2016.02.29.

Oké, tök rég óta nem írok, mert iskolai dráma mostanában nem történik sok. Max. egy hete Major Gábor kiakadt azon, hogy lerajzoltam. Az egész úgy volt, hogy Ramónának lerajzoltam 13 osztálytársamat, köztük őt is és reggel az aulában elkezdte kitalálgatni, hogy ki kicsoda. A rajzokhoz fedőneveket és segítő ismertetőket írtam. Aztán megérkeztek a többiek is és ugyanúgy elkezdtek találgatni. Köztük volt Gábor is és elolvasta a róla írt ismertető első sorát, aztán kitéptem a vázlatfüzetet a kezéből, mert nem akartam, hogy megtudja, mit gondolok róla. Nem, nem! Semmi szerelmes! Gábor kivágta a hisztit az ismertetőmön és követelte a vázlatfüzetem. Oké, tényleg szemét vagyok, nem is kellett volna megmutatnom neki, de most már mindegy. Én csak azt írtam le, amit hallok az osztályról. Gábornak is voltak olyan tettei, amikről azt hisszük, hogy a saját neméhez vonzódik! Ez olyan, mint amikor én véletlenül elfingtam magam alsóban és azóta gúnyolnak miatta, meg az egyéb alsós tetteim miatt is, amik nagyon betegesek voltak! De hát Major Gábornak is vannak beteg húzásai!
Lia a múlthéten nem jött suliba. Ma megmutatta az addig írt kisregényét. Elolvastam néhány oldalát, addig ő is a múlthét hétfő óta vezetett naplómat, hogy részletesen megtudhassa Major Gábor hisztijének a történetét. Nos, kis vélemény Lia alkotásáról: Csinálják meg mangában vagy RPG-ben!!! Eszméletlen! Nagyon kötődik a háborús témához, de hát neki ez a stílusa! Én nem is tudok olyan jól fogalmazni, mint ő! Az én ötleteim eltörpülnek mellette. Igaz, az én hosszú regényemet jó másfél évig vezettem, de sajnos, elmúlt. Amikor szerdán a fodrász megkérdezte, hogy hogy álok a regényemmel (Jó sokaknak elmondhattam, amikor éppen nagy volt az ihletem), akkor azt kellett mondanom, hogy sehogy.
A szerdai napban még az volt a full véletlen, hogy a fodrászatban pont a fogorvosommal találkoztam, akihez a következő nap fogszabályoztatásra mentem! Amúgy, a fogszabályozásra kitaláltam egy nagyon jó hasonlatot:

A te fogad a festővászon, a fogorvos pedig műalkotást készít rajta. Vizsgál, rámázol valamit, ragaszt, érdessé teszi a fogat, megvilágítja azt, hogy a ragasztó megkössön, rátesz néhány színes gumit, megigazítja, és kész a fogszabályozó!

De most térjünk el ettől a témától, mert most egy kicsit Tamásról akarok írni. Nem távolítottuk el a suliból, de a küldetés mégis sikerrel járt. Tamás már nem piszkál egy ideje, de ki tudja, hogy pár nap múlva újra rájön-e a piszkálási roham. Na, mindegy! Ki kell élvezni, hogy végre békén hagy!
Most megint témát váltok!

Veletek is előfordult már, hogy nem a saját évfolyamoddal, hanem egy-két évvel fiatalabbakkal vagy idősebbekkel lógtál? Nem? Oké, lehet hogy csak én vagyok ezen kevesek közötti személy...
Igazából öcsémékkel inkább már nem is foglalkozom, régen egész jól össze tudtam haverkodni velük, de mikor beléptek az 5. osztályba teljesen megbolondultak! Totál hülyén viselkednek! Azt hiszik, hogy bármit megtehetnek, a dobálózástól a lopástól a szeméremsértésig! Igen, az utóbbiakat tényleg megtették, de az öcsém semmiben nem volt benne, mert ő normális, nem úgy, mint a többi. Na, jó, azért van néhány gyerek náluk is, aki nem tartozik a bolondgárdához, szerencsére!
Oké, ötödikesek kivégezve, ők nálam már kukák, viszont mi van a felsőbbévesekkel? Itt jön képbe az Alfa Farkas úszócsapat, amit csak én hívok így.
Amikor bekerültem oda, az első napon szóba került a "farkasfalka" szó és olyan elit az egész csapat, hogy elneveztem Alfa Farkas úszócsapatnak. Ez a csapat leginkább nagyon gyorsan úszó kilenc-tizedikes kamaszokból áll és egy év után végre be tudtam illeszkedni közéjük! Azért 1 év után, mert én voltam a leglassabb a csoportban és úgy éreztem, hogy nem vagyok méltó rá, hogy velünk barátkozhassak. Tavaly februárban még képregényt is rajzoltam a szenvedéseimről. Utáltam odajárni, de októberben minden megváltozott. Elkezdtem beilleszkedni. AZ egész egy szaunázás következtében történt! Egyik úszáson az edző megengedte nekünk ezt a fantasztikus lehetőséget és beszélgetni kezdtem a csapattagjaimmal. Akkor leginkább a felvételi volt a téma, mert ugye, nekem egy év múlva fog eldőlni az életem (oké, én tényleg így veszem a felvételit! Az életed múlik rajta, ember!). Később egyre több emberrel kezdtem el beszélgetni a csapatból. Van egy srác, aki nagyon szimpi. Kicsit tamásos, de van benne valami, ami kitaszítja ezt a személyiségét. Ő nem csak egy ember, aki szeret beszólogatni, nem, egyáltalán nem! Ő egy különc, mint én és ezért szerettem meg a személyiségét. Úgy érzem, belőle biztos lesz valami, mert általában az ilyen különleges emberek törnek ki, mint ő! Hogy miért gondolok róla ilyeneket?
Egyik nap ketten voltunk az úszómedence előtti padon. Ahogy vártunk a többiekre elkezdtünk dumálni, majd az edzés felénél elengedtek minket jakuzzizni és tovább beszélgettünk. Ahogy tovább beszéltünk, kirajzolódott a fejemben róla egy kép. Addig tamásosnak hittem, de akkor tényleg tök szimpivé vált! Fogalmam sincs miért! Mindenkinek megvan a maga ízlése... én a különcöket bírom. Meg abban a srácban van egy kis lazaság és nem tudom miért, de kicsit titokzatosnak érzem. Majdnem olyan, mint a regényemben lévő kedvenc karakterem, akit naaaaagyon bírok!
Ott van még egy másik lány, akivel szintén egész jó barátok lettünk. Mert az írói lelkek tartsanak össze! Most is várom, hogy holnap vagy csütörtökön találkozhassak vele. Már 2 hete nem voltam úszni! Szívesen lerajzolnám az Alfa Farkasokat, de már január óta nem tudok képeket beszúrni, mert vagy a nettel vagy a weboldallal van egy kis gond.

2016.01.26.

Ma tesiórán röplabdázás közben a földre rogytam és elkezdtem sírni. Nem bírom tovább! Minden olyan negatív! Utálom ezt az évet! Semmi boldog emlék!
Na, álljunk meg egy kicsit! Hogy miért gondolom ezt? Fel is sorolom, hogy mekkora változások történtek az elmúlt 13 napban!
1. Nagyon alul
Most már tényleg az osztályközösségi rangsor legalján állok. Hirtelen szinte mindenki elkezdett utálni. Tisztelet a kivételnek, pontosabban, Liának, Ramónának, Virágnak, Matyinak és Viviennek. Legalább ők nem néznek idiótának! A többi lány mind annak néz! Kiderült, hogy rengeteg lány Vincére hajt, még Lia is! Nekem esélyem sincs, mert már Vincét is bevették az utáljanak-projektbe. Vince szerintem észre se vesz csak Mihállyal zenél, aki mindig leordítja a fejem, ha egyméteres körzetébe kerülök. Pedig Misi szuper zenéket nyomat. Vince meg K-poppot hallgat! PSY-t!!! Ezzel a két fiúval naaagyon hasonló az ízlésem. Annyira szeretném, ha átküldenék a számaikat, de nem lehet, ha még a közelükbe se tudok férkőzni. Lehet, hogy Vince is hülyének néz, mint a többiek! Sőt, biztos!
2. Az a hülye rák!
Ez elég személyes. Csak annyi, hogy a nagymamám 55 éves önpusztítás után hamarosan... tudjátok.
És most egy kis tanulság a dohányzó kamaszoknak! NE DOHÁNYOZZATOK, MERT TÜDŐRÁKBAN FOGTOK MEGHALNI!!!!!! VAGY VÉGELGYENGÜLÉSBEN!!! Szóval, a nagymamám miatt is tök depi vagyok, de Lia legalább kiáll mellettem.
3. Figyelem...
Olvasnak egyáltalán? Talán. Bár, szerintem senkit sem érdekelnek az érzéseim. (Nyugalom, nekem általában ilyen a természetem, hogy szeretek a középpontban lenni.) Az iskolában is, ha megszólalok, folyton csak lehurrognak. Mit tegyek?
4. Fantázia
Nem gyengült le, csak már nem az igazi. Nem arról fantáziálok, amiről tavaly, hanem olyanokról, amik 13 évesen "kicsit" felnőttes. Igazából ez mind Lia hibája, mert ő kezdett belerángatni ebbe az egészbe. Mert miért is ne levelezzen két 13 éves lány kémiaórán nem oda illő dolgokról, amikor a tanár kijelenti, hogy izgul és ezt mi félreértjük? Na, a fantáziám piszkos oldala miatt tünt el a tiszta.
5, ami miatt már végképp sírok: Nyitnikék!
Tudjátok, a madár, aki azt csiripeli nyitnikék! Meg az össze madárcsicsergés miatt is könnybe lábad a szemem. Amikor meghallom őket 2015-re gondolok, amikor minden sokkal jobb volt. Az a tavasz, az összes szép emlék, a normális fantázia! Minden, ami ahhoz a tavaszhoz köthető! Amikor azokra a pozitív dolgokra gondolok, sírok, mert most minden negatív és sosem lesz újra olyan pozitív!
Valaki segítsen! Ez most depresszió-e vagy sem. Pesszimista már alapból az vagyok. Ez most csak egy kicsit fokozódott vagy mi van??? Egyszerűen nem tudok már igazán boldog lenni és igazán nevetni!!! De nem akarom megölni magam, mert még élni akarok és nem akarom, hogy körülöttem már mindenki végképp összetörjön!

2015.12.27.

    Ma megtudtam, hogy még mindig naív vagyok. Úgy érzem, alaposan kiosztottak. De ez más volt, mint a jutkás eset. Az csak egy dolgozat miatt volt, mert saját véleményt mertem mondani. A mai napon összetörtem, legalábbis most úgy érzem, szóval szépen kiöntöm a lelkemet. 

    Ma átjöttek a rokonok. A félunokatesómnak rengeteg élettapasztalata van már. Éppen a szobámban beszélgettünk, mert szerette volna megnézni a mangáimat és a Mondo magazinjaimat, mert ő is egy szerkesztő. Aztán szóba jött a regényírás téma. 

     Megtudtam néhány dolgott. Ráébredtem, hogy inkább csak azért írok, hogy népszerű lehessek és híres írónő legyek, ami sosem fog megvalósulni, mert az egész regényem kukába való! El se fogják olvasni a kéziratot!!! És a magánkiadás az nem jó, mert csak a saját szórakozásodra csinálod. Aztán ott van még az is, hogy az első kötettel nem lehet befutni. Valami ilyesmit hallottam az unokatesómtól. 

      Egész téliszünetben, minden egyes éjszaka, egészen hajnalig írtam! A semmiért?! A féluncsitesóm szerint először el kell olvastatnom másokkal néhány fejezetet és véleményt kell kérnem! De én azoktól már félek! Tudom, hogy szar a regényem! Biztosan az! Beszéltem arról a világról, ahol bármi megtörténhet. Ez a saját fantáziám szüleménye.

   És az unokatesóm szerint ez egy nagyon rossz világ, aminek semmi értelme nincs és az egész egy nagy kutyulék, ami nem jó! 

   Ráadásul a fogalmazásom is katasztrofális. Aki olvasta a blogom, az nyilván észre is vette! 

   Oké, összefoglalva, megbántottak. Pedig a rokonom csak jót akart avval, hogy elmondta nekem a színtiszta igazságot. Meg kéne mutatnom másoknak a regényem, de közben az erős kritikáktól és a copyright megszegésétől is félek! Félek, hogy fel fogják használni máshol az alkotásom! De még is muszály lesz valakinek elküldenem, de csak azért, hogy elmondja róla a véleményét. Már elkeztem gyűjteni rá a megbízható embereket. Ott van pl. a sensei-em, aki a videóklippet készítette nekem, vagy az a rejtélyes csaj, aki egyszer megtalálta az e-mail címem és írt nekem, hogy azonnal mutassam meg neki a regényem, vagy az a lány, akit egyszer felvettem Skype-on, mert mindketten szeretjük az animéket. De legalább 12 ember kell. És akik közelállnak hozzám, azok csak pátyolgatnának. Nekem olyan emberek kellenének, akik nem nagyon ismernek engem és szabadon, gátlás nélkül tudnának kritizálni.

   Amúgy pedig, miután megtudtam, hogy naív vagyok és nem kicsit egoista, bezárkóztam a klotyóra és vagy tíz percen keresztül bőgtem. Pedig csak jót akartak nekem, de én, mint mindig mindent túlreagálok és félreértek.