Iskoladráma, avagy mi folyik a suliban

Mi folyik a jelenlegi osztályomban? Iskola, az osztályközösségi rangsor legalján álló lány szeméből. Milyenek az osztálytársak és milyenek a tanárok? E blogot mindenki olvashatja, kivéve az osztályom!

Catnika Redcat 2015.11.16. - 18:42 24954 látogatás 46 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

A legőrültebb nap!

2016-03-02 21:26:29
Oké, ez egy nagyon tartalmas és brutál nap volt! Azt hittem sosem lesz vége! Annyi minden történt!

Reggel alapból szarul ébredtem, pedig sütött a nap. A buszmegállóban a kedvenc számaimat hallgattam, hogy jókedvre derüljek, egy kicsit be is vált, de a suliban megint nem voltam jól. O.f. helyett tagozati gyűlés volt és hihetetlen dolog történt!

Díjkiosztó volt. Természetesen semmit sem nyertem, mert a zsűrivel örök ellenség vagyok. Ezért is utálok versenyekre járni/pályázatokat beadni. Viszont Tamás 3 pályamunkát is beküldött és mind a hárommal 2. lett! Az egyik meg ráadásul kreatív írás volt!!!!!! Hol volt kreatív írás kihirdetve? Ja, az a nyamvadt pályázat volt, amiben papírsárkány volt a megkötés és én nem tudtam semmit se írni róla. Most komolyan, még is mit írjak egy papírsárkányról? A sima sárkánnyal még csak tudnék kezdeni valamit, de papírsárkánnyal??? Mi a frászt lehet róla írni? Nos, úgy tűnik Tamás kreatívabb, mint én! Mi történt ezzel a gyerekkel?! Ne akarjon már az Alfa farkasos srácra hasonlítani!
Na, de még az is fura volt, hogy a fesztiválos produkciónk csak 3. lett, pedig az igazgatóhelyettes teljesen el volt tőle ragadtatva, sőt, még a kerületi újságba is bekerültünk! Erre az öcsémék, az a nagyon hülye osztály 2. lett! HOGY AZ ISTENBE???!!! Oké, mi csak 7-en voltunk, ők meg vagy 27-en, szóval több szülő= több szavazat. De ez akkor sem igazságos.

És azután jött a legrosszabb rész! Már megint! Már megint úgy éreztem, hogy egy kis jelentéktelen porszem vagyok, aki semmire sem fogja vinni az életben. Fogalmam sincs, miért jött rám már megint ez az érzés. Csak kérdezgettem magamnak, hogy miért is születtem meg és mi értelme van élnem. Élnem kellett volna a különcségemmel, de elbuktam és nem tudok vele semmit se kezdeni, mert elszállt az összes ihletem és, ha új sztorit próbálok leírni, pár óra múlva az egészet hülyeségnek gondolom. A következő óra kezdetén már késztetést éreztem arra, hogy kiugorjak az ablakon, hogy véget vethessek a jelentéktelen életemnek. Ha nem tudok semmit se hátrahagyni az utókornak, amit több jövendőbeli ember olvashat, minek éljek? Olyan akarok lenni, mint a mostani írók, akiket én is olvasok, de hogyan, ha az írói véna nincs bennem? Biztos nincs bennem, mert a fogalmazásom katasztrófa! Jó, ha magamról írok akkor nem, de ha másról, akkor igen! Meg a leírással is problémáim vannak. Én tartalmat tudok a legjobban leírni, az se ér sokat.
Amikor az ablakon kiugráson tűnődtem, az angoltanárnő kijelentette, hogy, akik nem írták meg a TZ-t, azok ma pótolják. Éljen! Pont akkor, amikor a legmélyebb negatív gondolatok süllyednek bele a fejembe! Rémes volt! A dogánál is totál kétségbe voltam esve és sírtam. És ilyenkor az a idegesítő, hogy el kell mondanod a tanárnak, hogy mi a baj. És hogy miért is vagyok ilyen állapotban? Ilyenkor általában 2 variációm van, ami igaz is: 1. Mama
2. Nincs értelme élnem
A tanárnőnek az 1-est mondtam el. Ez is olyan szomorú és katasztrofális, hogy soha többé nem láthatom a nagymamámat! Annyi mindent taníthatott volna és élhetett volna még meg! Még a húgom első osztályos évnyitóján se tud majd ott lenni.
Viszont még az is elmondtam neki, hogy meg akarok halni. Tényleg! Akkor legalább a nagymamámmal is találkozhatnék és az milyen jó lenne már! Csak akkor anya már tényleg összetörne...
Szünetben elkezdtem a naplómat írni, mert az megnyugtat, de nem tarthatott sokáig, mert becsöngettek.

Az egész délelőtt rémes volt. A buszmegállóban fél órán át várnom kellett, közben azon tűnődtem, hogy melyik kocsi alá ugorhatnék és sírtam. Elég hülyén nézhettem ki. És ennél még őrültebb dolog is történt!

Végül csak hazaértem, de 20 perc múlva meg az SZTK-ba indultunk gyógytesire. A kocsiban nem bírtam tovább és elkezdtem hisztizni. Kitomboltam magam és közben azt kiabáltam, hogy meg akarok halni. Anya nagyon szomorú volt...
És most jön a legőrültebb dolog! Gyógytesin sírtam és kiküldtek, na de akkor:
- Nekem egy pszichológus kéne... - nyögtem ki mikor kifele tartottam a teremből, és az oktató el is vitt oda! Éljen! Amúgy, amikor kimondtam ezt a mondatott, utána már is a "Te te vagy komplett?!" gondolat kerülgetett.
Amúgy egész jó volt. Egy kedves nénivel beszélgettem és egy kicsit el is űzte a bánatot, de nem sokáig.

Otthon hagytam magamat egy kicsit lenyugodni, de egyszer le is kell ülni tanulni, na és akkor ugrott be minden, hogy miért is vagyok ilyen!
A matek miatt, hogy a tanárnő fájdalmat okozott nekem. Hogy hogyan? Hosszú sztori. Legyen annyi elég, hogy hétfőn pótTZ-t írtam, miközben ők egy új leckét vettek, amit nem tudtam átmásolni a füzetembe. Kedden Ricsi és Tamás kikészítette a tanárnőt és azt mondta, holnap első órában dolgozat egy olyan leckéből, amit nem is tanított meg. Már akkor is sírtam. Fájdalmat okozott nekem!!!!! Pedig év elején megígérte, hogy nem fog!!!!!!!!!!! De most sikerült neki. Már meg akartam ölni magam. Gratulálok Ibolya néni! Igazából már tegnap is kerülgetett az öngyilkosság gondolata. A matek volt az utolsó csepp a pohárban, hogy végleg kikészüljek. Egy tanárnő, aki holnap meg fog kínozni minket egy olyan dolgozattal, amiből semmit se fogok érteni! Esküszöm, matekóra közben talán ki fogok ugrani az ablakon, ha megiratja! Talán írnom kéne neki egy ilyen e-malit:

" Kedves tanárnő!
Hogy teheti azt meg, hogy egy olyan tananyagból irat leckét, amit nem magyarázott el? Semmit sem értek belőle. És mióta bejelentette azt, hogy csütörtökön dolgozat, sok minden miatt, de emiatt is az öngyilkosság gondolata kering a fejemben. Ma teljesen ki voltam idegileg és miközben próbáltam megszerkeszteni azt a nyamvadt háromszöget, legszívesebben felvágtam volna az ereimet a körzővel. Azt hiszem, holnap ki fogok ugrani az ablakon, ha megíratja a dolgozatot.
Üdvözlettel!
Angéla"

Oh, hogy megírnám neki ezt a levelet!

Próbáltam megoldani a matekot, de egyedül nem ment. Apa szerencsére segített, de mire mindent megcsináltunk, nyolc óra volt és amit tanultunk, a felét legalább elfelejtettem.

Oké, szóval van 3 ok, amiért enyhe kifejezéssel "rossz kedvem" van:
1. Mama
2. Hogy nincs értelme élnem
3. A matektanárnő és a dolgozata
+ kisebb gondok:
1. Az Alfa Farkas csapatban alig vesznek észre, mintha valami szerény gyerek lennék, aki nem túl bőbeszédű, pedig épp ellenkezőleg!
2. Még mindig piszkálnak egy picit
3. Már saját magamat is irritálónak tartom. Komolyan, még jó, hogy nem láttok és nem halljátok a hangomat! Képzeljétek el, hogy ezeket a bejegyzéseket egy olyan csaj olvassa, akinek olyan hangja van, mint ha fiú lenne, akinek épp mutál a hangja, ráadásul kövér, van bajsza és szemüveg-fogszabályzó-kombója van. Ugye milyen irritáló lenne?
eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!