amiért a földbe tiport, de az is lehet hogy erre életem végéig is várhatnék.
Halj meg most, vagy minden nap egy kicsit.
Hopeless írta:
Dátum 2010-04-25 00:16:22

Minden nap egy kicsit

"Ha nem akarsz érezni, az élet olyannak tűnik, mint egy álom. De ha látod a halált, látod a valóságban, akkor a róla való álmodozás nevetségessé válik."

Azoknak akiknek az öngyilkosság jár a fejükben, ajánlom a Veronika meg akar halni és az Észvesztő című filmeket. Mindkettőben a főszereplő lány öngyilkosságot kísérel meg sikertelenül és az utána következő időszakot mutatják be a filmek ahogy kilábalnak belőle. A Veronika meg akar halni Paulo Coelho könyve alapján készült, ha valaki jobban szeret olvasni.

Popper Péter: Hogyan öljük meg magunkat?
1. Jól képzett öngyilkos soha még csak célzást sem tesz öngyilkossági
terveire. Aki meghalási szándékáról beszél, az két hatást ér el ismerősei
körében:

Amíg él: "Csak jártatja a száját, úgyse meri megtenni!"
Amikor meghalt: "De sokáig lamentált szegény, amíg rászánta magát!"

Halálunk mindenkinek legyen meglepetés; életünk frappáns zárópoénja!

2. Soha nem szabad búcsúlevelet írni. A búcsúlevél hitetlenné teszi életünket
és halálunkat. Ha még van mondanivalónk az élők számára - mondjuk el nekik. Ha
még maradt ütésünk és simogatásunk - üssünk és simogassunk. De "visszaszólni a
megsemmisülésből" - ez szánalmas és megvetésre méltó. Azt bizonyítja, hogy
gyávák voltunk cselekedni életünkben és elnémulni halálunkban.
Ha a halálnunk nem elég büntetés azoknak, akiket meg akarunk büntetni
szeretetünkért, akkor egy szemrehányó levél aligha kelt nagyobb bűntudatot
bennük. De gyanúba kerülünk, hogy ezen primitív módon még egy kicsit tovább
akarunk élni.

3. A tisztességes öngyilkos nem végrendelkezik. Nincs komikusabb annál, mint
amikor egy ember az örökkévalóság kapujából visszafordulva, még gyorsan polgári
jogi ügyeket bonyolít. Ne röhögtessük már ki magunkat.

4. Öngyilkosságot soha nem követünk el családi vagy ismeretségi körben.
Önkéntes halálunk csak a legzártabb magánügyünk lehet. Ezért az öngyilkosjelölt
utazzon el meghalni, a legjobb, ha külföldre távozik. Erre a célra még kölcsönt
is szabad felvenni. Hátrahagyott javainkból majd megtérítik az illetékesek. Az
ember ne spóroljon a halálán.

5. Esztétikusan kell megölnünk magunkat. Jó ízlésű ember nem csinál
horrorfilmet a halálából. Ezért szigorúan tilos:
- mindenféle tárgyat magunkba szúrni, ereinket felvágni - mert a seb, az
alvadt vér gusztustalan;
- felakasztani magunkat - mert a kilógó nyelvű, püffedt, fekete arcú
hulla ijesztően csúnya és groteszk;
- kinyitni a gázcsapot, vízbe ugrani - ugyanezért;
- levetni magunkat valamilyen épületről - mert az eldeformálódott test
méltóságát vesztett és értelmetlen húshalmaz;
- gyógyszereket, vegyszereket enni nagyobb mennyiségben - mert öntudatlan
állapotunkban könnyen magunk alá csinálhatunk. Sőt, ha ügyetlenek vagyunk,
halál helyett csak meghülyülünk, és életfogytiglan ápolhatnak minket.

6. Ezért az elegáns ember, aki ad az esztétikumra, a kezdetleges módszerek
helyett:
- Éhen hal. (Egyáltalán nem kell enni, 2-3 nap múlva már nem érezzük az
éhséget. Kellemesen bágyadtak leszünk. Közben igyunk, de csak tiszta vizet,
hogy ki ne száradjunk, mert nagyon kellemetlen és rossz szagú [acetonos]
lesz a leheletünk. A végén egyre többet fogunk aludni, majd
"szívgyengeségben" [általános keringési összeomlás] csöndesen és
valószínűleg álmunkban elhalálozunk.)
- Megfagy. (Egy üveg jó konyak társaságában elhever egy havas erdei
tisztáson, és addig nézi a csillagokat, amíg ringató kábulatban átsuhan a
nemlétbe.)

7. Öngyilkosságból csak jelesre lehet vizsgázni. Vagyis meg kell halni. Akit
pótvizsgára utasítanak megmentés útján - az süllyedjen el röstelkedésében. Nem
komoly ember. Az élők között van a helye.

8. Az elkeseredettség, a kétségbeesés a legkevésbé alkalmas lelkiállapot
arra, hogy befejezzük az életünket. Ilyenkor csak a dilettánsok követnek el
öngyilkosságot. E szabály hátterében a következő meggondolás lappang:

Materialisták számára: Életünk ritmusosan lélegzik, mint minden, ami él. Van
dagálya és apálya, felemelkedése és alázuhanása. Létünket a paradoxon nagy
törvénye szabályozza, amely azt tanítja, hogy mennél nagyobb erővel taszítanak
a körülmények lefelé, annál inkább megnövekszik a felhajtó erő, és előbb-utóbb
érvényesül. Éppen úgy, mint amikor egy parafadugót nyomunk a víz alá. Ezért aki
a kétségeesés mélypontján öli meg magát, bizonytalan szívvel lép ki az életből,
mert sejti, hogy a dolgok közeledő jóra fordulásáról mond le.

Idealisták számára: Végül mégsem lehet tudni, hogy nincs-e a dolgoknak odaát
folytatása. S minden vallás és misztika egyetért abban, hogy változtatni -
önmagunkon, kapcsolatainkon, érzelmi állapotainkon - csak itt, e földi életben
lehet. A túlsó síkon csak szemlélet van és megítélés. Ezért a dilettáns
öngyilkos a legrosszabb csapdába esik bele: éppen azt az elviselhetetlen
lelkiállapotot konzerválja időtlen időkre, ami elől az öngyilkosságba menekül.
Úgy marad.

9. Ezért akkor kell megölnünk magunkat, amikor elégedettek és boldogok
vagyunk. Egyedül ez az öngyilkosság hiteles, mert bizonyítja, hogy nem
gyávaságból, menekülésképpen vagy önutálattól sarkantyúzva távozunk az élők
sorából, hanem azért, mert megvetjük az életet amúgy egészében, örömeivel és
sikerajándékaival egyetemben. Az ilyen öngyilkosságot soha nem bánjuk meg, és
példaképpé válhatunk minden idők következő öngyilkosai számára.
33333hhhhh írta:
Dátum 2010-04-24 22:09:18

én is....

Én 3 éve minden percben erre gondolok, pár hónap múlva talán jöhet a gyakorlati megvalósítás is...
árvalányhaj írta:
Dátum 2010-04-19 16:23:53

miért vannak öngyilkosok?

igazából még felnőtt sőt híres emberek is öngyilkosok lehetnek. pedig az öngyilkosság nem jelent megoldást az élet problémáira. akkor lesz valaki öngyilkos, amikor valami pszichés zavar támad benne, és nem tudja, nem képes felvállalni önmagát valami miatt. ez lehet egy tett, cselekedet, lehet egy érzés. úgyis meghalunk, minek akkor siettetni?
pelikan írta:
Dátum 2010-04-19 09:56:12

nem vagytok egyedül...

Mindenki azt hiszi, hogy csak neki vannak ilyen és hasonló problémái. Aztán később rádöbben, hogy nem. Így voltam én is..Azt hittem, hogy csak nekem alakul néha rosszul az életem, hogy csak én lehetek ilyen szerencsétlen, pedig nagyon megértő típus vagyok, sok barátomat meghallgatom, és belátom, hogy nekik is vannak problémáik, kiknek súlyosabb, kiknek kisebb, mint az enyém. Csak azt nem értem, hogy hogy bírják...Ők is elmondják nekem, én is elmondom a saját problémáimat, de ez rajtam nem segít, sőt..még rosszabb lesz. Él bennem az a tudat,hogy jóó, most még másnak is nagyobb gondot okoztam a sajátommal. Sokszor gondolkodtam az öngyilkosságon...Hogy mi lenne a családommal, a barátaimmal, a párommal nélkülem...Majd kihevernék és menne az élet tovább, hiszen nem én vagyok a világ közepe, van még élet utánam is. Viszont félek is...Felvágjam az ereimet?! Véres lesz minden, anyu kiakad, h már megint mekkora kupit csináltam. Kössem fel magam? Hova? A kertben a diófacsemetére, ami kisebb nálam?! Nem ugrok a Dunába se. Nem okoznék azoknak se nagy látványtragédiát, akik látnák.Ha meg a vonat elé ugranék, mekkora sor állna már miattam ... De végre valószínüleg lenne, aki odafigyelne rám. Talán ebből úgy tűnik, hogy nem is akarok úgy igazán véget vetni az életemnek. Mert tényleg...nem akarok fájdalmat. Inkább csak este lefeküdnék aludni, reggel pedig nem kelnék fel...Begyógyszerezzem magam?! És ha nem veszek be eleget, csak rosszul leszek?! Gyomormosás a korházban, és fejmosás itthon...Félek a haláltól. Félek attól, hogy azt hiszik, hogy halott vagyok, betesznek a koporsóba és lecsukják...Majd én felébredek. Hallom, ahogy körülöttem ott vannak az emberek és imádkoznak, és kopog az eső a koporsóm fedelén..és ordítok. Ordítok, hogy engedjenek ki, ÉLEK! Apukám azt mondja, ez hülyeség. Elfogyna bent az oxigén, nem tudnék felbéredni, élni. És ez engem hol vígasztalna? Hogy tényleg meghalok? "Komolyan jobb lenne...". Az öngyilkosság menekvés a problémák elől. Egész életemben azon voltam, hogy megfeleljek mindenkinek...Ha öngyilkos lennék, nem felelnék meg. Egy gyáva ember hogy lehet elfogadott? Nem rég regisztráltam erre az oldalra...Egészen pontosan tegnap. Tanácsot kellett kérnem, attól félek terhes vagyok. Ha kiderülne, hogy tényleg, megint úgy érezném, hogy nem tudok így élni...és akkor itt kezdhetném előről a levelemet, hogy van akinek van nagyobb és kisebb problémája is. Akárki akármit mondhat az önzetlenségről meg ilyenekről, mindenki először a maga problémájával foglalkozik, a sajátját látja a legsúlyosobbnak...Sokat jelentett, hogy rátaláltam erre az oldalra és ezt leírhattam ide.
  <<  1 ... 3 4 5 6 7 ... 14  >>  
további fórum témák