/ Blogok / SULI / Iskoladráma, avagy mi folyik a suliban

Iskoladráma, avagy mi folyik a suliban

Mi folyik a jelenlegi osztályomban? Iskola, az osztályközösségi rangsor legalján álló lány szeméből. Milyenek az osztálytársak és milyenek a tanárok? E blogot mindenki olvashatja, kivéve az osztályom!

Catnika Redcat 2015.11.16. - 18:42 14463 látogatás 46 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

A karácsonyi vásár

2015-12-11 16:48:42

     Fú, hol is kezdjem a beszámolómat? Annyi minden történt... 


     Elősször is úgy volt megbeszélve, hogy 4. óra után elengednek minket kipakolni, de nem így jött össze. Jutka 5. órában megnézette velünk a Kőszivű ember fiait filmben ugyebár, ami kész kínzás volt, mert az egész egy akkora nagy kutyulék volt, hogy annál nagyobbat még én se tudok írni. És az bizony nagy szó! Olyan 35 perc körül Jutka csak kiengedett, szóval megúsztuk a fárasztó beszédét. 

     Zoli már ott volt. Szerencsére foglalt asztalt. Észrevettük, hogy a mellettünk lévő osztálytársai narancslevet meg kólát önt műanyag poharakba, holott az volt a szabály, hogy csak saját készítésű cuccokat lehet árulni és kaját csak becsomagolva! Ezt általában sokan megszegik. Ez volt a 3. karácsonyi vásárom, szóval tudom. 

    Elősször így pakoltunk ki, elfoglalva egy egész asztalt: 





A képen becsomagolt sóliszgyumás mécsesek, kókuszgolyó, a karácsonyfa díszeink és a rajzaim láthatóak. Aztán észrevettük, hogy az asztalon egy határolóvonal is van, a felügyelők is megjöttek, akik jól leordították Zoli osztálytársainak a fejét, mert ők 2 egész asztalt is elfoglaltak. Mivel megijedtünk. gyorsan csak az egyik térfélre pakoltunk, hogy másnak is legyen helye. Az öcsém kicsit igazságtalannak találta, hogy 200 Ft-ért nem egy egész, hanem csak egy fél asztalt kaptunk. 

    Jutka megkért minket, hogy áruljuk a zsákbamacskáit. Valahogy csak el tudtuk helyezni, de később kibontottuk a dolgokat. Leginkább mécsest és bögrét találtunk benne. A 2 bögrét az egyik angoltanárnő meg is vette. Eredetileg 200-ért kellett volna árulnunk Jutka dolgait, de lecsökkentettük 100-ra.  Remélem, nem fog haragudni! Elvégre, azt mondta, hogy bárhogy árulhatjuk csak áruljuk. 

     A könyvtárszakkörös barátnőm megvette az egyik rajzomat. És ő volt az 1. vásárló, szóval 50 Ft-al olcsóbban odaadtam neki. 

    



    Ez a kép kissé homályos lett, de rajta van a megmaradt két rajzom, és belelógnak Jutka mécsesei is. 

    Aki még sokszor megfordult nálunk az Zoli osztályfőnöke, a földrajztanár volt, akinek az én osztályomból szerintem én vagyok a kedvence, mert egyedül csak én bírom 5-ösre megírni a témazáróit. Még a stréber Antalt is le szoktam körözni, aki mindig magol! Nem tudom hogyan, tegnap volt a második alkalom, hogy egy 10/11-es nehézségű TZ-re egyedül csak én kaptam 5-öst! Hogyan?! 

    A föcitanárúr megvette Jutka (asszem gesztenye illatú) gyertyáit, amik ezen a képen láthatók: 

    



   A karácsonyfadíszekből csak az öcsémé kelt el! PONT AZ ÖVÉ! És a föcitanárúr vette meg. 

   A kókuszgolyók közül kettőt megettünk, az egyiket ingyen adtuk, a többit eladtuk. 

   



   Lia totál le volt égve, ezért csórt valamit valamelyik pulttól, és azokat adogatta el. Sikerült is neki. Ez teljesen Liára vall. Ma például 1-est kapott fizikából, mert nem tanult. Tegnap meg megverte Major Gábort, amit Matyi levideózott és kirakta a Viber csopiba. Lia valamelyik osztályársamtól megkapta Facebook-on, amit a szülei is megláttak, és nagyon leszidták. Na, ezért is veszélyes a Facebook! Vajon Lia szülei mit fognak szólni a fizika 1-eshez? 

    Leginkább Jutka cuccait vették meg, a bevételünk kétharmada abból származott, szóval én és Zoli összesen kb. 1000 Ft-ot kerestünk. + Jutka cuccai kb. 500, és még anyától kaptunk váltópénzt, ami olyan 200 köeül lehetett. 

     Zoli elment megnézni az osztályukban folyó bulit, amit már 3 hete tervezgettek. Egy videóval jött vissza az aulába, amiben egy világító hangszóró üvölteti a zenét, és rengeteg kaja volt. Na, ez engem megfogott, szóval összepakoltunk, és otthagytuk a vásárt. 

      A buliba engem is beengedtek. Nálunk nem szokott lenni ekkora buli. Az öcsémék osztályfőnöke szuper! És mivel mindig 5-öst ad a föcidolgozataimra én is imádom! Előtte még felvittem Jutka eladatlan dolgait a tanáriba, és akkor jött a meglepetés. A tanáriban 1 pedagógus volt, a töritanárnő Hajnalka néni! Mikor már menni készültem egy megdöbbentő dolgot mondott nekem az öcsémmel kapcsolatban, nem rosszatt, de ezt nem részletezem. Azért azt leírom, hogy Zolinak az 1. osztálykarácsonya igen emlékezetes lesz.

     Visszatérve az osztálybulira. Imádtam! Twistereztünk, de nekem még a pörgetés is nehéz volt. Ha még magyarul sem tudom, hogy melyik a jobb és melyik a bal hogyan is tudhatnám angolul? :D 

     Zolival bevágtunk egy zacskó chipset, aztán baracklevet is ittunk. Rengeteg volt belőle. Tényleg egy csomó kaja volt! 

      A következő képek a buliról készültek (a műsorszámban termékmegjelenítés található):

     



     

      

     



     Ennyi :) 

Amúgy, én jól szoktam érezni magam Zoli osztályával. Nem érdekel, hogy két évvel fiatalabbak nálam. Én még az alsósokkal is szívesen eljárok nyári táborokba. 



 


Hozzászólások száma: (0)

Készülünk a karácsonyi vásárra #2

2015-12-10 22:03:44

    A mai napon anyukám kitalált azt, hogy rajzoljak és azt majd berakjuk egy képkeretbe és eladjuk. Egyedinek egyedi, de szerintem senki sem fogja megvenni ezeket az "eredeti,  különleges" Catnika Redcat képeket.


Amúgy 3 képet rajzoltam, de csak kettőt fotóztam le. Speeddraw videót is csináltam, amit hamarosan fel is teszek a YouTube csatornámra.


Hozzászólások száma: (0)

Készülünk a karácsonyi vásárra #1

2015-12-10 21:51:49

    Holnap a suliban karácsonyi vásár lesz. El lehet adni a saját készítésű cuccainkat. Az asztal bérlése 200 Ft-bá került.


    Tegnap Zolival ezeket a karácsonyfadíszeket festettük ki, amik a random behúzott képeken láthatók. Bocsánat hogy ilyen. Már megint rossz a net és újra telóról írok. 



A zöld színűt Zoli csinálta a sárgát meg én. Szerintem cuki lett a mikulásom. Amúgy ezeket a díszeket asszem 300 Ft-ért fogjuk árulni.



Az egészet úgy csináltuk, hogy még januárban apukám kapott valakitől egy ilyen karácsonyfadísz gömbös csomagot, amit ki lehetett festeni. Mivel az illető kicsikét elkésett ezzel, most csináltuk meg.



Remélem tetszett ez a képes bejegyzés. Még tervezek ilyeneket. 


 


Hozzászólások száma: (0)

Lia ajándéka (+ vers)

2015-12-09 21:45:12

     Még hétfőn Lia behozta nekem a szülinapomra szánt ajándékot. Végre eltalálta az ízlésemet! Kaptam egy piros, virágos hajpántot, ami az öcsém szerint (jó az öcsém nem szereti ha így hívom szóval a fedőnevén, Zolin fogom) babás. Aztán még kaptam egy új kis levelezőfüzetet, amit Liával akkor szoktunk használni, ha unatkozunk órán. Az 1., amit még szeptemberben vettem hamarosan betelik :( . A csomagban még egy tök jó japán vagy kínai írásjelekkel díszített radír volt, egy cicás naptár 2016-ra, és egy régi, üres füzet. Liánál tavsszal már láttam egy pontosan ugyanilyen füzetet, és én is ilyet akartam. Hát, most meg is kaptam, és ennek nagyon örülök csak azt nem tudom, hogy mit írjak bele. A regényírás jelenleg szünetel. Egyrészt, mert blogolok, másrészt, mert tanulnom kell, harmadrészt pedig azért, mert fantáziagyengülésem van. 


Helyette itt van ez a kis versike, amit zuhanyzás közben költöttem. A címe Kamasz élet


Nehéz a kamasz élet,

De izgalmakkal teli.

Élvezd ki, amíg lehet, 

A felnőtté válásig! 


Valakinek rossz valakinek jó,

A pattanás egy átok!

És még mindenféle történhet

Ezért olyan érdekes.


Ez a mi második születésünk,

Nem lehet tudni mi lesz.

Csak növünk, növünk, és növünk,

Míg el nem érjünk a felnőtett! 


 


Hozzászólások száma: (0)

Szertároskodás... MEGINT!

2015-12-08 22:09:41

     Oké, fogalmam sincs, hogy miért írok ennyit a tesióráról. Volt amikor a naplómban, - amit sajna már majdnem egy hónapja nem vezetek (szerintem ez a blog miatt van) - a technikaóráról írtam ennyit, de csak azért, mert annál az asztalnál, ahol ülök én, és még néhány írni vágyó huligán egy üzenőfalat készített. Tök jókat írunk arra az asztalra, viszont van valaki, aki nincs tisztában azzal, hogy mi a humor és a csúnya beszéd között a különbség. 

     De most térjünk vissza a tesire. Ma a másik osztály már megint elment korizni, szóval újra a miénk volt az egész tornacsarnok. A bemelegítő gimnasztika után elkezdtük megint azt a nyamvadt amerikai focis-kézilabdás-játékot játszani. Most külön a fiúk, és külön a lányok mérkőztek meg egymással, de én még így sem mertem igazán játszani. 

      Szerencsére pont páratlanul voltunk lányok, és az igazságtalanság miatt a tesitanárnő osztott szét minket 2 csapatba. Az igazségtalanság amúgy az volt, hogy az egyik csapat pont az ügyeseket, a másik viszont pont a bénább lányokat, köztük engem is tartalmazott. Mostanában nem vagyok képben a lányos vitákkal. Lehetséges, hogy a Tavaszi Veszekedési Szezon hozzánk télen ért el. 

       Tehát, mivel páratlanul voltunk Dermesztő Zsuzsa tesitanárnő megkérdezte tőlem, hogy játszok-e vagy sem. Én persze nemet mondtam.

       - Elmehetek a szertárba? - kérdeztem ezután. Zsuzsa néni igent mondott, én pedig feltartott kezekkel, boldogan rohantam be a szertárba. 

      A röplabdák a kosárban hevertek. Nem tudtam, hogy helyére rakjam-e vagy sem, használják-e ma még vagy sem, ezért a polcon lévőket néztem meg. Néhány le volt eresztve, ezért felfújtam őket. A tesitanárnő egyszer bejött. Meg is kérdeztem tőle, hogy vissza pakoljam-e a kosárban lévő röplabdákat. 

      - Nyugodtan - válaszolt Dermesztő tanárnő. 

     Miközben néztem a labdák márkáját, megtudtam, miért volt olyan ismerős nekem az, hogy Mikasa. Aki ismeri az Attack On Titan-t az biztosan tudja ki ő. Hát, Mikasa nem csak egy harcias lány, aki az említett animében szerepel, hanem egy röplabda márka is. Amúgy pont azok pattogtak a legjobban, miután felfújtam őket. 

      A röplasztik elpakolása után megnéztem az egyik polcon lévő kézilabdákat is. Valamelyik jó kemény volt, de pár olyan lapos volt, mint egy leeresztett gumilabda. Várjunk csak, az is volt, csak nem gumiból! Abban a sorban fel is fújtam, amelyiket kellett. Egyet hagytam ki, mert pont kicsöngettek. Zsuzsa néni megköszönte, hogy felfújtam a labdákat. Kezd megtetszeni nekem ez a szertároskodás. 

    Labdafelfújás közben, mintha hallottam volna párszor egy kis neszt. Lehet, hogy Peti szertáros volt az? Talán, ha túl sokat szertároskodom látni is fogom őt :p! 


Hozzászólások száma: (0)

"Rossz helyen járok?"

2015-12-08 21:44:02

    Bocsánat hogy ilyen nagy betűkkel írok (vagy ti nem úgy látjátok? ) Csak így töltött be a netem. Vagy fél órát próbálkoztam, mire eljutottam idáig. A gép még mindig szórakozik velem, de a telefonom legalább betöltötte. Nagyon fáradt vagyok de még írok nektek, pedig már aludnom kéne. Helyesírási hibákért előre is bocs, mondom hogy telóról vagyok. 


   A mai kis témánk a tegnapi szépíró verseny lesz. Anyukám már meg se merte említeni, mert írott betűkkel a külalakom borzasztó. Nyomtatott betűkkel még asszem 4. osztály végén tanultam meg írni, és ha lehet akkor inkább ezt a módszert alkalmazom. Ilyen tantárgy pl. a töri és a fizika, de a kémiánál és a magyarnál muszáj írott betűkkel írnom. 


    Na, számítógépen most töltött be a weboldal. Éljen! 


    A szépíró versenyre amúgy nem is akartam volna menni. Az egész úgy volt, hogy könyvtáros szakkör előtt még megettem az osztályteremben a szendvicsemet. Kiderült, hogy ott lesz a verseny, mert a résztvevők pont a mi termünkbe kezdtek beszállingózni. Egyesek már meg is csinálták az írásukhoz a keretet, szóval nekik már csak a tábláról kellett lemásolniuk a szöveget. A4-es lapokra kellett a feladatot megcsinálni.


    Aztán megérkezett Jutka, a magyartanárnő, aki felírta a lemásolandó verset a táblára. Tavaly mondta nekem, hogy menjek el szépíróra, de én teljesen a verseny ellen voltam. Most izginek tűnt, és a szakkör úgy is meg várt, szóval részt vettem a mostani versenyben. Elcsíptem Jutka szavaiból, hogy ha van A4-es sima füzetem, akkor kitéphetek belőle egy lapot. Meg is tettem. Körzővel kivágtam a törifüzetem hátuljából egy lapot, de előtte leírtam a verset. Mivel nagyon pici, írott betűkkel írtam, újra lemásoltam a szöveget csak nyomtatott betűkkel. Majd a zsűri eldönti melyik a szebb. Mivel a vers lombhullató bükkökről szólt, rajzoltam neki egy hátteret is. Igen ám, csak az volt a probléma, hogy keretet kellett volna! 


     A lap hátuljára ráírtam nevemet írottan és nyomtatottan is, majd a körzőmmel próbáltam minnél egyenesebben kivágni a füzetből. Hát, nagyjából ez sikerült is. Beadtam a munkámat, majd elsiettem a könyvtárszakkörre. 


    Kár, hogy nem fotóztam le az igazán különc alkotásomat. A többi versenyző otthon már biztosan tornáztatta a kezét, és készült minnél szebben írni, de én csak úgy odajöttem, és "ahogy esik, úgy puffan" módon megcsináltam az adott feladatot. Anyukám szerint rossz helyen jártam. Pont én, a csodabogár különc Catnika Redcat egy szépíró versenyen elképzelhetetlen. Az lenne a furcsa, ha még helyezést is érnék el, de ez természetesen lehetetlen! 


Hozzászólások száma: (0)

Szülinap, népszerűség, béke, elfogadás

2015-12-06 17:02:45
    Tegnapelőtt lettem hivatalosan is 13 éves. Az ünneplés már múlthét szombaton levezettük. Azt hittem, hogy ebben az évben a hivatalos születésnapom ugyanolyan lesz, mint minden hétköznap. Tévedtem. 

    A tavalyiból csak annyira emlékszem, hogy nagyon későn keltem fel, ezért szinte az összes kora reggel induló buszt lekéstem, ami jó lett volna nekem. Sírva öltöztem fel, mert a rémálmom a buszlekésés. Ha az álmaimban a mostani lakhelyem a helyszín, akkor mindig azt álmodom, hogy lekésem a buszt. Anyukám el is felejtett boldog születésnapot kívánni annyira rohantam, sőt, még a garázsajtót is lefejeltem. Lia hamarabb ért be a suliba, mint én, ezért azt hitte, hogy beteg lettem pont a zsületésnapomon, és nem tudja odaadni az ajándékát. 

    Lia amúgy sose tud számomra használható cuccot venni. Bezzeg én tudom az ízlését. Igaz, a 12. születésnapjára egy elég gagyi telefontartót adtam neki, amit nem tudott használni, de még mindig ott volt a lila-fehér lábszármelegítő, ami nagyon tetszett neki, plussz vettem neki egy tök jó kézműves csokit. 

    Az idei szülinapomon időben keltem. Nem volt időm reggelizni, de az öcsém meghívott valamire a pékségben. A buszt is elértük. A suliba beérve szokásosan köszönni akartunk a portásnak, de most mikulásnak volt öltözve. Meg kellett állnunk, mert cukrot osztogatott. 

    Fél 8 előtt 15 perccel befutott Lia is. 

    - Otthon felejtettem az ajándékodat - kezde köszönés nélkül. - Tökéletesen hozom a formámat. 

    Lia nem bír korán kelni. Én már a buszmegállóban állok, amikor ő még csak vészesen nyomkodja kifelé az ébresztőóráját. 

    - Nem vettél semmit ugye? - kérdeztem, mert biztos voltam ebben. Ha már az egyik bejegyzésembe úgy kifejtettem a véleményt róla...

    - Dehogynem! Fejpántot meg egy nagyon vastag könyvet. 

    Csak aztán legyen jó az a vastag könyv... 

    Tudom, hogy örülhetnék annak, hogy legalább hoz ajándékot csak Liánál minden máshogy van. Olyan régóta vagyunk barátok, olyan sokszor vesztünk össze, hogy teljesen megszoktuk egymást magunk mellett, de elvárásaink vannak. Lia ugyebár bunkó velem, cserébe én azt kérném tőle, hogy hozzon már valami használható születésnapi ajándékot nekem. Na, mindegy hagyjuk ezt a témát! 

     Amint beértem az osztályba megállapítottam, hogy a videóklippemet nem feledték el. Egy csomóan megnézték az osztályból. Az első két órában inkább fikázták, de szünetben bejött az osztályfőnök Tamásért és még néhány fiúért. Később kiderült, hogy az igazgatóiba mentek. 

      2. órában teknika volt. Filmet néztünk, közben a fiúk idegesítettek. Már majdnem elsütöttem azt a trükköt, amit apukám tanított, de nem mertem. 

      3. órában jött a mikulás. Nem tudtam melyik gimist szivatták meg ezzel a szereppel, de az 1. osztályosok tuti bekajálták, hogy ő az igazi télapó. Anno mi is elhittük, de most már tudjuk, hogy az igazi Mikulás Finnországban él, és valószínüleg nem is rendelkezik szuper-mutáns-doppingozott-repülő rényszarvasszánnal vagy mivel. 

    A gimis álmikulás persze azt kérte, hogy énekeljünk. Sokan azt mondták, hogy énekeljek én, ha már van videóklippem, de nagy nehezen elénekeltük a Hull a pelyhest, szóval megmenekültem. A mikuláscsomagot amúgy anyukám állította össze. Volt benne Balaton szelet és oreós csoki, meg egy kisebb mikulásos csoki. Tamás nem szereti a nagyon csokis édességeket, szóval cserélgetett Balaton szeletekre.

    A csomag zabálása miatt a fizikaóra is nehezen ment, szinte az egész elmaradt. Addig is Tamással letisztáztuk ezt az egész ellenségeskedős dolgot. Az igazgatóiban pont erről beszélgettek. Úgy tűnik anyukám tegnap a mikuláscsomagok leadása közben adhatta le a drótot az osztályfőnökömnek, hogy engem bizony piszkálnak a fiúk. Tamás tagadta hogy piszkált volna. Szerinem észre se vette, hogy rengeteget idegesített. Azt is mondta, hogy a dalomat nem is fikázta, feliratkozott a csatornámra, és like-olta is, a klippet is letöltötte, a fizikatanárnőnek be is mutattuk. Tamással abban bizony egyetértettem, hogy másodikban tényleg idiótán viselkedtem, és harmadikban is voltak kínos eseteim, de az már régen volt. Azóta rengeteget változtam. 

    A következő órán az angoltanárnőnek is megmutattuk a videoklippet. Az magyartanárnőnknek, Jutkának is meg akartuk volna, sőt én szívesen beleröhögtem volna a képébe, hogy "Látja, és még én vagyok 3-as nyelvtanból!" , de nem adott rá lehetőséget. Nem is mertük volna megmutatni, mert ahhoz túl szigorú, hogy engedje.



    Igazából ezen a születésnapon úgy éreztem, hogy az osztály körülöttem forog. Tamás a klippemről azt mondta fura, de jó. A többiek is efféle véleményen voltak. Kérdezgették, hogy hol vettük fel, ki vágta össze, honnan jött a dalszöveg, én meg csak válaszoltam. Örületm, hogy ezen a napon rámfigyeltek, és az első 2 óra fikázás után, beismerték, hogy azért a dalom még is jó. Végre elfogadtak és nem gúnyoltak! Ez a legszebb születésnapi ajándék egy osztálytól. Nagyon jól eset, hogy Tamással végre kibékültem. Remélem, ez így is marad. Azért ő is egy kicsit megkomolyodott. Töriből bukásra áll, de már próbál odafigyelni órán, és nem beszólogatni a tanárnőnek. Szerintem a szülei beszéltek vele, meg ugye itt van ez az igazgatóis dolog is. Az osztályfőnök is figyelmeztette már, hogy nem túl rózsásak az érdemjegyei. 

 

    A blog asszem egy kis ideig szünetelni fog. Egyszerűen nincs időm erre. Egész hétvégén tanulok, mert heti 3 dolgozatot szoktunk írni, és abból legalább 2 témazáró. Szerintem 7.-ben nem kéne túlterhelni a gyereket ennyi tanulással. 

Hozzászólások száma: (0)

Pár pillanatig a középpontban

2015-12-03 21:23:56

    Az útóbbi két napban előfordult az, hogy egy pillanatra én voltam az osztály középpontja. Egy kicsit rám is figyeltek. Most két ilyen esetet fogok nektek leírni: 


1. A videóklipp

   Pár nappal ezelőtt a sensei-em átküldte a Színjátszó Komplex művészetes dalom videóklippjét, amit ő készített el. A jeleneteket még a táborban vettük fel. A dal szövegét a 2. bejegyzésemben le is írtam. 

    A klipp nagyon jól sikerült. Tegnap földrajzóra előtt Lia kérte, hogy mutassam meg. Pár perccel később már a többiek is odasomfordáltak, megnézni, hogy mit csinálunk. Mire észbe kaptam, már az egyik padon a telefonomat szorongatva nézték a videoklippet. A hangját nem igazán lehetett hallani, mert az osztálytermünk minden szünetben eszméletlenül zajos. Néhányan kérték, hogy küldjem át nekik, de nem tudtam, mert a fájl túl nagy volt, ezért is raktam fel YouTube-ra. 

    Akit érdekel: youtu.be/ltvH1Epk334 Remélem, meg tudja nyitni. 

    Nemrég töltöttem fel, és küldtem át Viber-en. Van egy nagy csoport az osztályomról, de Tamás kitiltott onnan, szóval egy kisebb csopiba küldtem, avval, hogy majd továbbítsák a nagyba. Már több, mint 14 megtekintésem van! Biztosan továbbították. 


  Élő közvetítés! 

   Te jó ég! Már 3 like és 1 dislike. Ez utóbbi lehet, hogy Tamásé. Azért remélem Vince is meg fogja nézni, mert ő is kérte, hogy küldjem át neki. Na, ne, már a Viber üzimet is like-olták! A vidihez már két komment is jött! Az osztálytársaimé...  

    Ennyi kommentem még életemben nem volt egy videóhoz! Reggelre már biztosan elfelejtik. E jelenetekhez szívesen illusztrálnék, de hamarosan aludnom kell, szóval már megint nem volt időm ehhez :(! 


2. Az új frizurám

    Még mindig fura a rövid haj, de már kezdem megszokni. A holnapi napot illusztrálással fogom tölteni. A munkáimat majd kirakom a blogra. 

     Az osztálytermünkhöz menve a lányok azt hitték, hogy a hajam csak be van tűrve a kabátom alá, de amikor azt levettem, nagyot néztek. A teremben inkább ők fűztek véleményt a frizurámhoz. Szerintük ez sokkal jobban áll, mint a hosszú, én pedig elmeséltem, hogy a fordrász csak összegumizta és nyissz, levágta. Anyukám szerint rossz volt nézni XD. 

     Tesi előtt az öltözőben próbáltuk összefogni, de nem igazán ment, szóval gimnasztikánál a szemembe lógott, aztán már megint az a nyamvadt röplabdás játékot játszottuk, szóval én kiálltam. Lia szerint nem igazság, hogy lógok tesiről, de ez nem lógás, csak a tanárnő állított ki, mert rettenetesen félek a labdától. Legalább most sem ért baleset. 


    A videóklippről talán lesz folyt. köv. , de még szeretnék írni Lia és Major Gábor veszekedéséről. A srácot azért hívjuk a teljes nevén, mert az előző osztálytársunkat, aki nemrég ment el a suliból szintén Gábornak hívták. Igazából ezek csak fedőnevek. A valódi név nem Gábor, hanem Dániel, és a Majorhoz egy "os"-t is hozzá kéne rakni, hogy meglegyen a teljes vezetéknév. Holnap lesz a szülinapja, akárcsak nekem. Szívás, hogy egy napon születtem vele, mert az osztály egyik bohóca. A töritanárnő csak Majonéznak becézi. Major szünetekben olyanokat csinál... pl. ma Liával már megint verekedett. Mindig verekszenek, fogalmam sincs miért, de Gábor elvileg miatta like-olta a videoklippemet. Ez tuti, hogy valami szerelem. Major Gábor csak megjátsza, hogy a fiúkat szereti, vagy lehet, hogy minkét nemért vonzódik? Liát mindig szivatja, de valószínüleg azért provokálja, mert szereti! Lia szerint ez undorító, és maga Major is undorító. 


Hozzászólások száma: (0)

Túléltem egy "életveszélyes" tesiórát!

2015-12-02 21:40:26

    A tegnapi tesióra kicsikét más volt. Az A-sok elmentek korizni, ezért mi, B-sek elfoglalhattuk az egész tornacsarnokot. A tesitanárnőnk, Dermesztő Zsuzsanna (ez fedőnév volt) kitalálta azt, hogy keverjük össze a kézilabdát az amerikai focival! Nos, kézilabda+amerikai foci=életveszély! Ennél már csak a jégkorong+amerikai foci+kézilabda lehet rosszabb! 

    2 csapatban játszottunk. Engem választottak utoljára, mert a földön kiterülve néztem a plafont, és nem vettek észre :P. Furcsa, pedig ott voltam az orruk előtt, csak nem lehettett eldönteni, hogy már tartozok-e egy csapatba vagy sem. 

     Nem értettem a játékszabályokat. Az amerikai fociból is csak annyit tudtam meg, hogy ha nálad van a labda mindenki rádugrik és szét akar verni, hogy megkaparincsa azt. Meg van benne valami olyasmi is, hogy a labdával rohanni kell egy kijelölt helyhez és ott lerakni. A mi kis játékunkban csak annyi volt a kézilabda, hogy olyan labdával dobálóztunk, és nem olyan speckó amerikai focissal. 

     Már akkor sikítottam, amikor 5 méteres körzetembe került a labda. Asszem Lia jól játszott, őt választották az elsők között. Mindenki rohant, egyik kapuból a másikba, a labda meg csak repült. Én egyhelyben bámészkodtam, utána odaszaladtam a dobogón ülő Balázshoz és Matyihoz. 

     Dermesztő Zsuzsa meglátta a két, sporttevékenységben nem résztvevő fiút, és azonnal elküldte őket a dobálódzó csapatba. 

     - Angi, tudom, hogy félsz a labdától, ezért velem együtt fogod figyelni, ha szabálytalanság történik - fordult hozzám a tanárnő. 

    Ja, aki a blogomon legelősször ezt a bejegyzést olvassa, annak mondom, hogy a fejemmel mágnesként vonzom a labdát. A legtöbb tesiórán mindig valami baleset ér, legtöbbször a fejemet találja el valami. Attól féltem, hogy ez a következő valami a kézilabda lesz. 

    Próbáltam figyelni, hogy milyen "szabálytalanságokat" vétenek a többiek, de honnan tudnám, hogyha nem tudom mik a szabályok? 

    - Nem fázol? - kérdezte pár perccel később Zsuzsa néni. 

    - N...nem - motyogtam. 

    - Ha van kedved, menj be a szertárba, és a polcról leesett labdákat pakold vissza! - tanácsolta a tanárnő, és én kis tétovázás után, be is rohantam az említett helyre. Szerencsém volt, hogy az osztálytársaim pont nem azon a térfélen passzolgattak éppen. 


  A szertároskodás amúgy jó volt. Találtam egy pár leeresztett röplabdát. Tudom, hogy a szertárban a labdáspolcok mellett van egy felfújókészülék. Bedugtam a csatlakozóját a felette lévő konektorba és bekapcsoltam. Furán zúgott, majd kikapcsoltam. Megpróbáltam beleilleszteni, az egyik röplabda kis lyukát, amit direkt azért találtak ki, hogy azon keresztül újra felfújhassák, és újra bekapcsoltam a készüléket. Sikerült felfújnom! Amikor már jó kemény lett, kikapcsoltam a gépezetet, a labdát pedig visszaraktam a polcra. Ezt egy másikkal is megcsináltam, de azt csak félig fújtam fel, mert elvileg engedély nélkül használtam a labdafelfújó gépet vagy mit. 

     Aztán még megnéztem, hogy a nagy medicinlabdák nehezebbek-e, mint a kisebbek. Épp ellenkezőleg, a nagyok alig 1 kilósak, míg a kicsik kb. annak négyszeresét is nyomhatják. A nagyobb, kék színű súlyzókat is rendberaktam, mert a legtöbb szét volt szórva. Szép piramist építettem belőlük :). 


    Mikor kijöttem a szertárból, már vége volt a meccsnek. Pakolás közben hallottam, hogy a tanárnő bíztatja a diákokat, hogy kezdenek belejönni. Sokan jól kiizzadtak. Megmondtam Zsuzsa néninek, hogy felfújtam pár röplasztit, erre ő megdícsért. Az órának vége volt, és túléltem! Nem ért baleset e veszélyes sport alatt, mert sikerült a szertárban maradnom. 

    Ha legközelebb is lesz ilyen, hogy elmehetek szertároskodni, megkeresem Peti szertárost, akit a kémiatanárúr oly sokszor emleget a feladataiban. Lehet, hogy Peti szertáros egy szellem, aki hajdan egy szertáros volt, de kémikus akart lenni, ezért mindenféle kísérletett végzett kénporral és konyhasóval. Célját sosem érhette el, csak a mi kémiatanárurunk szöveges feladataiban maradt meg. Az a tervem, hogy a tornacsarnok szertárában előkapom a telőm és lefotózom az egész területet. Lehetséges, hogy mikor a gellériában megtalálom a képet, rajta lesz Peti szertáros szelleme! 


    Az öltözőben Lia (megint) hozzámvágta, hogy szánalmas vagyok. Mindegy, legalább nem találtak el, és nem kellett már megint bőgnöm.          Amúgy Vince végül adott egy csokit, mert nemrég ugyebár ő dobott meg. Kedves volt tőle. Kár, hogy nem őt húztam ajándékozás-ügyben, mert hamarosan osztálykarácsony és minden osztálytársam húzott valakit, akit meg kell ajándékoznia. Én Alexandrát (fedőnevén Szandit) húztam, de elcseréltem, ezért most Zsombit (fedőnevén Szilárdot) kell megajándékoznom. Mindegy, neki úgy is tudom mit veszek, de Vincének meg lett volna a tökéletes ajándékötletem. Egy Dj-s polót terveztem volna neki, és egy CD-t, amin apukám BEST OF DUBSTEP mixe lett volna található. Ez egy díj is lett volna, mert szünetekben ő nyomatja a legjobb zenét az osztályban.

   


    Amúgy a hajam ma vágatták le. Ha lesz időm, rajzolok magamról egy képet. Szerintem nagyon nőies lett a kissé váll fölé érő, VALÓDI gesztenyebarna loboncom. Be is göndörítették, de majd kiegyenesedik, addig is idegesíthetem vele az öcsémet, mert a göndör fürtjeim nagyon zavarják őt. 


     Apropó. Vincére visszatérve, szerintem mégis megajándékozom azzal a dubsteppes CD-vel, mert szeretem azokat a számokat, amiket ő nyomat. Ő az egyik srác az osztályból, aki még jófej velem. Talán ezért is voltam belézúgva 5. osztályban. Kedvelem a humorát is. 5.-ben például mögötte ültem, és egyszer viccekkel levelezett velem órán. De az ő szíve ugyebár Jankáé, akivel egyértelműen összeillik, szóval nem is akarok ebbe belavatkozni. De azt a CD-t csak megcsinálom neki!!! 


Hozzászólások száma: (0)

Lia

2015-11-29 20:09:24

 Elősször is egy kép róla, amit most dobtam össze(digitális rajz):





Nem akartam leírást csinálni róla, inkább lerajzoltam :) ! Általában szeret úgy öltözködni, hogy kiemelje az alakját. Nagy melle van, de a többi testrésze deszka. 43 kiló és 160 centi. Ez BMI kalkulátor szerint túl soványnak számít, de akkor is le akar fogyni.


 Lia, a mérgező


 A kamaszpanaszon olvastam már a mérgező barátságról. Liára nagyon illik néhány tulajdonság. Hogy mik? Itt van pár példa:

   HÉTFŐ 

   - Fú, az apám olyan hangosan ordibált velem, hogy mindenki meghallotta - állt előttem, csípőre tett kézzel az aulában, mint minden iskolanap reggelén. - De te biztosan nem hallottad... amilyen bamba vagy! 

   Általában 7 körül már bent vagyok a suliban, Lia 8:45 körül szokott beérni. Mindig megáll előttem és mond valami gúnyosat. Amikor Leiner Laurától az 526 oldalas Bábel című könyvet olvastam, akkor volt a legrosszabb. 

   AMIKOR AZ AULÁBAN A BÁBEL-T OLVASTAM

   - Angéla, te még csak itt tartasz? - áll előttem már megint csípőre tett kézzel. Reggelente az aulában mindig fel kell néznem rá, mert korán érek be, és még van hova leülnöm. - Angéla, te szánalmas vagy! - ez a mondata mindig rosszul esik, mint a többi. - Nekem elég volt 2 óra, és máris kiolvastam! Hogy lehetsz ennyire lassú?
 

   SZERDA

   Délután később mentem haza, mert az aulában olvastam a Bábel utolsó 26 oldalát. 1,5 hét után már vissza akartam vinni a könyvtárba. Végre, kiolvastam! 

   - Yes! Végre! - újjongtam, aztán megláttam Liát, és odarohantam hozzá - KIOLVASTAM, KIOLVASTAM!!!! - üvöltöttem teli torokból. Aki hallotta, az mind hülyének nézett, de hát végre, Lia nem szekálhatott. Vagy mégis? 

   - Te hülye vagy - mondta rezzenéstelen arccal. - Még mindig szánalmas vagy. 

   Nem értem őt. Miért jó, ha 2 óra alatt olvasol el egy könyvet :( ? Akkor már csak sopánkodni tudsz, hogy vége. A könyv olyan, mint egy torta, minnél lasabban kell elfogyasztani, hogy sokáig megmaradjon a finom íz a szádban, és megtelt hassal fejezd be, hogy ne kívánj többet.


   Ő irányít 


   Nincs beleszólásom semmibe. Az iskola 1. napján is ő ültetett az utolsóelőtti padsorba. Aztán később Tamás is mögém került, hogy szivasson. Követnem kell minden stílusát.

   5. év végén az anime is így jött, bár, az pont jól sült el. Viszont Lia most szexuális, meleg animéket, yaoit és shonen ai-t akar nézni. Mostanában vonzódom a szexuális dolgokért. Apa szerint ez teljesen normális és amit ő mond, azt elhiszem. De 13 évesen biztos yaoit kéne nézni??? Ja, és normális az, ha egy 13 éves lány a szexről álmodik??? Mert ezutóbbi velem pont megtörtént az éjszaka! Lia szerint a yaoi egy csodálatos dolog. Fú, én júniusban meg pont abban a biztos hitben voltam, hogy sose fogok rajongani a yaoiért. Nem is szeretnék, de félek, hogy Lia magával fog ragadni, és én is rászokok, hogy csokolózó, huncutkodó animefiúkat bámuljak a telefonom képernyőjén. Brrrr... 13 évesen!!! 

   4. osztály óta vagyunk barátnők Liával. Sok veszekedésen vagyunk túl. Nem akarok vele veszekedni, mert az osztályban rajta kívül nem igazán van közeli barátom. Vera (fedőnevén Ramóna) is ott van, őt nagyon is kedvelem, de messze vagyunk egymástól. Az osztályban is meg helyileg is. Szeretek vele iskolákat keresgélni. Ezügyben rengeteget segítek neki. Jó lenne vele együtt kikötni az X. J. gimiben :). 

   Lia sokszort irányított már. Mellette nem igazán tudom elmondani a saját véleményem, mer mindig lehurrog, hogy "ez nem is így van" meg "az én ötletem a jobb" vagy " legyen úgy, ahogy én akarom, mert a tied baromság". 


   A tamásos piszkálás közben


   Kész, ennyi, Lia akkor szíven szúrt. Az előző bejegyzésemben szó volt arról, hogy Tamás mennyire szemét tud lenni velem és, hogy az egyik tanórán azt akarta, hogy mutogassam egy kicsit azt a bizonyos dolgot, amivel jobb esetben csak a nők rendelkeznek. Brrr... utálom Tamást! 

   Lia még azon az órán leállt Tamással sutyorogni. Már az is fájt, hogy a visszaszólásaimat végigröhögte. Biztos azt gondolta magában, hogy mennyi sokat szerencsétlenkedem és, hogy mennyire béna vagyok. Lia egyszer csak odefordult hozzám, és ezekkel a szavakkal szúrt belém: 

    - Angéla, a regényed szar! 

    - Ja, nagyon szar - mondta utána Tamás, mintha csak egy papagáj lett volna -, és ocsmány vagy - tette hozzá. 



   Összefoglalva: Lia számomra egy halálos méreg, de mivel ő az egyetlen közeli barátom, muszáj vele tartanom. Majd, ha elmegyek gimibe vagy szakgimibe, ott találok magamnak egy IGAZ barátot, aki mindig ki fog húzni a csávából, és sosem fogja azt mondtani rám, hogy szánalmas vagyok.


    De azért Liának is vannak beteges gondolatai


    Most felsorolok egy pár nagyon rossz ötletét:


1. "43 kiló vagyok. Jaj, ez már kövér! Meghíztam! Le kell fogynom!"

    - A szüleimmel megbeszéltem, hogy ne legyek befizetve reggelire, mert fogynom kell - jelentette ki az egyik reggel az osztályterembe bejőve. - Valószínüleg, ha még azt az étkezést is kihagyom, anorexiás leszek.

   És ezt csak úgy heppin kijelentette! Mosolygott is!!!! 


2. " Februárban leszek 13. Letöltök a telőmra egy pár durva képet, melyen fiú animekarakterek szexuálisan vonzódnak egymáshoz!"

   Jó, azért ez nem annyira beteg. Az ő dolga.... de 13 ÉVESEN???!!!! Liának szólnék: KÖNYÖRGÖM NEEEE!!! Álmodhatsz szexről, de, ha az apád meglátja azokat a képeket a telódon... 


3. "Gyűlölöm a húgaim" 

   Liának szólnék: Miért??????? Ha a szüleid meghalnak ki lesz az egyetlen támaszod a férjeden kívül, ha nem válsz el? A testvéreid! Velük éled le az életed! Ne utáld már őket!  

(Jól van! Személy szerint testvérszerető vagyok. Imádom a 11 éves kisöcsimkémet <3. A 4 éves hugicámat is, bár ő legtöbbször föl szokott idegesíteni.) 


4. Egy külön sztori: "Megverem Dánielt (fedőnevén Major Gábort)" 


    Erről majd egy külön blogbejegyzést írok. Nos, összefoglalva, talán én is mondok csúnyákat Liára. Ezen a blogon is alaposan kibeszéltem, de, hát... EZ EGY ISKOLADRÁMA! 

    Utóirat a yaoistáknak: A yaoival semmi bajom, de szerintem nem 13 éveseknek való. 

    Utóirat Liának, ha ezt a bejegyzést megtalálja: Ez egy vélemény volt rólad! Ha megbántottalak (tuti, hogy megbántottalak) bocsesz. Tudom, hogy végem van, de azért még december 4.-én kapok szülinapi ajándékot? (Oké, ilyen már nem is kérek tőled...) 


Hozzászólások száma: (0)

  <<  1 ... 2 3 4 5  >>