2015.12.27.

    Ma megtudtam, hogy még mindig naív vagyok. Úgy érzem, alaposan kiosztottak. De ez más volt, mint a jutkás eset. Az csak egy dolgozat miatt volt, mert saját véleményt mertem mondani. A mai napon összetörtem, legalábbis most úgy érzem, szóval szépen kiöntöm a lelkemet. 

    Ma átjöttek a rokonok. A félunokatesómnak rengeteg élettapasztalata van már. Éppen a szobámban beszélgettünk, mert szerette volna megnézni a mangáimat és a Mondo magazinjaimat, mert ő is egy szerkesztő. Aztán szóba jött a regényírás téma. 

     Megtudtam néhány dolgott. Ráébredtem, hogy inkább csak azért írok, hogy népszerű lehessek és híres írónő legyek, ami sosem fog megvalósulni, mert az egész regényem kukába való! El se fogják olvasni a kéziratot!!! És a magánkiadás az nem jó, mert csak a saját szórakozásodra csinálod. Aztán ott van még az is, hogy az első kötettel nem lehet befutni. Valami ilyesmit hallottam az unokatesómtól. 

      Egész téliszünetben, minden egyes éjszaka, egészen hajnalig írtam! A semmiért?! A féluncsitesóm szerint először el kell olvastatnom másokkal néhány fejezetet és véleményt kell kérnem! De én azoktól már félek! Tudom, hogy szar a regényem! Biztosan az! Beszéltem arról a világról, ahol bármi megtörténhet. Ez a saját fantáziám szüleménye.

   És az unokatesóm szerint ez egy nagyon rossz világ, aminek semmi értelme nincs és az egész egy nagy kutyulék, ami nem jó! 

   Ráadásul a fogalmazásom is katasztrofális. Aki olvasta a blogom, az nyilván észre is vette! 

   Oké, összefoglalva, megbántottak. Pedig a rokonom csak jót akart avval, hogy elmondta nekem a színtiszta igazságot. Meg kéne mutatnom másoknak a regényem, de közben az erős kritikáktól és a copyright megszegésétől is félek! Félek, hogy fel fogják használni máshol az alkotásom! De még is muszály lesz valakinek elküldenem, de csak azért, hogy elmondja róla a véleményét. Már elkeztem gyűjteni rá a megbízható embereket. Ott van pl. a sensei-em, aki a videóklippet készítette nekem, vagy az a rejtélyes csaj, aki egyszer megtalálta az e-mail címem és írt nekem, hogy azonnal mutassam meg neki a regényem, vagy az a lány, akit egyszer felvettem Skype-on, mert mindketten szeretjük az animéket. De legalább 12 ember kell. És akik közelállnak hozzám, azok csak pátyolgatnának. Nekem olyan emberek kellenének, akik nem nagyon ismernek engem és szabadon, gátlás nélkül tudnának kritizálni.

   Amúgy pedig, miután megtudtam, hogy naív vagyok és nem kicsit egoista, bezárkóztam a klotyóra és vagy tíz percen keresztül bőgtem. Pedig csak jót akartak nekem, de én, mint mindig mindent túlreagálok és félreértek.