/ Blogok / SULI / Iskoladráma, avagy mi folyik a suliban

Iskoladráma, avagy mi folyik a suliban

Mi folyik a jelenlegi osztályomban? Iskola, az osztályközösségi rangsor legalján álló lány szeméből. Milyenek az osztálytársak és milyenek a tanárok? E blogot mindenki olvashatja, kivéve az osztályom!

Catnika Redcat 2015.11.16. - 18:42 20707 látogatás 6 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Részlet az új regényemből...

2016-03-28 00:38:08
Nem, ennek a bejegyzésnek a címe nem átverés és nem is csak tervezgetés! Én most komolyan az új regényemből fogok részletet írni! Igaz, hogy ez már túl van a prológuson, de kíváncsiságot akarok bennetek ébreszteni, ezért a 6. epizódból fogok részletet másolni. Ez még csak a vázlatfüzetemben volt eddig benne (Az a füzet amúgy tök jól néz ki! Vastag, spirálos és a borítója úgy néz ki, mintha Anglia és Franciaország dolgozott volna rajta (a Hetáliás emberek ezt gondolom értették), muszáj volt megvennem!) Na, azok az emberek, akik bármiféle borzalmat képesek elolvasni, azoknak ajánlom, hogy most tapadjanak a szemükkel a monitorra, mert itt olyasfajta baromságok lesznek, hogy olyat csak én tudok írni! Aki nem tudja miről van szó, annak ajánlom az "Egy elképzelt csapat" című bejegyzésemet. A csapat az remélhetőleg a fejlécképen látható is! Oké, mindenki készen áll, akinek volt annyi bátorsága, hogy ezt elolvassa? Ha igen, akkor sok sikert!

Oké, rövid kis ismertető az elején, hogy nehogy elkattintsatok:
Előtörténet: Van egy fehér hajú nő, aki négy különc gyermeket kiválasztott, hogy csapatot alkotva küldetéseket hajtsanak végre. A gyerekeknek különleges extra képességeket is adott.
Szereplők: A fehér hajú nő (kor: ismeretlen), Henrik (kor: 15 év) és Rita (kor: 13 év)
Figyelmeztetés: Magyarázni nagyon borzasztóan tudok, szóval vigyázzatok a magyarázós részeknél! Ja, és a kommentálást azt sosem bírom ki, amikor valamit másodjára írok le szóval, bocsika!
A regény címe: Légy örökké különleges
Az epizód címe:
6. Epizód
Első küldetés: A CD
(részlet)

Henrik és Rita már megint a Szálláson volt. Több nap is eltelt azóta, mióta utoljára itt jártak.
(Megjegyzés: A Szállás a csapat bázisa)
- Gratulálok, ti vagytok az elsők, akiket egy küldetéssel bízok meg - mondta a fehér hajú főnök.
- Mit kell majd csinálnunk? - kérdezte félénken Rita.
- Hová kell mennünk? - kérdezte Henrik. - Holtak világa? Valamilyen párhuzamos világba, ahol háború folyik? Netán, a Démonvilágba?
(Megjegyzés: A Henrik által felsorolt világokat már régebben kitaláltam. A Holtak világát legkésőbb, a háborúsat az egyik regényem átalakításánál, a Démonvilág meg a személyes kedvencem. Majd szeretnék egy olyan regényt írni, ami csak ott játszódik!)
- A Démonvilág az jó lenne - helyeselt izgatottan Rita.
- Egyik sem talált - rázta a fejét a vezető. - Ezeket a világokat összezavarhatnátok a jelenlétetekkel.
- De miért?
A nő nagyot sóhajtott.
(Megjegyzés: Fura magyarázás alert! Ha valaki megérti, hogy mit írtam, gratulálok!
- Bonyolult, de megpróbálom elmondani. Minden világ valamennyire párhuzamos a miénkkel, szóval ott is él egy másik Rita és egy másik Henrik. Ha találkoznátok velük, felborulna az egyensúly és ennek beláthatatlan következményei lehetnek, ezért nem szeretném, ha a párhuzamos világokban küldetéseznénk.
(Megjegyzés: Eddig érthető volt? Az álom világos cuccnál már nem lesz az! Amúgy ezt a párhuzamos világos dolgot azért találtam ki és azért mondja a fehér hajú nő, hogy csak valamennyire, mert nem lehet tudni, hogy ki melyik világban jelenhet meg. Lehet, hogy csapat egyik tagjának nincs párhuzamos karaktere az egyik másik világban, de valamelyiknek meg igen. Azt tervezem, hogy Henriknek nem egy démon lesz az inkarnációja, hanem az a démon a Démonvilágban lévő párhuzamos karaktere lesz. Na, folytatom a sztorit!)
- És, ha nem találkoznánk a másik világi önmagunkkal?
- Megoldható, de kockázatos.
- De akkor hol fogunk küldetésezni? Ne mondja már, hogy a saját világunkban!
- Az is lehet, hogy a ti világotokban is lesznek küldetések, de most az Álmok világába fogtok menni.
- De az is egy párhuzamos világ, nem?
- Nem egészen. Az Álmok világa a ti és a párhuzamos világok között helyezkedik el, mint a vírusok az élő és az élettelen között. Ez azért van, mert ez a világ az álmokról szól, akár a saját álmaitokról is! Nos, az ember szokott teljesen reális dolgokról is álmodni, de van, amikor tud repülni vagy valami nagyon szokatlan helyen találja magát. Kiszámíthatatlan, hogy hova jutsz, ezért is nincsenek párhuzamos világi ének. Ugye milyen bonyolult? Látom, hogy értetlenül néztek rám!
- A vírusos részig egész jól megértettem, de utána kicsit összezavarodtam. Szerintem így is oké, a lényeg megvan.
- Szóval, az Álmok világába megyünk. De, ha ez a hely kiszámíthatatlan, lehet, hogy nem is oda érkezünk, mint ahová akartunk volna - állapította meg Henrik.
- Erre is van megoldás - mondta a nő. - kifejlesztettem egy olyan szobát, amellyel a kívánt álomba juthattok. Nekem csak az adott helyszínt kell beírnom az ajtó külső részébe és ennyi, ti már ott is vagytok, ahol kell!
- Aha, és hol van az a szoba?
- Kövessetek!
A nő felállt a trónról és egy kicsiny szobába vezette a gyerekeket. A mérete kb. akkora lehetett, mint egy kisebb szaunáé.
- Íme, ide kell majd belépnetek!
- Először is mondja el, hogy miféle álomban is leszünk és mit kell csinálnunk! - utasította a nőt Rita.
- Igen, ezeket a fontos infókat kihagyta! - mondta Henrik.
- Épp most akartam elmondani - védekezett a nő. - A küldetésetek egy CD megszerzése. Ritának az helyszín nagyon ismerős lesz, hiszen az ő egyik álmába fogtok elutazni.
- Maga honnan tud az álmaimról? - akadt ki Rita.
- Én minden csapattag álmáról tudok, sőt, akárkinek az álmaiba is beleláthatok, ha akarok és figyelem őket alvás közben. Még egy érdekességként azt is elmondom, hogy a szellemek meg tudnak jelenni az élők álmaiban. Ezt leggyakrabban azok szokták csinálni, akiknek valamilyen szeretett hozzátartozójuk van.
- Wow! - csodálkozott Rita. - Akkor már tudom az okát annak, hogy a halott családtagok miért jelennek meg az élő hozzátartozójuk álmaiban!
- Ez inkább ijesztő! - borzongott meg Henrik. - A szellemek figyelnek téged alvás közben!
- És mi lenne, ha a démonok figyelnének?
- Az más tészta! Maximum a rémálomhozó démonoktól kell olyankor parázni. Mi lesz a következő? A szellemek gondolatolvasóak?
- Eltaláltad! - nevet a nő. - Gondolatolvasók is vagyunk!
Most már Rita is megijedt.
- Ajaj, ha a tabu témáimba belemer nézni... - gondolta rémülten.
- Abba inkább nem is nézek bele, Rita!
- A csudába! Kiolvasta!
- Pontosan, hogy néz ki Rita álma? - kérdezte Henrik. - Nem akarok semmiféle kellemetlen meglepetést.
- Nyugalom, Henrik, az álom egy egyszerű szavannában játszódik - mondta a nő és elkezdte ismertetni a küldetést. - Van ott egy rozoga ház, a közvetlen közelében pedig egy lepukkant lakókocsi. Abban a lakókocsiban található a CD, amit meg kell szereznetek. Pontosan a bejárattól balra, egy hűtőszekrény tetején látható. Vigyázni kell, mert a lakókocsiban lakik egy nő, akit Rita nagyon jól ismer és inkább elkerülné a találkozást. Miután megszereztétek a CD-t, azonnal oda kell rohannotok egy pár száz méterre lévő, kétszintes, fehérre festett házhoz. Rita ezt a házat szintén jól ismeri, hiszen ott élte le gyermekkora nagy részét. A ház a költözés utáni állapotban van, mielőtt még kihirdették volna az épület eladását, szóval szinte üres. Be kell szaladnotok az ottani nappaliba. Ott találtok egy kanapét, amit még akkor nem vittek el. Az ágyneműtartójába kell majd beugranotok és visszajuttok ide. Ha esetleg véletlenül valamelyikőtök is bajba kerülne és nem tud a célhoz elérni, a másik tegye be a CD-t a kanapé mellett található hifi-torony lejátszójába és tíz másodperc után automatikusan a Szállásra kerültök. És, hogy mi lesz a CD-vel? Azt csak akkor menthetitek meg, ha a lejátszás elindítása után, négy másodperccel utána veszitek ki! Ha ez nem sikerül, a küldetés megbukott, pedig nekem nagyon kell az a CD! Megértettétek?
A másik kettő bólintott.
- Rendben, akkor lépjetek be a szobába!
Rita és Henrik engedelmeskedett. A nő bepötyögött valamit az ajtón látható kijelzőn. A két gyerek hirtelen Rita álmában találta magát.

Folytatjuk?

Na, folytatni biztos, hogy fogom, de nem itt! Ide esetleg akkor írok részleteket, ha tetszik és többet akartok, szóval várom a hozzászólásokat! Köszönöm azoknak a bátor embereknek, akik elmerték olvasni ezt a furcsa bejegyzést! Órákat dolgoztam rajta, látszik is, hogy már az éjszaka közepe van :D! Tényleg nagyon köszönöm, aki időt mert erre fordítani <3!
Hozzászólások száma: (1)

Az év első negyede (összefoglalás)

2016-03-26 23:37:19
Mindjárt vége a márciusnak. Úgy gondoltam, összefoglalom, hogy 2016-ban eddig mi történt velem.

Január:
Az első felében csak nagyon nehezen tudtam elszakadni az előző évtől. Szürkeséget éreztem. Aztán jött az év 18. napja, és minden fenekestül felfordult. Megpróbáltam stílust váltani. Liával vásárolni mentünk és megpróbáltam kifesteni a körmöm. Természetesen ez nem jött össze. Elkezdtem festeni is. Már van négy képem, amit egy hónappal később ki is szögeltünk a falamra. A suliban folytattam a szertáros életemet, és énekelgettem, mert senki sem hallott. Ja, és egyre több fontos információt tömködtem a fejembe. Ennek az oka az, hogy egy régen látott személyiség támadt fel, 5 éves mély alvás után a fejemben és állandósult bennem. Tudom, most eléggé hiányosan írom le az eseményeket, de többet már nem akarok mondani.

Február:
Liának próbálgattam ajándékokat készíteni. Néhány próbálkozás után végre sikerült is. Örült a képnek, amit adtam neki. A családban katasztrofális időszakot éltünk át, majd megint visszaköszönt a 18.-a. Az információk a fejemben csak nőttek - hála ennek a weboldalnak -, sokat tanultam belőlük. Február 22-én vettem egy új naplót és abba kezdtem el beleírni az élményeimet. Előtte Tamás újra támadásba lendült. Erről részletesebben is olvashattok, ha egy picikét lejjebb görgettek. Ebben a hónapban a hangulatingadozásom is nagy volt, de ez a következő hónapban csak rosszabbodott. Ott van még az Alfa Farkas úszócsapat is, amiről az egyik korábbi bejegyzésemben írtam.

Március:
Mint már említettem, ebben a hónapban is voltak nagy hangulatváltozások. Szerencsére csak az elején őrültem meg, de nagyon, azután minden rendeződött. A hónap közepén volt egy hosszú hétvége és a család elment kiruccanni Csehországba néhány napra. A röhögésből sem volt ott hiány, mert olyan dolgokat láttunk egy belga csokiboltban, hogy az valami hihetetlen! Két barátnőmnek pont a szünet előtt volt a születésnapja, szóval felköszöntöttem őket. A tavaszi szünetben rengeteg programunk van és nem unatkozom. De még is, a rossz, szürke idő miatt nem igazán érzem jól magam. Viszont, ami feldob az az, hogy azt hiszem, szerelmes vagyok, ha meg nem, akkor legalább már nekem is van egy senpai-om, mint Liának. Ebben a hónapban még egy regényötlet is kipattant a fejemből, amit el is kezdtem megvalósítani. A szünet elején rájöttem, hogy mennyire rosszak a jegyeim. Nem akarok elbukni :(! Ez mind az életveszélyes tanártípusok miatt van!
Hozzászólások száma: (1)

Az életveszélyes tanáraim!

2016-03-23 22:22:39
Haladok az új regényemmel. Igazából, még csak 30 A5-ös oldalt írtam tele 12-es betűtípussal és egy illusztrációval, de haladok.
Tudom, hogy legtöbbször csak negatív dolgokat írok és önsajnálkozom, de valahol ki kell írnom magamból a dolgokat és, ha épp a gép van kéznél, akkor jöhet a blog, ha már a videózós élet nem vált be. De, most is valami negatív dolog következik, melyet én úgy hívok "Elcsesztem az életem!"-sajnálkozás. Ja, én már a sajnálkozásokat is másképp nevezem! Itt van néhány példa:
A tanár leggyakoribb sajnálkozása a "Mennyire el vagyok keseredve!"-sajnálkozás, amit általában a dolgozatok kiosztása előtt használ.
A lányoknál ez gyakori szokott lenni, és magamban én is szoktam használni, a "De ronda vagyok!"-sajnálkozást.
Oké, kettő elég is lesz!
A mai bejegyzésben a jegyeimről és az életveszélyes tanáraimról lesz szó. Megnéztem a jegyeim átlagát és, hogy is mondjam, kib*s**** [email protected] állok a legtöbb tárgyból, tisztelet a kivételnek, azaz a törinek, ami szerintem a legkönnyebb tantárgy az egész világon, ha jó a tanárod! Még a rajznál is könnyebb! Ha elmarad a töri én megbolondulok. Nemrég elmarad két hétig és most is! Ez nem igazság! Miért pont a töri! Le is vagyunk belőle maradva! Legszívesebben az összes kémiaórát kicserélnék törire, sőt szinte az összes tanórát! Csak töri ezerrel, meg persze angol és némi informatika, mert az mindenképp szükséges az élethez, ja, és még egy kis matek és irodalom is, de nem az unalmas része, nyelvtanból meg tudok helyesen írni, szóval az mehet az 5. osztályosoknak, mert ők azok, akiknek borzasztó a helyesírásuk (tisztelet a kivételnek)!
Oké, miután végre kiábrándultam a történelemből, folytatom a sztorit. Szóval, szinte mindenből nem úgy állok, mint ahogy kellene. Az összes természeti tantárgy négyes, sőt minden fontos tantárgy négyes, kivéve a töri és talán az angol! Szívás!!!! Ráadásul a kémia az 3-as!!! Na, azt a tantárgyat gyűlölöm a legjobban! Totál sötét vagyok belőle, és itt jönnek képbe az életveszélyes tanártípusok! 3-at fogok említeni a saját tapasztalataim szerint, toplistát állítva róluk.

3. "Minden jó, de, ha már baj van azt letojom magasból. "
Ez az osztályfőnökökre jellemző. Az öcsémé és az enyém is ilyen. Mindenki legyen happy, de amikor az öcsémre nyomul a padtársa és össze kell, hogy verekedjenek, mert már annyira felidegesítik magukat, valamint az öcsém és még néhány ember kivételével az egész osztály egy csapat idióta, őt az nem érdekli, sőt észre se veszi! Na, ez emiatt veszélyes. Azt nem tudom, hogy a tanulásban az-e. Az öcsém ofője volt félévig a föcitanárom. Igaz, hogy elég monotonon magyarázott, de legalább majdnem kitűnő voltam a tantárgyából! De a mostani tanárom... brrr...

2. "Laza vagyok, leordítom a fejedet és, ha te is feleselsz akkor én is!"
Ez a típus illik a mostani földrajztanáromra. Nagyon laza, de egyben rendmániás is. Szeretem Liát bámulni dolgozatírás közben, nem tudom, bírom azt, hogy milyen képeket vág közben, erre a tanár már le is ordítja a fejemet, hogy ne másoljak. Basszus, én csak rutinból odanéztem! Oké, ez volt a leggagyibb kifogás, amit valaha is elsütöttem volna, de mindegy. Aztán a tanárúrnak még ott van a "fagyi vissza nyal"-stílusa. Pl. dogában odaírom, hogy nem voltam ott, amikor ezt vettük erre ő "Én meg elsőben nem voltam ott, amikor a 2-est a 3-ast és az 5-öst vettük, ezért csak 1-est és 4-est tudok adni :)" "Hogy rohadna meg, a "fagyi vissza nyal"-stílusával együtt!"-gondoltam, mikor megkaptam a dolgozatomat. És azt még nem mondtam, hogy minden osztályban kiszemel magának egy áldozatot, akit év végén meg akar majd buktatni és mindent elkövet ezért. Ettől a tanártól még Tamás és Ricsi is fél! Az a legijesztőbb, hogy Lia imádja őt és szerinte a tanárúr tök szexi. Brrrrr.... Szerintem meg a tanárúr egy egy beszólogató, erőszakos, ordítozó ember, aki még mindig úgy érzi magát, mint egy laza, rossz tinédzser, csak éppen, hogy rendmániás!

1. "Nekem tök mindegy, hogy kinek milyen jegye van, csak dobd ide a fizetésem és hadd húzzak haza!"
Íme, a kémiatanárom stílusa, aki tényleg mindent [email protected] magasból! Nem érdekli, hogy a diákok megértik-e azt amit mond és tanít, nem érdekli, hogy kinek milyen a jegye, ráadásul még a dolgozatokat se osztja ki! Olykor még a jegyet se mondja el, csak beírja az elektronikus naplóba! Az sem érdekli, hogy hányan fognak megbukni! Azt mondja, hogy a gyerekek korrepetálják egymást! Még jó, hogy nem a szülők! A mai világban az osztálytársak túl lusták egymás korrepetálásához, sőt, valamelyiknek még ideje sincs erre! Lia is ezért fog megbukni kémiából. A tanár érthetetlenül magyaráz, nem is lehet megtanulni azt, amit lediktál velünk, mert minden össze-vissza van és, ha még a tankönyv is rossz, akkor már tényleg beüt a katasztrófa! Örülök, ha 3-as leszek év végén, csak az a gond, hogy akkor a felvételin engem lehúznak a WC-n és nem fogok az ország legjobb szakgimnáziumába bekerülni, a fenébe is!

Nektek vannak életveszélyes tanáraitok? Írjátok meg kommentben!
Hozzászólások száma: (0)

Egy elképzelt csapat

2016-03-17 21:20:54
Mostanában a heteim nyugisabban telnek. Nem tudom, hogy írtam-e már, de Tamást egy jó hete elültették mögülem. Helyette Ricsi került oda (sajnos), aki szintén finghangokat imitál nekem a székem rugdosásával és általában fizikaórán szokott bevadulni. Nos, ma is ez történt és elég gusztustalan dolgot csinált... tiszta idióta. A piszkálás kb. ennyi, meg amúgy rájöttem, hogy Tamás nem is annyira rossz, mint eddig hittem. Ő csak egy srác, aki kiszemel valakinek egy áldozatot, akinek cikis múltja van és unalmában őt cikizi. Pl. ma is az egyik beszélgetése közben elhangoztatja az a mondatot, hogy "Fúj, az Angéla megint befingott!". A másik osztályban egy csomó csaj a csicskája és istenítik őt. Tamás jelenleg Almát próbálja átcsábítani erre az oldalra. Igazából, Tamással szerintem, ha nem utálna és nem tartana gusztustalannak és bevenne a bandájába, tök jól el tudnék vele dumálni, mert ő csak egy tök normális kamasz! Azért ennyire huligán, mert kamaszodik és ez a kor mindenkire másképp hat. Valamikor picit úgy érzem, hogy Tamás hasonlít arra a srácra az Alfa Farkas csapatból, aki szeret beoltani másoknak, de belülről tök jó fej. Még amikor beszél valami normálisabb dologról, akkor is rá emlékeztet!
De az a srác elment. Elment az Alfa Farkas csapatból, mert megunta eme nagyszerű vízi sportot, amit mi űzünk. Úgy tűnik, két különc nem fér meg egy csapatban, de én majd gondoskodom róla, hogy az legyen!
Ahogy ma mentünk úszásra, a kocsiban azon tűnődtem, hogy mi lenne, ha a három srácot, aki nagyon szimpatikus volt nekem, szóval azt a srácot az úszócsapatból, a kedvenc képzeletbeli barátomat és a volt szerelmemet (mert ő igazából szuperegyedi volt csak a tanulmányi eredményei voltak elég gyérek, de a regényei jók voltak, hiszen abba oltotta bele a fájdalmait. Most már értem miért csinálta meg olyan depressziósra a karakterét. A nehéz sorsa miatt.) természeteit beleolvasztanám három másik karakterbe, akik velem együtt egy csapatot fognak alakítani. Egész jó lenne:
- A lány, akinek senki sem fogadja el a művészetét (én)
- A srác, akinek nehéz élete van, de az álmaiban vagánynak, de sokszor bánatos és őrült karakterként jelen meg (a volt szerelmem)
- A másik srác, aki a imád a fekete mágiával foglalkozni és először csendesnek, zárkózottnak és komornak tűnik, de belül rengeteg érzelme és egyénisége van (a kedvenc képzeletbeli barátom)
- És a harmadik, akiben megmutatkozik az egyéniség és akivel összebarátkozik, azzal rendkívül kedves tud lenni. A mindennapokban pedig szembe kell szállnia azzal, hogy sokan ellene vannak ( az volt úszócsapatos fiú)
Ez az a négy személy, akit szinte senki sem ért meg, de bennük van az egyéniség tökéletes csapatot alkotnának. Az ellenség pedig mindennapi ellenségeik lennének, az osztálytársak és a közösség, akik nem értik meg őket.

OKÉ, EZT AZT ÖTLETET TILOS MÁSOLNI! TILOS TILOS SZIGORÚAN TILOS MÁSOLNI!
Hozzászólások száma: (0)

Mélységesen sajnálom!

2016-03-04 23:39:14
Oké, az előző bejegyzésem tényleg nagyon ijesztő volt, szóval nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy olyan hülye vagyok! Sajnálom, hogy az aki elolvasta megijedt! Nem történt semmi. Az egész csak egy őrült nap volt és kész. Most már kezdek normális lenni, szóval tényleg sajnálom!
Hozzászólások száma: (0)

A legőrültebb nap!

2016-03-02 21:26:29
Oké, ez egy nagyon tartalmas és brutál nap volt! Azt hittem sosem lesz vége! Annyi minden történt!

Reggel alapból szarul ébredtem, pedig sütött a nap. A buszmegállóban a kedvenc számaimat hallgattam, hogy jókedvre derüljek, egy kicsit be is vált, de a suliban megint nem voltam jól. O.f. helyett tagozati gyűlés volt és hihetetlen dolog történt!

Díjkiosztó volt. Természetesen semmit sem nyertem, mert a zsűrivel örök ellenség vagyok. Ezért is utálok versenyekre járni/pályázatokat beadni. Viszont Tamás 3 pályamunkát is beküldött és mind a hárommal 2. lett! Az egyik meg ráadásul kreatív írás volt!!!!!! Hol volt kreatív írás kihirdetve? Ja, az a nyamvadt pályázat volt, amiben papírsárkány volt a megkötés és én nem tudtam semmit se írni róla. Most komolyan, még is mit írjak egy papírsárkányról? A sima sárkánnyal még csak tudnék kezdeni valamit, de papírsárkánnyal??? Mi a frászt lehet róla írni? Nos, úgy tűnik Tamás kreatívabb, mint én! Mi történt ezzel a gyerekkel?! Ne akarjon már az Alfa farkasos srácra hasonlítani!
Na, de még az is fura volt, hogy a fesztiválos produkciónk csak 3. lett, pedig az igazgatóhelyettes teljesen el volt tőle ragadtatva, sőt, még a kerületi újságba is bekerültünk! Erre az öcsémék, az a nagyon hülye osztály 2. lett! HOGY AZ ISTENBE???!!! Oké, mi csak 7-en voltunk, ők meg vagy 27-en, szóval több szülő= több szavazat. De ez akkor sem igazságos.

És azután jött a legrosszabb rész! Már megint! Már megint úgy éreztem, hogy egy kis jelentéktelen porszem vagyok, aki semmire sem fogja vinni az életben. Fogalmam sincs, miért jött rám már megint ez az érzés. Csak kérdezgettem magamnak, hogy miért is születtem meg és mi értelme van élnem. Élnem kellett volna a különcségemmel, de elbuktam és nem tudok vele semmit se kezdeni, mert elszállt az összes ihletem és, ha új sztorit próbálok leírni, pár óra múlva az egészet hülyeségnek gondolom. A következő óra kezdetén már késztetést éreztem arra, hogy kiugorjak az ablakon, hogy véget vethessek a jelentéktelen életemnek. Ha nem tudok semmit se hátrahagyni az utókornak, amit több jövendőbeli ember olvashat, minek éljek? Olyan akarok lenni, mint a mostani írók, akiket én is olvasok, de hogyan, ha az írói véna nincs bennem? Biztos nincs bennem, mert a fogalmazásom katasztrófa! Jó, ha magamról írok akkor nem, de ha másról, akkor igen! Meg a leírással is problémáim vannak. Én tartalmat tudok a legjobban leírni, az se ér sokat.
Amikor az ablakon kiugráson tűnődtem, az angoltanárnő kijelentette, hogy, akik nem írták meg a TZ-t, azok ma pótolják. Éljen! Pont akkor, amikor a legmélyebb negatív gondolatok süllyednek bele a fejembe! Rémes volt! A dogánál is totál kétségbe voltam esve és sírtam. És ilyenkor az a idegesítő, hogy el kell mondanod a tanárnak, hogy mi a baj. És hogy miért is vagyok ilyen állapotban? Ilyenkor általában 2 variációm van, ami igaz is: 1. Mama
2. Nincs értelme élnem
A tanárnőnek az 1-est mondtam el. Ez is olyan szomorú és katasztrofális, hogy soha többé nem láthatom a nagymamámat! Annyi mindent taníthatott volna és élhetett volna még meg! Még a húgom első osztályos évnyitóján se tud majd ott lenni.
Viszont még az is elmondtam neki, hogy meg akarok halni. Tényleg! Akkor legalább a nagymamámmal is találkozhatnék és az milyen jó lenne már! Csak akkor anya már tényleg összetörne...
Szünetben elkezdtem a naplómat írni, mert az megnyugtat, de nem tarthatott sokáig, mert becsöngettek.

Az egész délelőtt rémes volt. A buszmegállóban fél órán át várnom kellett, közben azon tűnődtem, hogy melyik kocsi alá ugorhatnék és sírtam. Elég hülyén nézhettem ki. És ennél még őrültebb dolog is történt!

Végül csak hazaértem, de 20 perc múlva meg az SZTK-ba indultunk gyógytesire. A kocsiban nem bírtam tovább és elkezdtem hisztizni. Kitomboltam magam és közben azt kiabáltam, hogy meg akarok halni. Anya nagyon szomorú volt...
És most jön a legőrültebb dolog! Gyógytesin sírtam és kiküldtek, na de akkor:
- Nekem egy pszichológus kéne... - nyögtem ki mikor kifele tartottam a teremből, és az oktató el is vitt oda! Éljen! Amúgy, amikor kimondtam ezt a mondatott, utána már is a "Te te vagy komplett?!" gondolat kerülgetett.
Amúgy egész jó volt. Egy kedves nénivel beszélgettem és egy kicsit el is űzte a bánatot, de nem sokáig.

Otthon hagytam magamat egy kicsit lenyugodni, de egyszer le is kell ülni tanulni, na és akkor ugrott be minden, hogy miért is vagyok ilyen!
A matek miatt, hogy a tanárnő fájdalmat okozott nekem. Hogy hogyan? Hosszú sztori. Legyen annyi elég, hogy hétfőn pótTZ-t írtam, miközben ők egy új leckét vettek, amit nem tudtam átmásolni a füzetembe. Kedden Ricsi és Tamás kikészítette a tanárnőt és azt mondta, holnap első órában dolgozat egy olyan leckéből, amit nem is tanított meg. Már akkor is sírtam. Fájdalmat okozott nekem!!!!! Pedig év elején megígérte, hogy nem fog!!!!!!!!!!! De most sikerült neki. Már meg akartam ölni magam. Gratulálok Ibolya néni! Igazából már tegnap is kerülgetett az öngyilkosság gondolata. A matek volt az utolsó csepp a pohárban, hogy végleg kikészüljek. Egy tanárnő, aki holnap meg fog kínozni minket egy olyan dolgozattal, amiből semmit se fogok érteni! Esküszöm, matekóra közben talán ki fogok ugrani az ablakon, ha megiratja! Talán írnom kéne neki egy ilyen e-malit:

" Kedves tanárnő!
Hogy teheti azt meg, hogy egy olyan tananyagból irat leckét, amit nem magyarázott el? Semmit sem értek belőle. És mióta bejelentette azt, hogy csütörtökön dolgozat, sok minden miatt, de emiatt is az öngyilkosság gondolata kering a fejemben. Ma teljesen ki voltam idegileg és miközben próbáltam megszerkeszteni azt a nyamvadt háromszöget, legszívesebben felvágtam volna az ereimet a körzővel. Azt hiszem, holnap ki fogok ugrani az ablakon, ha megíratja a dolgozatot.
Üdvözlettel!
Angéla"

Oh, hogy megírnám neki ezt a levelet!

Próbáltam megoldani a matekot, de egyedül nem ment. Apa szerencsére segített, de mire mindent megcsináltunk, nyolc óra volt és amit tanultunk, a felét legalább elfelejtettem.

Oké, szóval van 3 ok, amiért enyhe kifejezéssel "rossz kedvem" van:
1. Mama
2. Hogy nincs értelme élnem
3. A matektanárnő és a dolgozata
+ kisebb gondok:
1. Az Alfa Farkas csapatban alig vesznek észre, mintha valami szerény gyerek lennék, aki nem túl bőbeszédű, pedig épp ellenkezőleg!
2. Még mindig piszkálnak egy picit
3. Már saját magamat is irritálónak tartom. Komolyan, még jó, hogy nem láttok és nem halljátok a hangomat! Képzeljétek el, hogy ezeket a bejegyzéseket egy olyan csaj olvassa, akinek olyan hangja van, mint ha fiú lenne, akinek épp mutál a hangja, ráadásul kövér, van bajsza és szemüveg-fogszabályzó-kombója van. Ugye milyen irritáló lenne?
Hozzászólások száma: (0)