Phoenix blogja

Szerelem, család, suli, munka, barátok és más dolgok. Csak az élet :D

Az én szemszögemből.

Phoenix 2019.01.17. - 19:08 3966 látogatás 12 bejegyzés

Beszélgetések egy pszichológussal

2019-10-14 18:17:52
- Kicsit azt érzem, hogy arra amit Ön is mondott, hogy tegyek meg minden tőlem telhetőt, aztán lesz ami lesz részéről, nem vagyok rá képes, amíg...ilyen messze vagyunk egymástól.

- Mennyi idő is lenne? (-a lehetséges összeköltözésig)

-2 év.

- De nem lát esélyt, nem tud hinni abban, hogy valaki mással lehet egy élhetőbb kapcsolata? Mert S.-sel már mindent kijászottak.

- Az összeköltözést még nem :D

-Azt nem, de jelenleg nem élhető a távolság miatt. Nincs elköteleződés.

- (...) Igazából ez is ilyen ambivalens bennem. Néha szoktam érezni, hogy lehetne jobb is, sokkal jobb. És főleg a férfiak jutnak ilyenkor eszembe, hogy gyorsan találhatnék valakit magam mellé. Másrészről meg ugyanilyen embert, mint ő nem találhatok, ez tény.

- *bólint*

- És az a baj, hogy szerelmes vagyok belé.

-De biztos, hogy szerelmet érez?

Hosszabb csönd. Gondolkodik. (Mi mást?...)

-Szerintem igen. ... Akkor..ha ilyen mély érzelmek fűznek hozzá, hiába van mellettem valaki. De még ha nem is szeretném őt, akkor sem tudnék együtt lenni azzal a másikkal, mert nem vagyok belé szerelmes. Hosszú ideig, sőt alapból sem tudok valakivel együtt lenni, ha nem vagyok belé szerelmes. Mondjuk... az igaz, hogy az előző szerelmemet ő volt az, aki elfedte.

- Hogyan? Volt ez, és akkor ő csak berobbant?

- Nem. Volt az a szerelem, megismertem őt, és akkor egyre jobban megszerettem. De még elég sokáig szerettem a másikat.

(...)

- Már arra is gondoltam, hogy talán az lenne a legjobb, ha egy lépést hátra lépnék, hanem lennék annyira mélyen...és akkor lenne ami lenne.

- Tehát akkor kevésbé szeretni, így értette? De ez nehéz, nem?

- Igen, valahogy így és igen, nehéz lenne. Akkor lenne könnyebb, ha a másik fél is úgy viszonyulna hozzánk. Semlegesen.

- És képes lenne erre?

- Feljebb jönni?- kicsit elneveti magát.

- *bólint*

- *gondolkodik*....Szerintem igen.


Nem tudok rajtad kiigazodni. Így hogy vegyelek komolyan?

Néha úgy vagyok vele, hogy belepusztulnék abba, ha úgy döntök elhagyom/belegondolok, hogy elhagy, máskor meg úgy vagyok vele túlélném és új életet kezdenék. De inkább előbbi szokott lenni.
eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!