/ Fórum / LÉLEK / öngyilkosság...

öngyilkosság...

2009-07-23 15:43:52
Barbi válaszolta erre: gagyi, 2009-08-26 20:12:29
Dátum 2009-08-27 16:22:42

...

Én próbálok kapaszkodni a célomba, de már nehéz. Az egyetlen ember aki mindig azt mondta hogy soha ne adjam fel, aki mindig mosolygott ha rám nézett, az az édes apám volt. Ő mindig tartotta bennem a lelke. Napról napra erősítette a lelkem. De meghalt. Tegnap este átjött nálunk az unokatesóm, és olyat mondott amit nem kellett volna. Azt mondta nekem hogy az apád f*át. Alig tudtam vissza fogni magam hogy ne folytsam meg ott helyszínen. Én nagyon szerettem apát. És nagyon fájt hogy ilyet mondott.

Van egy másik unokatesóm, aki egyben a barátnőm is. Ha ő nem lett volna ott tegnap, akkor attol félek, olyat tettem volna amit később én is megbántam volna.

Néha úgy érzem hogy semmi értelme annak hogy élek. Jó ha egy évbe egyszer vagy kétszer történik velem valami jó.

Valamelyik nap msn-en beszélgettem azzal a fiúval akit már említettem. Megkérdeztem tőle hogy miért haragszik rám. Azt mondta hogy ő nem haragszik, csak egyszerűen nem akar hallani rólam soha többet.

Már annyira elegem van a folytonos kudarcokból. Szeretnék újra úgy nevetni mint régen. Szeretnék újra boldog lenni.

Mosolyogni szoktam, hogy akik kedvelnek ne kérdezgessék folyton hogy mi a bajom. De hiába mosolygok, hisz belül zokogok. És ez egyre gyakrabban tör ki belőlem.
gagyi
gagyi írta:
Dátum 2009-08-26 20:12:29

Sajna velem is előfordul

Velem is rengetegszer előfordul(t), hogy bármibe kezdek bele az nem sikerül és én is kegyetlenül eltudok keseredni ilyenkor. Azt tudom mondani, hogy talán akkor a haldokló barátnőm mosolygós mondata változtatta meg az egész életfelfogásomat. Nehéz végig nézni, ahogy valaki leépül, aki fontos számodra, te sírsz, ő viszont ijedten, de nevetve könyörög az életéért. Azóta lejjebb került az a bizonyos lécem, és ha apróbb sikereket érek el, már annak is tudok valahogy örülni. A fellegekben vagyok, ha levelem érkezik Koreából, vidám vagyok, ha megértetem magam külföldön, ha egy dolgozatom amire sokat tanultam jól sikerül, ha egy fórumon vagy az életben bárki azt mondja köszi hogy segítettél... vagy köszi hogy megöleltél amikor szükségem volt rá... Ilyen apróságokra törekedj. "Az ember úgy születik, hogy mindenki nevet csak ő sír... élj úgy, hogy ha meghalsz mindenki sírjon, csak te nevess." Találj célt az életednek! Ha úgy érzed kicsúszik a talaj a lábad alól, akkor legyen kihez fordulnod, kinek panaszkodnod, kibe kapaszkodnod (akár ez a topik is lehet), a lényeg hogy ne add fel. Meglátod ha találsz valamit, amibe erősen kapaszkodhatsz, lepereg rólad minden rossz szó, bántás csak is azért mert számodra ott az a "mentő öv", amibe belemerülhetsz, ha a "világ súlya" a válladra nehézkedik!
Barbi írta:
Dátum 2009-08-23 17:10:43

Köszönöm a biztató szavakat

Mikor kezdem úgy érezni hogy minden rendben lesz, valami mindig történik. Azt hittem hogy anyámmal is kezd javulni a helyzet, de aztán megint olyat hallottam a saját fülemmel, amit nem kellett volna. Olyanokat mondott rólam a keresztanyámnak, amik nem is igazak. És azt a fiút meg nagyon szeretném elfelejteni, de nem megy, mert a tesóm folyton őt emlegeti. Folyton vele szekál. Pedig mondtam már neki hogy szálljon le erről a témáról. Nem tudom. lehet hogy el kellene mondanom neki hogy már nem vagyunk beszélő viszonyban.
Próbálok a célomra koncentrálni, de akár hányszor belekezdek, hogy véghez viszem, mindig befuccsol.

Az élet néha kegyetlen.
Ti nagyon sokat segitettetek nekem, főleg te nightmare...
Ha én is tudok valamiben segiteni nektek, bármiben, csak irjatok.
Akár MSN-es is.
MSN cimem: [email protected]
Nightmare... válaszolta erre: gagyi, 2009-08-20 12:30:30
Dátum 2009-08-20 14:48:32

igen!

Teljesen egyetértek! Nem szabad feladni, mert más örülne, ha élhetne. A könnyeket nem kell szégyellni, minden egyes cseppjében a fájdalmad folyik el a testedből. Fogadd meg gagyi tanácsait és légy boldog!=)
gagyi
gagyi írta:
Dátum 2009-08-20 12:30:30

Barbinak

Sajna én is tudom mi az a fájdalom, a szenvedés, kijutott nekem is belőle fiatalabb koromban, amitől az én agyamban is megfordult hogy talán nincs is értelme az életemnek. Aztán az egyik barátnőm rákos lett. Másfél évig küszködött, erős volt, szenvedett még is mosolygott közben. Nem volt szegény lány, mindent megkapott, szeretetet, pénzt, barátokat, jó eredményeket az iskolában a betegsége utolsó szakaszában még is nevetve mondta nekem, hogy "Tudod, most bárkivel cserélnék bárkivel aki szegény, boldogtalan és nincs senkije, de egészséges!" Ezt a mondatot sosem fogom elfelejteni. Rádöbbentem, hogy míg ő két kézzel kapaszkodik az életébe, valaki csak úgy eldobná magától. Ő mit meg nem adna azért hogy éljen... Meghalt, de az emléke és ez a mondata örökre a szívemben marad. Találj célokat az életedben, amiért érdemes küzdeni, nekem ez rengeteget segít. Én is sokat sírok "titokban" a szobám négy fala között, de olyan mintha ezzel a fájdalmat adnám ki magamból, és megkönnyebbülök. A barátokba kell kapaszkodni, ha másba nem tudsz. Nyílj ki nekik, mond el hogy mennyire fájnak dolgok, ne tartsd magadban!!!!
A legjobb barátnőm egyik barátja 3-adszorra követett el olyan öngyilkossági kísérletet, hogy kórházba került. Ebből egyszer ők, egyszer a szülei találták meg. Végül 3 hónapra a pszichiátrián kötött ki és olyan kezelést kapott hogy újra értelmet talált az életnek. Mindig keress valakit akinek kibeszélheted magad ha fáj, mert ha bennmarad csak még rosszabb lesz!!!
Nightmare... válaszolta erre: Barbi, 2009-08-18 10:50:04
Dátum 2009-08-18 23:16:40

:D

Igazán nincs mit!:-) De most tedd a szívedre a kezed: ezt a lányt tényleg barátnőnek tartod? Ha én megtudnám, hogy a legjobb barátnőm vagdossa magát, akkor az biztos, hogy elbeszélgetnék vele... mert erre való egy barát! Szerintem próbálj másokkal ismerkedni, mert egy rossz társaságban könnyen te is elromolhatsz! Azt ajánlom, hogy msn-en, caten vagy akárhol próbáld valakinek kiönteni a lelked (akár nekem :-), az sokat segít. Tényleg igaz, vannak dolgok, amiket nem lehet megbeszélni például a haverokkal, de igazán rád férne egy kiadós, megértő baráti beszélgetés. Lásd meg a dolgok jó oldalát, hiszen egy ilyen gyönyörű, okos, kedves lány, mint te csak akkor szép, ha mosolyog!:-)
nemes válaszolta erre: Barbi, 2009-08-18 10:50:04
Dátum 2009-08-18 14:05:59

:)

én is örülök hogy már boldogabb vagy és jobban érzed magad a bőrödben
lehet hogy nem hiszed el de már megtetted az első lépéseket egy boldogabb és örömtelibb élet felé ezen a hosszú bukkanókkal és akadályokkal teli úton és ha elfáradtál az út közben mi erőt adunk neked és biztatunk hogy ne add fel! mert a cél közelebb van mint gondolnád...
Barbi válaszolta erre: Nightmare..., 2009-08-17 21:55:58
Dátum 2009-08-18 10:50:04

Köszönöm a tanácsaidat

Tudod eddig minden napom úgy telt el, hogy egyfolytába csak sirtam. De amióta fent vagyok ezen az oldalon, és beszélgetek veled, azóta már jobban vagyok. Vannak olyan dolgok, amiket nem lehet megbeszélni se a családdal, se a haverokkal. Folyton magamban kellett tartanom az érzéseimet. Amikor az egyik barátnőm meglátta a kezemen a vágást csak annyit mondott, hogy hülye vagyok. Nem tudom kifejezni eléggé hogy mennyire köszönöm neked hogy meghallgatsz.
Nightmare... válaszolta erre: Barbi, 2009-08-17 18:52:16
Dátum 2009-08-17 21:55:58

Azta! :-s

Nagyon sajnálom, hidd el, megértelek. Nekem is volt már nagyon sok gondom anyámmal, nem is hinnéd, milyenek...:-s De kérlek, ne ad fel! Ne próbálj öngyilkos lenni, inkább légy erős! Hogy mit csinálj anyukád ügyével? Próbálj beszélni vele, de persze ne erről. Kérdezd meg, milyen napja volt, segíts neki otthon egy keveset, dicsérd meg a főztjét. Ha szeretetet adsz, egy anya szeretettel fog válaszolni. Kerülj közel hozzá. Gondolj arra is, hogy neki is lehet problémája, lehet, hogy te nem tudsz róla, de ő is gondolt már rá, hogy jobb lenne véget vetni mindennek. Egy anya-lánya beszélgetés sok gondot elűz, de ahhoz két ember kell. Próbálj meg kicsit feloldódni, oldani a feszültségedet, nézz meg egy jó vígjátékot, készíts teát és kínáld meg anyukádat is. Kérlek, próbáld enyhíteni a lelki sebeket minden erőddel!
Barbi válaszolta erre: Nightmare..., 2009-08-17 15:34:08
Dátum 2009-08-17 18:52:16

Szégyenlem, de már megtettem.

Már kétszer próbáltam meg öngyilkos lenni. Mind a kétszer az ereimet vágtam fel. De megpróbálom megfogadni a tanácsod. Tegnap este anyám azt hitte hogy alszom, és pont hallottam ahogy azt mondta az egyik ismerősünknek hogy legszivesebben itt hagyna minket. Nem tudom mit csináljak.
  <<  1 ... 10 11 12 13 14  >>  
további fórum témák