/ Fórum / LÉLEK / öngyilkosság...

öngyilkosság...

2009-07-23 15:43:52
Nightmare... válaszolta erre: Barbi, 2009-08-15 18:44:23
Dátum 2009-08-17 15:34:08

szomorú...

Hát ez nagyon szomorú... Elítélem, hogy így kihasznált a barátod. Sajnálom, és tudom, hogy nehéz lesz elfelejteni. Pedig ezt kellene tenned, sőt ha a fiú marad a mostani véleményén, akkor muszáj is lesz. Ne emészd magad! Remélem csak véletlen, hogy ezt ebbe a topicba írtad, és nincs öngyilkossági terved! Erre ne is gondolj! Inkább gondolj arra, jól el kell végezned a sulit, diplomát szerezned és utána el fog téged venni egy jóképű orvos, gyerekeitek lesznek és az életed csupa boldogság lesz! Szerezz optimizmust a terveidből és álmaidból! Fogd fel úgy ezt az egészet, hogy okkal történik, ez egy lelki erősítő tréning, azért van, hogy jobb legyen a "lelki állóképességed". Hidd el, fog még csalódás érni az életben, mint mindenkit, de mindig talpra kell állni, hogy a jót is megtapasztald! Kitartás, sok sikert a felejtéshez, szükséged lesz rá!
Barbi válaszolta erre: Nightmare..., 2009-08-14 20:16:38
Dátum 2009-08-15 18:44:23

megpróbálok erősnek látszani de már nem megy

Tudod 9 éves koromban meghalt az édesapám, én
akkor úgy éreztem, hogy már soha többet nem leszek boldog. Aztán 11 évesen megismerkedtem egy fiúval, akivel nagyon jó barátságba kerültem. De ahogy vissza adta akkor az életem, úgy el is vette. Folyton mondogatta hogy ő is szeret engem, meg hogy mindig is szeretni fog. Aztán most áprilisban levélben közölte velem hogy hagyjam őt békén örökre. Csináljak úgy mintha nem is ismerném. De ezt nagyon nehéz megtenni, mert én nagyon szeretem. Ráadásul egy suliba járunk. A tesóim is folyton emlegetik. Akár merre nézek mindig csak őt látom és őt hallom mindenhol. Nem tudom mit tegyek.
Nightmare... válaszolta erre: Barbi, 2009-08-14 20:04:04
Dátum 2009-08-14 20:16:38

Hát igen...

Velem sokszor előfordul, hogy otthon, egyedül a szobámban, sötétben melankólikus zenét hallgatva sírok "csak úgy"... Néha jól esik, és ilyenkor bebeszélem magamnak, hogy "most nem törődöm a világgal, hagyjanak békén"... Pedig dehogynem! Minél jobban harcolok ellene, belülről annál jobban emészt. Én már gondolkoztam öngyilkosságon, de aztán arra gondoltam, hogy nem fogom a rosszakaróimnak ezt a szívességet megtenni. Na meg akadnak, akik szeretnek és akik hiányoznának. Nem vagyok szívtelen, nem hagyom cserben a szeretteimet és megpróbálom boldog lenni (kisebb-nagyobb sikerrel...). Ezt tudom ajánlani neked is.
Barbi válaszolta erre: Nightmare..., 2009-08-14 19:43:13
Dátum 2009-08-14 20:04:04

Köszönöm

Legalább te megértesz és nem itélsz el.
Vannak olyanok, akik nem tudják hogy mi is az igazi szenvedés és csak egy jót nevet azon hogy a másik sir. Nem tudják hogy miért sir, vagy hogy fáj e valamije, csak tetszik nekik ahogy sir. Engem a saját testvéreim szoktak ki nevetni ha elkezdek sirni. Ezért nem tudok megbeszélni senkivel semmit.
Barbi válaszolta erre: Borso, 2009-08-13 19:07:32
Dátum 2009-08-14 19:50:36

ilyenkor mit ennél?

Én is ilyen véleménnyel vagyok Istennel kapcsolatban, de te mit csinálnál amikor bármit eltervezel, bármibe belekezdesz, bármit mondasz az minden rosszul sül el. Ha csak kérdezni akarsz valamit az egyik rokonodtól, oszt még meg se hagy szólalni oszt már rögtön rávágja hogy hagyd már békén. én öt éve igy élek. Öt évig nem mutattam ki senkinek hogy hogy érzek. Még mai napig is megpróbálok boldognak látszani. Úgy voltam vele hogy majd minden rendben lesz. Hogy az idő majd mindent begyógyit. De egyszerűen nem tudok elszabadulni a múltamtól. Jó emlékek, de mégis ha vissza gondolok, akkor az csak fájdalommal tölt el. Nem én választottam ezt az életet. Minden este sirva fekszek le aludni, és azzal a kérdéss kelek fel, hogy minek élek még.
Nightmare... írta:
Dátum 2009-08-14 19:43:13

elgondolkodtató...

Én ha az öngyilkosságra gondolok, nem egy elítélendő, szánalmas dolgot látok... Elképzelek egy zokogó ember, aki szerint már semmi értelme az életnek. Megpróbálok belegondolni, mi okozhat ennek az embernek akkora fájdalmat, hogy így látja a saját életét. Egy ilyen emberhez legszívesebben odamennék és megölelném... Megkérdezném, mi baj, vigasztalnám. Nem az öngyilkosságot megkísérlőembert ítélem el, ha nem azt, aki belekergette!
Borso
Borso írta:
Dátum 2009-08-13 19:07:32

vélemény

Nekem a vallásom is elítéli az öngyilkosságot, mert aki eldobja Isten ajándékát az a pokolba kerül. Nos szerintem is ostobaság eldobni az életet. Semmi olyan nem történhet ami meg akadájozná azt hogy te élhess. Mindent túl lehet élni.
Barbi írta:
Dátum 2009-08-12 16:19:27

Csak az érti meg igazán aki átéli

Teljesen igazad van. Én átéltem sok mindent. Én úgy érzem az életem semmit nem ér. Minden nap csak sirok és sirok. Hogy a hozzátartozóim ne vegyék észre, mindig elbújok valahova. Habár nem vagyok rá büszke, de már kétszer próbáltam megölni magam. Mind a kétszer az ereimet vágtam fel. Próbáok erős maradni, de nem mindig birok kitartani. Még csak 16 éves vagyok, de már elegem van az életből.

Csak az próbál meg yilkos lenni aki már nem látja sem a múltját, sem a jövőét.
nemes írta:
Dátum 2009-08-02 13:24:42

válasz

szoval nem értitek egyes emberek mért követnek el öngyilkosságot? talán megmagyarázhatom nektek...

sajnos amint nőnek az évek, úgy nőnek a lelki gondok is ebben az emberben és megprobálja elmondani valakinek de mindenkiben csak egy beképzelt, árulkodó embert lát, és ez a mindeki még ki is beszélik szerencsétlen embert a háta mögött és jót röhögnek ezen és nem akarnak szerencsétlen embernem segíteni, inkább még több rosszat mondanak rá és sajna más utat nem lát abban az alagutban csak hogy maga ellen forditja a fegyvert

röviden, tömören, dióhéjban ennyi lenne az öngyilkosság egy depressziós ember szemében, remélem igy érthetöbb minden :)
gyanna
gyanna írta:
Dátum 2009-08-02 11:31:19

ajjaj...

hmm, ezt visszaolvasva nincs sok értelme annak, amit így összeírtam, meg nem nagyon lehet megérteni, de én megpróbáltam. csak nyár van, a fogalmazóképességem odaveszett :D
  <<  1 ... 11 12 13 14  >>  
további fórum témák