Iskoladráma, avagy mi folyik a suliban

Mi folyik a jelenlegi osztályomban? Iskola, az osztályközösségi rangsor legalján álló lány szeméből. Milyenek az osztálytársak és milyenek a tanárok? E blogot mindenki olvashatja, kivéve az osztályom!

Catnika Redcat 2015.11.16. - 18:42 24929 látogatás 46 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Szülinap, népszerűség, béke, elfogadás

2015-12-06 17:02:45
    Tegnapelőtt lettem hivatalosan is 13 éves. Az ünneplés már múlthét szombaton levezettük. Azt hittem, hogy ebben az évben a hivatalos születésnapom ugyanolyan lesz, mint minden hétköznap. Tévedtem. 

    A tavalyiból csak annyira emlékszem, hogy nagyon későn keltem fel, ezért szinte az összes kora reggel induló buszt lekéstem, ami jó lett volna nekem. Sírva öltöztem fel, mert a rémálmom a buszlekésés. Ha az álmaimban a mostani lakhelyem a helyszín, akkor mindig azt álmodom, hogy lekésem a buszt. Anyukám el is felejtett boldog születésnapot kívánni annyira rohantam, sőt, még a garázsajtót is lefejeltem. Lia hamarabb ért be a suliba, mint én, ezért azt hitte, hogy beteg lettem pont a zsületésnapomon, és nem tudja odaadni az ajándékát. 

    Lia amúgy sose tud számomra használható cuccot venni. Bezzeg én tudom az ízlését. Igaz, a 12. születésnapjára egy elég gagyi telefontartót adtam neki, amit nem tudott használni, de még mindig ott volt a lila-fehér lábszármelegítő, ami nagyon tetszett neki, plussz vettem neki egy tök jó kézműves csokit. 

    Az idei szülinapomon időben keltem. Nem volt időm reggelizni, de az öcsém meghívott valamire a pékségben. A buszt is elértük. A suliba beérve szokásosan köszönni akartunk a portásnak, de most mikulásnak volt öltözve. Meg kellett állnunk, mert cukrot osztogatott. 

    Fél 8 előtt 15 perccel befutott Lia is. 

    - Otthon felejtettem az ajándékodat - kezde köszönés nélkül. - Tökéletesen hozom a formámat. 

    Lia nem bír korán kelni. Én már a buszmegállóban állok, amikor ő még csak vészesen nyomkodja kifelé az ébresztőóráját. 

    - Nem vettél semmit ugye? - kérdeztem, mert biztos voltam ebben. Ha már az egyik bejegyzésembe úgy kifejtettem a véleményt róla...

    - Dehogynem! Fejpántot meg egy nagyon vastag könyvet. 

    Csak aztán legyen jó az a vastag könyv... 

    Tudom, hogy örülhetnék annak, hogy legalább hoz ajándékot csak Liánál minden máshogy van. Olyan régóta vagyunk barátok, olyan sokszor vesztünk össze, hogy teljesen megszoktuk egymást magunk mellett, de elvárásaink vannak. Lia ugyebár bunkó velem, cserébe én azt kérném tőle, hogy hozzon már valami használható születésnapi ajándékot nekem. Na, mindegy hagyjuk ezt a témát! 

     Amint beértem az osztályba megállapítottam, hogy a videóklippemet nem feledték el. Egy csomóan megnézték az osztályból. Az első két órában inkább fikázták, de szünetben bejött az osztályfőnök Tamásért és még néhány fiúért. Később kiderült, hogy az igazgatóiba mentek. 

      2. órában teknika volt. Filmet néztünk, közben a fiúk idegesítettek. Már majdnem elsütöttem azt a trükköt, amit apukám tanított, de nem mertem. 

      3. órában jött a mikulás. Nem tudtam melyik gimist szivatták meg ezzel a szereppel, de az 1. osztályosok tuti bekajálták, hogy ő az igazi télapó. Anno mi is elhittük, de most már tudjuk, hogy az igazi Mikulás Finnországban él, és valószínüleg nem is rendelkezik szuper-mutáns-doppingozott-repülő rényszarvasszánnal vagy mivel. 

    A gimis álmikulás persze azt kérte, hogy énekeljünk. Sokan azt mondták, hogy énekeljek én, ha már van videóklippem, de nagy nehezen elénekeltük a Hull a pelyhest, szóval megmenekültem. A mikuláscsomagot amúgy anyukám állította össze. Volt benne Balaton szelet és oreós csoki, meg egy kisebb mikulásos csoki. Tamás nem szereti a nagyon csokis édességeket, szóval cserélgetett Balaton szeletekre.

    A csomag zabálása miatt a fizikaóra is nehezen ment, szinte az egész elmaradt. Addig is Tamással letisztáztuk ezt az egész ellenségeskedős dolgot. Az igazgatóiban pont erről beszélgettek. Úgy tűnik anyukám tegnap a mikuláscsomagok leadása közben adhatta le a drótot az osztályfőnökömnek, hogy engem bizony piszkálnak a fiúk. Tamás tagadta hogy piszkált volna. Szerinem észre se vette, hogy rengeteget idegesített. Azt is mondta, hogy a dalomat nem is fikázta, feliratkozott a csatornámra, és like-olta is, a klippet is letöltötte, a fizikatanárnőnek be is mutattuk. Tamással abban bizony egyetértettem, hogy másodikban tényleg idiótán viselkedtem, és harmadikban is voltak kínos eseteim, de az már régen volt. Azóta rengeteget változtam. 

    A következő órán az angoltanárnőnek is megmutattuk a videoklippet. Az magyartanárnőnknek, Jutkának is meg akartuk volna, sőt én szívesen beleröhögtem volna a képébe, hogy "Látja, és még én vagyok 3-as nyelvtanból!" , de nem adott rá lehetőséget. Nem is mertük volna megmutatni, mert ahhoz túl szigorú, hogy engedje.



    Igazából ezen a születésnapon úgy éreztem, hogy az osztály körülöttem forog. Tamás a klippemről azt mondta fura, de jó. A többiek is efféle véleményen voltak. Kérdezgették, hogy hol vettük fel, ki vágta össze, honnan jött a dalszöveg, én meg csak válaszoltam. Örületm, hogy ezen a napon rámfigyeltek, és az első 2 óra fikázás után, beismerték, hogy azért a dalom még is jó. Végre elfogadtak és nem gúnyoltak! Ez a legszebb születésnapi ajándék egy osztálytól. Nagyon jól eset, hogy Tamással végre kibékültem. Remélem, ez így is marad. Azért ő is egy kicsit megkomolyodott. Töriből bukásra áll, de már próbál odafigyelni órán, és nem beszólogatni a tanárnőnek. Szerintem a szülei beszéltek vele, meg ugye itt van ez az igazgatóis dolog is. Az osztályfőnök is figyelmeztette már, hogy nem túl rózsásak az érdemjegyei. 

 

    A blog asszem egy kis ideig szünetelni fog. Egyszerűen nincs időm erre. Egész hétvégén tanulok, mert heti 3 dolgozatot szoktunk írni, és abból legalább 2 témazáró. Szerintem 7.-ben nem kéne túlterhelni a gyereket ennyi tanulással. 
eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!