/ Blogok / LÉLEK / Phoenix blogja

Phoenix blogja

Szerelem, család, suli, munka, barátok és más dolgok. Csak az élet :D

Az én szemszögemből.

Phoenix 2019.01.17. - 19:08 3967 látogatás 1 bejegyzés

2020 első bejelentkezése

2020-01-23 20:22:55
Hát újra itt.

Ennek a húszhúsznak most jónak kéne lennie, valamiért jó is lesz, én úgy érzem.
A szülinapomnak is jónak kéne lennie, mert megtetszett a 21-es szám. Meg hát rátérek a 30-cas előtti vágányra, új évtized veszi kezdetét az életemben. Hát álom szülinap biztos nem lesz, de megpróbálom minél jobbá tenni, ha már idén sem fog meglepni az, akinek a legjobban örülnék ezen a napon, és valószínűleg ilyen családos-szerelmes összezörrenés se lesz és barátaim sincsenek akikkel lehetnék e nemes napon. (Ne nézzetek beképzeltnek, mert amúgy nem vagyok az. Egész eddig leértékeltem e napot, meg amúgy magamat is.) Gondoltam ehelyett nem megyek majd suliba, elmegyek vásárolgatni, beauty napot tartok, meg iszogatok anyával valami koktélt, mivel aznap ő is itthon lesz. Nem álom, de nem is rossz.

És hát Shane...

Shannel most megint kicsit eltávolodtunk egymástól, amit tegnap érzékelt. Eléggé rám van már hangolódva, bár inkább úgy fogalmaznék, hogy már ismer valamennyire, annyira, hogy néha észrevegye azt, amikor árad belőlem valami negatív. Ha rám lenne hangolódva, akkor érezné, amikor pl. szomorú vagyok/ sírok. Úgy, hogy nem is beszéltünk, nem is látott. De itt (még) nem tartunk. Pedig én amúgy erre vágyom. Bár lehet soha nem is fogunk, tekintve, hogy nem egy érzelmes ember.

Na mindegy szóval megint elég érdekesen viselkedett. Úgy volt január elején találkozik egy barátjával (akinél majd ott is alszik...ez is elég fura számomra. Minek kell ott aludni? Azért mert nem találkoznak sűrűn?), és akkor mi meg ezen a hétvégén. Aztán később benyögte, hogy jobb lenne neki a február, és még egy hülye, nevetséges kifogást is mellé passzolt, ami a születésnapom dátumához kapcsolódott. Majd kiderült ezzel a csajjal ezen a hétvégén fog találkozni.

Szóval megint engem pakolgat ide-oda. Én megértem, hogy ritkán tudnak találkozni, de ezt a pakolgatást utálom, gyűlölöm, ezzel megint csak azt érzékelteti velem, hogy nem én állok nála az első helyen, hanem, hogy a barátai fontosabbak. És ráadásul pont a születésnapomkor. Ezért döntöttem, úgy hogy erre a hétvégére ignorálom (lehet szülinapomkor is), nincs kedvem jópofizgatni, miközben haragszom rá. Ma még beszélek vele kicsit, aztán csáó hétfő estig.

Jövő ilyenkor már el kéne kezdenünk gondolkodni azon, hogy mégis mi fszt akarunk ettől az egésztől, de legkésőbb 16 hónap múlva. Vajon ha tényleg ott leszünk, meglesznek azok a feltételek, amiket ő anno felsorolt, vajon akkor is ki fog találni valamit? Valami kifogást? Mert akkor az már az lesz. Végül is lehet, hiszen ő azt mondta, hogy LEHET, hogy összejövünk. Nem biztos, csak lehet.* Bár tény, hogy ezt már több mint 2 éve mondta. 2019 szeptemberében azt mondta, velem akar elindulni a párkapcsolat felé vezető úton, majd 1-2 hónappal később, hogy amúgy ő már nem tervez semmit, majd lesz ami lesz. Ja, mondom oké. Kár, hogy én meg igen. Mintha a levegőben lógna. Élete végéig ezt a szart akarja játszani? Vagy nem, de nem velem.

Az a helyzet, hogy mindketten messze állunk még az igazi társkapcsolattól. És nem, ehhez nem csak szerelem kéne mindkét fél részéről. Hanem tiszta kéne, hogy legyen is ez a szerelem, mert engem pl. iszonyúan mérgez a féltékenység és az irigység, talán még az önzőség is. És akkor utána jöhetnének azok a dolgok, amiket elvárunk a másiktól. De lehet így sem tudnánk mindent teljesíteni. Nekem van elképzelésem erről az egészről, de nem ezt élem meg. Érzem milyen lehetne, de nem olyan, és nem is tudom, hogy valaha át fogom-e ezt élni. Annyira gondban vagyok magammal, annyira utálom magamat, másokat, hogy...nem tudom. Annyira kényszeres vagyok néha...

És ebben az egészben tényleg ott lenne az érzelmesség, az ikerláng/ lelki társi kapcsolat. Néha túlcsordulna, de tényleg a legfontosabbak lennénk egymásnak, vállalva annak minden kockázatát. Tovább nem írom, mert ezt egyszer már kifejtettem,és azt még mindig tartom.

Ahh tudom, hogy most megint meg kéne vele beszélnem a gondomat. Mert ez nekem is rossz, sőt nekem a legrosszabb (vagy csak nekem rossz..) . Ilyenkor olyan érzés, mintha gerincbe akarnának törni. Ráadásul egyszer azt mutatom, hogy haragszom, másszor meg hogy semmi bajom. De az elején bennem van az, hogy már megint problémázzak? Minden kis szaron? De hát ez nem kicsi. Szerintem. És ekkor szoktam eljutni oda, hogy jó, akkor térjünk a tárgyra. (Legalábbis most ezt vettem észre.) Lehet jövő héten rá is térek.

* Figyelem: egy labilis embernél a következő szavakkal egy idő után golyót adtok a revolverébe: TALÁN, ESETLEG, MAJD, MEGLÁTJUK, NEM TUDOM, NEM BIZTOS
Hozzászólások száma: (0)