/ Blogok / LÉLEK / Phoenix blogja

Phoenix blogja

Szerelem, család, suli, munka, barátok és más dolgok. Csak az élet :D

Az én szemszögemből.

Phoenix 2019.01.17. - 19:08 6247 látogatás 1 bejegyzés

03.05.

2020-03-06 18:16:11
- Ha nem....akkor nem. (nem fog működik köztünk ez a dolog/nem fogunk összeköltözni) -próbálta kicsit lazára venni a figurát.

A szemeim elfátyolosodtak a felgyülemlő könnytől. Próbáltam erősnek látszani.
Nem sejtette, hogy valójában könnyáztatta arccal ülök a vonal másik végén.
Annyira még nem ismert, hogy az elfojtott sírást, szipogást megérezze. Bár a szakadozott, sóhajtással indított mondataimat már igazán felismerhette volna több, mint 3 és fél év után.

(A szomorú hangú elköszönés se tűnt fel neki.....)

Tudod nem értem neked mit jelentett ez a mondat:

,,én még csak most kezdtem el ezen az úton elindulni. (párkapcsolat) Szeretném, ha ezen az úton fognád a kezem, és hidd el én is szorítom majd a tiédet." 2019.09.06.

Lehet nem a sorok között olvastam? Nem láttam? Ami egyértelmű volt? Végül is ez nem azt jelenti, hogy az ÉN kezemet akarja fogni. Nem azt írta ,,az úton Te fognád a kezem". Végül is az konkrét felhívás keringőre, tehát, hogy össze akar velem jönni, és akkor úgy próbálunk elindulni ezen az úton. De nem. Ez olyan igen, fogjuk egymás kezét, és a végén vagy együtt maradunk, vagy nem, de addig ameddig nem találjuk meg a párunkat, addig fogjuk egymás kezét. Hm.

Nem is tudom ezt már másképp venni, hisz azt mondta szeptember után, ő már nem hisz semmit, vagy valami ilyesmi, tehát lesz ami lesz. Jelenleg ugyaígy áll hozzá ebből kiindulva. Lehet én értettem félre már az elején. A hülye kis szívem automatikusan félrefordított.

Nagyon kár, hogy ennyire másképp működünk. És ez fáj is, szomorú. Mert miközben én folyamatosan úgy gondolkodok, hogy igen, majd össze fogunk költözni, e felé a cél felé tartunk elméletben mindketten, addig ő folyamatosan visszarángat a földre, mert hogy nem is biztos ez az egész. És itt nem csak az illuzió kergetés van (bár szerintem ez nem az, miért lenne az, ha egyszer minden idegszálammal ezt akarom, és remélem, hogy ő is ezt akarja, mert néha ezt érezteti velem),hanem, hogy míg én teljesen komolyan gondolom ezt az egészet, szeretnék vele összeállni, addig ő ezekkel a mondataival egyáltalán nem ezt tükrözi, hanem a bizonytalanságot.

Azt hiszem igaza van Timinek...tényleg el kell vele beszélgetnem. De nem a kapcsolatunkról, hogy mikor akar velem összejönni, hanem erről a bizontalanság témáról. Hogy mégis mit gondol, hogy érez. Meg erről a szeptemberi levélről.

Nem akarok megint olyan rosszul lenni, mint szeptemberben, de szükséges rossz, hogy erről beszéljünk.

*

Néha olyanokra is szoktam gondolni, hogy igazából mit számít, ha szerelmes lesz? Azt is megcsalta, akibe elvileg szerelmes volt. De aztán eszembejut az is, hogy igen, lehet, de az akkor van, most meg más van. Elég sokat fejlődtünk. És még mennyit fejlődhetünk...Utoljára ennyire kiegyensúlyozott, mint most, nem is tudom már mikor voltam...talán 12-13 évesen? Vagy még fiatalabb koromban. 15 éves koromtól katasztrofális volt minden és egyre rosszabb.

*

Mintha menekülne a fájdalomtól. Lehet nem akarja magát beleélni, mert mi van, ha mégse sikerül ez az egész köztünk? Ha belegondolunk, már elég régóta ismerjük egymást, elég régóta a gyengéd szálak különböző formái fűznek egymáshoz. Volt már barátság,barátság extrákkal, fellángolás, takarékláng,szerelem (részemről), több mint barátság, kevesebb, mint szerelem, szeretet. És ha belegondolunk jövő ilyenkor már több, mint 4 éve fogjuk ismerni egymást, amikor pedig összeköltöznénk, már 5 év lenne. (Ami nálm mellesleg nagy szó.) Elég nagy lenne a veszteség. Ez tény. De én kockáztatni akarok, én így képzelem el, eszerint élem a mindennapjaim, és nem bizonytalanságban. Tehát komolyan gondolom. Benne van a szövetközti nedveimben ez a gondolat. VELE AKAROK ÉLNI. Már rég össze kellett volna költöznünk. (Persze ez nem nagyon volt kivitelezhető..de akkor is.)
Hozzászólások száma: (0)