Elnézést, bocs

szerintem kellene

titkodorzom 2013.02.23. - 15:48 1890 látogatás 1 bejegyzés

Fohászkodás

2013-02-23 16:09:43

Szörnyű hetem volt. Általában sosem szoktam ennyire lefáradni péntekre, mint most. Nem tudtam már koncetrálni, gyenge voltam, s azt hittem, sosem érhetek haza..pedig péntekre már a nehezén túl voltam!


Barátommal helyzetünk valóban különös. 17 éves vagyok, ő pedig 19. Mikor először összejöttünk, anno 5 éve, első nagy szerelem volt mindkettőnknek. Évek teltek el úgy, hogy hol együtt voltunk, hol külön. Volt, mikor ő, volt mikor már én nem tudtam őt elviselni, mégis mindig egymás mellett kötöttünk ki.


Tavaj decemberben újra összesodort minket az élet. Alapból veszekedéssel inítottunk,hiszen neki rajtam kívül nem volt senkije sosem, nekem viszont a szüneteink között volt kapcsolatom fiúkkal.

Mire megbékélt ezzel, hogy én már nem az a lány vagyok, akihez csak ő ért, lenyugodtunk, azóta felhőtlen a kapcsolatunk és boldogok vagyunk... egészen a mai hétig!

Napra pontosan tudom, (február 10.) mikor is kezdődött az egész galiba.

Mivel ő nem a városomban él, ezért kicsit nehézkesebb a meghitt találkozás, de kárpótolja, hogy egy iskolába járunk. Ezen a vasárnapon elutaztam hozzá, és megtörtént,  aminek meg kellett.

2 év után most voltunk először együtt. Már kiváltottam a fogamzásgátlómat, csak az kellett, hogy megjöjjön, és elkezdjem szedni, de mi nem bírtuk kivárni ezt az alkamat, ezért egymásnak estünk teljesen önfeledten.

Aktusunk után jött a baj: ha a barátom nem szemfüles, nekem fel sem tűnt volna, hogy az óvszer kiszakadt. Megfagyott körülöttünk a levegő, s először próbáltunk nem foglalkozni a helyzettel.

Miután a héten hétfőn meg kellett volna jönnie, és nem nem történt semmi, nagyon megijedtünk, mit is csináljunk.

Nem tudtam tükörbe nézni. Úgy éreztem, ez lehetetlen, velem nem történhet meg, hogy teherbe essek, még nem.

Terhesség előjelei közül egyedül a mentstruáció késését produkáltam, de miután elolvastam, mik is azok a pontok, amik jelzik, hogy babám lesz, bebeszéltem magamnak.

Hirtelen mind a 15 pont igaz lett rám, ami pszichésen megterhelt rettenetesen.

Elmúlt a kedd, és még mindig nem jött meg. Szerencsére barátom kitartott mellettem, együtt aggódtunk, mégis néha volt egy-két olyan szóváltásunk, amikor meggyanusított, hogy lehet nem is tőle van a gyerek...persze ha van!

Ez olaj volt a tűzre, teljesen megalázva éreztem magam. Egy koszos rongynak, de olyan koszos, amit nem tudtam levakarni rólam... a szó szoros értelemben. Ültem a kádban, szét dörzsöltem a bőrömet, ahogy suvickoltam magam.

Mikor ezt elmondtam a barátomnak, közölte, hogy ideges volt, azért beszélt hülyeségeket, de szeret engem,s ha úgy van, elvetetjük, mert nem tudnánk felnevelni őt, nincs még itt az ideje.

Némilegűleg megnyugodtam. Tudtam, hogy ott van mellettem, és az első hullám után teljes mellszélességgel mögöttem áll, és felelőséget vállal ő is.

Eljött a szerda, és még mindig nem jött meg. Tudtam, hogy be kell támadnom a Rossmanba és vennem kell egy terhességi tesztet.

Mivel barátom aznap nem ért rá, hiszen vizsgázott, a barátnőim kísértek el tesztért, ami valójában mókás volt, hiszen úgy néztünk ki, mint valamilyen antibébikommandó.

Az eladók olyan megvetéssel néztek ránk, hogy azt hittem, elsüllyedek. Minél hamarabb ki akartam kerülni a boltból, túllenni az egészen, és végre megtudni, hányadán is állok.



Figyelmesen elolvastuk  teszt használati utasítását. Visszagondolva külsőleg vicces lehetett a helyzet, ahogy az iskola mosdójában ülünk a másik 2 barátnőmmel, olvassuk a tájékoztatót, nézegetjük, majd várunk.

Otthon nem csinálhattam meg. Nem olyan a kapcsolatom édesanyámmal, hogy elé tudnék állni. Sőt, azt is megbeszéltük a barátommal, hogy az abortuszról nem beszélünk senkinek, ha esetleg odakerülünk. Elmegyünk ketten, hazajövünk ketten, s nem fog kiderülni semmi.

Mindenen kattogott az agyam. Előtörtek régi gyerekkori emlékek, a jelenlegi helyzet, a jövendő helyzet, mi lesz velem, velünk...és hogy valóban kitart e mellettem a barátom, ha úgy van.

Miután túlestem a "legnehezebb feladaton", vártunk. Nem kívánom senkinek azt a 30 másodpercet... rettenetesen idegörlő!

Nem mertem ránézni, görcsben volt a gyomrom, bőghetnékem volt, úgy éreztem, gyenge vagyok, és mindjárt összeesek.

Majd arra kaptam fel a fejem, hogy  a barátnőim bőgnek, és átölelnek. Nem tudtam, hova tegyem a helyzetet, mire közölték, hogy nem, NEM vagyok terhes, legalábbis a teszt szerint.

Óriási kő esett le a mellkasomról. Úgy éreztem, mintha minden problémám leszakadt volna rólam, és 30 kilóval könnyebb lennék.

Boldog voltam, hiszen 2 órával később meg is jött a menszeszem.





Tanulságom az, hogy legyek elővigyázatos, és ha már a finishben vagyok a fogamzásgátlás terén, ne kapkodjak el semmit. Intő jel volt nekem, s remélem másnak is történetem, s most már rettentően boldog vagyok: remek barátaim, és remek barátom van, akikre bármikor számíthatok!


Hozzászólások száma: (0)