/ Fórum / LÉLEK / kapcsolat a szülőkkel

kapcsolat a szülőkkel

2010-08-07 13:19:38
kaszi írta:
Dátum 2011-09-28 16:48:30

kommunikáció nagy úr

Lehet hogy nem jó helyen írok hiszen egy régen felnőtt kamasz vagyok aki kamasz gyerekeket nevel. Írok pár tanácsot .Én is voltam kamasz ,de most a másik oldalon állok. Mikor gyerekem lett a legcsodálatosabb édesanya szerettem volna lenni. Kiküszöbölni azokat a számomra megélt negatív hibákat amiket a szüleim velem elkövettek. Olyan nagyon szerettem volna közel kerülni hozzájuk /Fiam 15,lányom 19/. Persze szerettem volna ha olyanok lesznek akikre büszke lehetek. Folyamatosan” szerelgettem” őket. Hajad, ruhád, jegyek stb…Úgy kerültünk egyre messzebb és messzebb ahogy a nagykönyvben meg van írva. Depressziós lettem. A gyerekeim egyik betegségből a másikba estek és minden összeborult körülöttem. Aztán elkezdtem másképpen látni a világot. Kértem hogy meséljenek magukról. Csak hallgattam és nem mondtam véleményt. Persze megkérdeztem hogy akarják-e ,de ha nem volt a válasz akkor tiszteletben tartottam a kérésüket. A távolság csökkent és élvezték hogy mesélhetnek. Nincs olyan szülő aki azért szülne a világra gyermeket hogy bántsa. Egyszerűen nem tudja másképpen. Bár szóltak volna hamarabb. Én szerintem beszéljetek a szülőkkel. Mondjátok ki hogy ez a dolog most nektek rosszul esett. Ne győzködjétek őket. Engedjétek meg nekik hogy gondoljanak azt amit akarnak. Ha először dühös is jobb oldani a feszültséget addig míg nem robban. Ti nem attól vagytok értékesek mert a külvilág azt mondja. Az érték bennünk van csak nem hisszük el. A kommunikáció nagy úr. Ha sohasem próbálod nem jössz rá hogy működik.
Nika
Nika válaszolta erre: Zoldulu, 2011-01-24 18:21:08
Dátum 2011-01-24 23:31:28

.

Szomorú, hogy ennyire rossz a viszonyod a szüleiddel, mert ez alapozza meg az életed, és nyilván a depresszió oka is ez.
A depressziótól csak úgy lehet megszabadulni, ha képes vagy szinte minden energiáddal arra koncentrálni hogy mi a probláma forrása és hogy tudod megoldani, és persze energiát úgy nyersz, ha minden apró pozitívumot megragadsz (Én pl. az egész szobámat olyan tárgyakkal díszítem, amik valami olyan energiát sugároznak, ami feltölt: gyertyák réz tárgyak, szines dobozok és persze mindez összhangban), talán nem árt ha te is keresel ilyen apró örömforrásokat. Amúgy az ember lelki ápolása bizony a tanulás rovására megy... ezt már tapasztaltam. Édesapámmal mostanig szörnyen rossz viszonyom volt, annyira, hogy karácsonykor azt mondtam nincs apám és soha többé nem akarom látni... aztán úgy alakult, hogy elmondtam neki, mi az ami miatt ennyire kiakadtam (engem hibáztatott amiatt, hogy édesanyám elvált tőle)... azóta beszélünk és a vele kapcsolatos rémálmaim is kezdtek elmúlni. De persze még mindig annyi feldolgozatlan élmény van bennem, hogy egyszerüen képtelen vagyok az egyetemre koncentrálni, de ha emésztem is magam miatta még rosszabb... Tehát most úgy vagyok, hogy ami jön és ahogy, lazán próbálom csinálni.
Amúgy nem tudom hiszel-e Istenben, nem szoktam erőszakolni az ilyesmit senkinek akit nem érdekel, de ha mégis, ajánlom, fordíts minél több időt rá... semmi és senki nincs aki többet tudna segíteni.
Zoldulu
Zoldulu válaszolta erre: Nika, 2011-01-22 11:00:47
Dátum 2011-01-24 18:21:08

...

Abban igazad van, hogy megpróbálni tényleg meg kéne, mostmár valóban nincs semmi vesztenivalóm...
Az a kár, hogy szerintem rögtön "bekattannak" majd a rossz jegyek láttán, és akkor már semmit nem fognak elhinni nekem...biztos kiszabnak valami büntetést is (pedig így is eléggé büntetem magam már...például magamtól a hobbijaim nagy eészét, hogy legyen több idő tanulásra...), meg lesznek mindenféle megvonások...és a végén tényleg nem marad más, csak a tanulás...;(
A depressziót meg meg se merném nekik mondani, épp eléggé kiakadnak majd a jegyekre, meg nem is hinnének nekem. Csak még jobban hülyének néznének, és azt mondanák, hogy ne beszéljek már marhaságot, semmi bajom, csak lusta dög vagyok, húzzak tanulni...;(
Köszi szépen a választ, azért megpróbálom legalább egy részét elmondani nekik...
Nika
Nika válaszolta erre: Zoldulu, 2011-01-21 18:14:29
Dátum 2011-01-22 11:00:47

.

Elhiszem, hogy neked ez mennyire nehéz, de szerintem akkor is érdemes lenne megpróbálni beszélni velük.
Szerintem a lényeg az, hogy a legnagyobb megértéssel és tisztelettel tudj feléjük fordulni, hátha viszonozzák. Szerintem sokat nem veszíthetsz, és tudnád, hogy te a részedről megpróbáltad és nem maradnak benned kételyek.
Zoldulu
Zoldulu válaszolta erre: Miya^^Scene, 2010-09-15 14:06:59
Dátum 2011-01-21 18:14:29

...

velem is ugyanez a helyzet! ;(
csak a jegyekre kérdeznek rá, más nem is érdekli őket...meg se értenék, ha elmondanám nekik, hogy már régóta depressziós vagyok, és nagyon romlottak a jegyeim is (amit persze eltitkoltam, tudom, rosszul tettem, lehet szidni, nekem már mindegy...), mert alig aludtam több hónapon keresztül...és nem fognak megérteni akármit mondok, nem hisznek nekem...fel se akarják fogni, hogy az ő gyerekükkel bármi baj is lenne...;(
mégis hogy lehet velük megértetni az ilyesmit? ;(
just a fool girl.. írta:
Dátum 2011-01-19 20:11:50

haat....

en joba vagyok anyummal...amikor jo kedve van......apummal nem. eddig elmondtam, eleg sok mindent h mi bant meg ienek de rovid idon belul a fejemhez vagtak oan formaban h te is foglalkozol ezzel s azzal de ami a te erdekedet szolgalja azzal nem s h elvagy a barataiddal ahelyett h tanulnal meg hasznosabb dolgokra forditanad az idot...demost en is elegge megvaltoztam s nem igazan mondok nekik semmit ugyse ertenek meg s csk nekem rossz ha utana meg visszakapom.......
Nika
Nika írta:
Dátum 2011-01-16 08:59:50

.

Nekem is nagyon jó a kapcsolatom anyummal (apummal már nem annyira, de dolgozunk rajta:) )
Amikor otthon vagyok minden reggelt egy kiadós beszélgetéssel kezdünk, legalább egy-két órát csak ülünk a konyhában és beszélgetünk.
Amúgy az az "elveszítettem a szüzesslgem, megmondjam-e, hogy mondjam meg" dolog nálan nagyon egyszerüen ment. Úgy kb. egy jó félévre rákerült sor, hogy szóba került a dolog, ő meg csak elmosolyodott és annyit mondott "Tudom."
Szóval, a legtöbb anya annyira ismeri a gyerekét, hogy ezt más el se kell mesélni:)
Totko14
Totko14 írta:
Dátum 2010-09-21 20:40:14

szülő

Sziasztok!
Nekem anyukámmal eléggé jó kapcsolatom van, de ő még mindig azt a kislányt látja bennem... -.-"
Szinte alig akar valahova elengedni 5 óra után... Buliba pedig egyszer sem voltam (mármint szülő nélkül). És nem tudom... azt tudja, hogy kapcsolatom van egy fiúval, de szerintem ha 18 éves korom előtt fekszek le vele, akkor nem mondom el neki, mert kinyír... Ő egyszerűen kislánynak hisz még engem... Igaz nem vagyok nagylányos mert én így érzem jól magam de azért az agyam nekem is úgy működik mint bármelyik tininek.
Miya^^Scene
Miya^^Scene válaszolta erre: Miya^^Scene, 2010-09-15 14:06:59
Dátum 2010-09-15 14:07:52

-

enyomtam mert a pff-re akartam válaszolni
Miya^^Scene
Miya^^Scene válaszolta erre: nagybeatrix, 2010-08-11 20:44:28
Dátum 2010-09-15 14:06:59

-

velem pontosan ugyan ez van!
nem tudok velük ilyenekről beszélni,mert szinte meg se hallgatnak,vagy például ha olyat mondok hogy depresziós vagyok akkor nem vesznek komolyan vagy azt mondják hogy hülye vagyok...
ezen nem tudom hogy lehet segíteni,de én is ugyanezt élem át,és szerintem még sok más ember is.
  <<  1 2  >>  
további fórum témák