/ Blogok / LÉLEK / Phoenix blogja

Phoenix blogja

Szerelem, család, suli, munka, barátok és más dolgok. Csak az élet :D

Az én szemszögemből.

Phoenix 2019.01.17. - 19:08 4788 látogatás 12 bejegyzés

03.05.

2020-03-06 18:16:11
- Ha nem....akkor nem. (nem fog működik köztünk ez a dolog/nem fogunk összeköltözni) -próbálta kicsit lazára venni a figurát.

A szemeim elfátyolosodtak a felgyülemlő könnytől. Próbáltam erősnek látszani.
Nem sejtette, hogy valójában könnyáztatta arccal ülök a vonal másik végén.
Annyira még nem ismert, hogy az elfojtott sírást, szipogást megérezze. Bár a szakadozott, sóhajtással indított mondataimat már igazán felismerhette volna több, mint 3 és fél év után.

(A szomorú hangú elköszönés se tűnt fel neki.....)

Tudod nem értem neked mit jelentett ez a mondat:

,,én még csak most kezdtem el ezen az úton elindulni. (párkapcsolat) Szeretném, ha ezen az úton fognád a kezem, és hidd el én is szorítom majd a tiédet." 2019.09.06.

Lehet nem a sorok között olvastam? Nem láttam? Ami egyértelmű volt? Végül is ez nem azt jelenti, hogy az ÉN kezemet akarja fogni. Nem azt írta ,,az úton Te fognád a kezem". Végül is az konkrét felhívás keringőre, tehát, hogy össze akar velem jönni, és akkor úgy próbálunk elindulni ezen az úton. De nem. Ez olyan igen, fogjuk egymás kezét, és a végén vagy együtt maradunk, vagy nem, de addig ameddig nem találjuk meg a párunkat, addig fogjuk egymás kezét. Hm.

Nem is tudom ezt már másképp venni, hisz azt mondta szeptember után, ő már nem hisz semmit, vagy valami ilyesmi, tehát lesz ami lesz. Jelenleg ugyaígy áll hozzá ebből kiindulva. Lehet én értettem félre már az elején. A hülye kis szívem automatikusan félrefordított.

Nagyon kár, hogy ennyire másképp működünk. És ez fáj is, szomorú. Mert miközben én folyamatosan úgy gondolkodok, hogy igen, majd össze fogunk költözni, e felé a cél felé tartunk elméletben mindketten, addig ő folyamatosan visszarángat a földre, mert hogy nem is biztos ez az egész. És itt nem csak az illuzió kergetés van (bár szerintem ez nem az, miért lenne az, ha egyszer minden idegszálammal ezt akarom, és remélem, hogy ő is ezt akarja, mert néha ezt érezteti velem),hanem, hogy míg én teljesen komolyan gondolom ezt az egészet, szeretnék vele összeállni, addig ő ezekkel a mondataival egyáltalán nem ezt tükrözi, hanem a bizonytalanságot.

Azt hiszem igaza van Timinek...tényleg el kell vele beszélgetnem. De nem a kapcsolatunkról, hogy mikor akar velem összejönni, hanem erről a bizontalanság témáról. Hogy mégis mit gondol, hogy érez. Meg erről a szeptemberi levélről.

Nem akarok megint olyan rosszul lenni, mint szeptemberben, de szükséges rossz, hogy erről beszéljünk.

*

Néha olyanokra is szoktam gondolni, hogy igazából mit számít, ha szerelmes lesz? Azt is megcsalta, akibe elvileg szerelmes volt. De aztán eszembejut az is, hogy igen, lehet, de az akkor van, most meg más van. Elég sokat fejlődtünk. És még mennyit fejlődhetünk...Utoljára ennyire kiegyensúlyozott, mint most, nem is tudom már mikor voltam...talán 12-13 évesen? Vagy még fiatalabb koromban. 15 éves koromtól katasztrofális volt minden és egyre rosszabb.

*

Mintha menekülne a fájdalomtól. Lehet nem akarja magát beleélni, mert mi van, ha mégse sikerül ez az egész köztünk? Ha belegondolunk, már elég régóta ismerjük egymást, elég régóta a gyengéd szálak különböző formái fűznek egymáshoz. Volt már barátság,barátság extrákkal, fellángolás, takarékláng,szerelem (részemről), több mint barátság, kevesebb, mint szerelem, szeretet. És ha belegondolunk jövő ilyenkor már több, mint 4 éve fogjuk ismerni egymást, amikor pedig összeköltöznénk, már 5 év lenne. (Ami nálm mellesleg nagy szó.) Elég nagy lenne a veszteség. Ez tény. De én kockáztatni akarok, én így képzelem el, eszerint élem a mindennapjaim, és nem bizonytalanságban. Tehát komolyan gondolom. Benne van a szövetközti nedveimben ez a gondolat. VELE AKAROK ÉLNI. Már rég össze kellett volna költöznünk. (Persze ez nem nagyon volt kivitelezhető..de akkor is.)
Hozzászólások száma: (0)

solitude

2020-02-22 16:18:54
Hi.

Nos, azóta is történt pár dolog. Próbálok barátokat keresni, vagy valami olyasmit...új kapcsolatokat kialakítani. Ez pontosabb megfogalmazás. Bár a pszichológusom szerint heteróéknál kéne keresgélnem és a közelemben, nem ilyen Németország meg Rácizé...Hát a közelemben (vagyis az osztályban) inkáb hagyjuk. Csak nyűg, csak azért beszélgetek *próbálok* velük gyakszin, mert azért mégse kéne a teljes időben kussban lenni, vagy azért mert ők beszélnek hozzám. Pedig azt hittem, itt végre találok egy megfelelő embert. Direkt nem úgy írtam, hogy normálist, mert kinek mi a normális ugyebár....Valamiért egy meleg srácot képzeltem el, vagy egy olyat, aki legalább olyan különc, mint én,hogy na majd itt megtalálom. Hát nem. Majd egy másik életben Svetlana, majd egy másik életben...

Én ezt egyszerűen nem értem. Már örökre "egyemberes" leszek? Vagy ismerjek meg minnél több embert, és mindegyikkel csak egyszer találkozzak? Merthogy ma már tényleg ezt éreztem, miután ma megint találkoztam azzal a csajjal, akit nemrég ismertem haverkodás, időtöltés, illetve bulizás céljából. Egy ideig nem akarok vele találkozni, elég volt belőle. Nem azért mert rossz ember lenne, csak egyszerűen nem passzolok össze vele sem szerintem. Aztán hazafele a buszon azon gondolkodtam, vajon Shannel hogy a fityulába ment ez az egész? Jó persze, vele alapból más célból ismerkedtem, de akkor is...ez nem jelent semmit. Vele egyszerűen olyan természetesen ment minden, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga! Mint a nevetés,az evés, a lélegzés...És ezért félek, mert amikor ezzel szembesülök, rájövök, hogy Őt semmi esetre sem engedhetem el. És bár volt még egy ilyen ember, csak kevésbé intelligens formában. Ezért őt nem is volt nehéz elengedni. (Bár néha még azért hiányzik a jó része a kapcsolatunknak, ezt le sem tagadhatom...) De vele se nagyon tudom hogy alakult ez az egész, mennyire voltam mesterkélt, de valamennyire biztos. Már el sem tudom képzelni milyen,amikor nem az vagyok. De gyűlölöm ezt az erőltetettséget, leszívja az életenergiám. Volt egy másik osztálytársam gimiben, vele a 4. év végére kezdem feloldódni, de csak kezdtem, teljesen soha nem. Ahhoz nem vagyok róla elég jó véleménnyel. Na meg...leszarja a fejem, idiótán viselkedik.

Nem tudom egyszerűen mit kéne csinálnom. Már olyanokra gondolok, hogy életem végéig egy kőfal mögött fogok élni egy halom állattal, aztán mindenki menjen a fszba. Nem nekem való ez az emberiség. Mindenki olyan kétszínű...
Hozzászólások száma: (0)

2020 első bejelentkezése

2020-01-23 20:22:55
Hát újra itt.

Ennek a húszhúsznak most jónak kéne lennie, valamiért jó is lesz, én úgy érzem.
A szülinapomnak is jónak kéne lennie, mert megtetszett a 21-es szám. Meg hát rátérek a 30-cas előtti vágányra, új évtized veszi kezdetét az életemben. Hát álom szülinap biztos nem lesz, de megpróbálom minél jobbá tenni, ha már idén sem fog meglepni az, akinek a legjobban örülnék ezen a napon, és valószínűleg ilyen családos-szerelmes összezörrenés se lesz és barátaim sincsenek akikkel lehetnék e nemes napon. (Ne nézzetek beképzeltnek, mert amúgy nem vagyok az. Egész eddig leértékeltem e napot, meg amúgy magamat is.) Gondoltam ehelyett nem megyek majd suliba, elmegyek vásárolgatni, beauty napot tartok, meg iszogatok anyával valami koktélt, mivel aznap ő is itthon lesz. Nem álom, de nem is rossz.

És hát Shane...

Shannel most megint kicsit eltávolodtunk egymástól, amit tegnap érzékelt. Eléggé rám van már hangolódva, bár inkább úgy fogalmaznék, hogy már ismer valamennyire, annyira, hogy néha észrevegye azt, amikor árad belőlem valami negatív. Ha rám lenne hangolódva, akkor érezné, amikor pl. szomorú vagyok/ sírok. Úgy, hogy nem is beszéltünk, nem is látott. De itt (még) nem tartunk. Pedig én amúgy erre vágyom. Bár lehet soha nem is fogunk, tekintve, hogy nem egy érzelmes ember.

Na mindegy szóval megint elég érdekesen viselkedett. Úgy volt január elején találkozik egy barátjával (akinél majd ott is alszik...ez is elég fura számomra. Minek kell ott aludni? Azért mert nem találkoznak sűrűn?), és akkor mi meg ezen a hétvégén. Aztán később benyögte, hogy jobb lenne neki a február, és még egy hülye, nevetséges kifogást is mellé passzolt, ami a születésnapom dátumához kapcsolódott. Majd kiderült ezzel a csajjal ezen a hétvégén fog találkozni.

Szóval megint engem pakolgat ide-oda. Én megértem, hogy ritkán tudnak találkozni, de ezt a pakolgatást utálom, gyűlölöm, ezzel megint csak azt érzékelteti velem, hogy nem én állok nála az első helyen, hanem, hogy a barátai fontosabbak. És ráadásul pont a születésnapomkor. Ezért döntöttem, úgy hogy erre a hétvégére ignorálom (lehet szülinapomkor is), nincs kedvem jópofizgatni, miközben haragszom rá. Ma még beszélek vele kicsit, aztán csáó hétfő estig.

Jövő ilyenkor már el kéne kezdenünk gondolkodni azon, hogy mégis mi fszt akarunk ettől az egésztől, de legkésőbb 16 hónap múlva. Vajon ha tényleg ott leszünk, meglesznek azok a feltételek, amiket ő anno felsorolt, vajon akkor is ki fog találni valamit? Valami kifogást? Mert akkor az már az lesz. Végül is lehet, hiszen ő azt mondta, hogy LEHET, hogy összejövünk. Nem biztos, csak lehet.* Bár tény, hogy ezt már több mint 2 éve mondta. 2019 szeptemberében azt mondta, velem akar elindulni a párkapcsolat felé vezető úton, majd 1-2 hónappal később, hogy amúgy ő már nem tervez semmit, majd lesz ami lesz. Ja, mondom oké. Kár, hogy én meg igen. Mintha a levegőben lógna. Élete végéig ezt a szart akarja játszani? Vagy nem, de nem velem.

Az a helyzet, hogy mindketten messze állunk még az igazi társkapcsolattól. És nem, ehhez nem csak szerelem kéne mindkét fél részéről. Hanem tiszta kéne, hogy legyen is ez a szerelem, mert engem pl. iszonyúan mérgez a féltékenység és az irigység, talán még az önzőség is. És akkor utána jöhetnének azok a dolgok, amiket elvárunk a másiktól. De lehet így sem tudnánk mindent teljesíteni. Nekem van elképzelésem erről az egészről, de nem ezt élem meg. Érzem milyen lehetne, de nem olyan, és nem is tudom, hogy valaha át fogom-e ezt élni. Annyira gondban vagyok magammal, annyira utálom magamat, másokat, hogy...nem tudom. Annyira kényszeres vagyok néha...

És ebben az egészben tényleg ott lenne az érzelmesség, az ikerláng/ lelki társi kapcsolat. Néha túlcsordulna, de tényleg a legfontosabbak lennénk egymásnak, vállalva annak minden kockázatát. Tovább nem írom, mert ezt egyszer már kifejtettem,és azt még mindig tartom.

Ahh tudom, hogy most megint meg kéne vele beszélnem a gondomat. Mert ez nekem is rossz, sőt nekem a legrosszabb (vagy csak nekem rossz..) . Ilyenkor olyan érzés, mintha gerincbe akarnának törni. Ráadásul egyszer azt mutatom, hogy haragszom, másszor meg hogy semmi bajom. De az elején bennem van az, hogy már megint problémázzak? Minden kis szaron? De hát ez nem kicsi. Szerintem. És ekkor szoktam eljutni oda, hogy jó, akkor térjünk a tárgyra. (Legalábbis most ezt vettem észre.) Lehet jövő héten rá is térek.

* Figyelem: egy labilis embernél a következő szavakkal egy idő után golyót adtok a revolverébe: TALÁN, ESETLEG, MAJD, MEGLÁTJUK, NEM TUDOM, NEM BIZTOS
Hozzászólások száma: (0)

Boldog karácsonyt...ja nem.

2019-12-21 10:56:51
Lehet tényleg le kéne ülnöm anyával meg a barátjával. 40-en felüli felnőtt emberek és nem tudnak dűlőre jutni, anya néha úgy viselkedik,mint egy 14-15 éves. Az a helyzet, hogy nem ismerem egyik oldalt se teljesen, ami nem is lenne lehetséges, hiszen nem tudhatjuk mások valódi gondolatait, és el sem tudnának mondani minden apró részletet, max utólag. De nagy vonalakban megláthatnám mi a helyzet, és mint kívűlálló, mint ... (nem jut eszembe a szó), na mindegy szóval mint kívűlálló talán tudnék segíteni. Mert ez már kezd nem állapot lenni. Itt van mindjárt karácsony, és pár nappal ezelőtt az is megfordult a fejemben, hogy nálunk nem is lesz karácsony. Nem véletlenül, anya nem tud ráhangolódni, a barátjának sincs karácsonyi hangulata, nekem is valahol elmaradt fél úton, de ez a konfliktus kettejük között csak tetézi ezt az egészet. Nem muszáj végül is karácsonyoznunk, a hangulatomnak már úgy is lőttek, csak akkor már 24-én elmegyek itthonról, ők meg kedvükre veszekedhetnek Szenteste. És komolyan meg fogom tenni, hogy lelépek a pcsába, aztán átmegyek pl. apámhoz, mert ebből nekem már krvára elegem van. Már nekem is kezd gyomorgörcsöm lenni ettől az egésztől. Tegnap is ahogy megszólalt anya,miközben veszekedtek, egyből összeugrott a gyomrom. Nincs szükségem a feszült levegőre pont Szenteste. Nincs szükségem arra, hogy a fortyogó arcokat bámuljam. Itt van mindjárt karácsony, jó lenne ha kezdenének már valamit magukkal. Béküljenek ki, vagy zárják le. De ha kibékülnék, akkor viszont rakjanak bele 180, de minimum 100 fokos fordulatot. Vagy nagyon szívesen megteszem én is. Leülnék velük, és:

- Na most akkor kuss a neve mindkettőtöknek, én beszélek, illetve az, akit felszólítok.

És akkor szépen elmondaná mindenki mit akar ettől az egésztől, azt a másik tudja-e teljesíteni. Ha tudja minek az árán. Ha nem, akkor mi lenne a legmegfelelőbb döntés mindkettőjük számára. És a problémák, kinek mi esett rosszul a másiktól, ki mit gondolt, érzett, amikor a másik azt megtette vele, ilyenek. Illetve az őszinte bocsánatkérés, és az ígéret, a látható törekvés, hogy máshogy csinálják a jövőben. Közbepofázás nélkül. Úgy, hogy lehetőleg régi lezárt sebeket nem tépünk fel. Feleslegesen nem szítjuk a tüzet, és meghallgatjuk a másikat, átgondoljuk amit mondott, nem burkolózunk gyerekes hallgatásokba. Nincs ,,mindegy", ,,hagyjuk", ,,nem érdekel" . Mert érdekel bszd meg, te is tudod, csak ezt könnyebb mondani.

Szerintem ez lenne a felnőtt megoldás.
Hozzászólások száma: (0)

Fáj

2019-10-15 19:27:31
Talán mindkettőnknek egy nagy pofon kéne a másiktól. Hogy mindenki rájöjjön azokra a dolgokra amikre rá kell jönni. A fejemben valahogy mindig is egy olyan végső befejezés volt, hogy adok neki egy nagy pofont. Ami valószínűleg visszakézből jönne...de hát ez van.

Jelenleg azért haragszom rá, mert anno (január-február környékén) pozitívan állt a koleszos-összeköltözős dologhoz (aztán hol negatívan, hol semlegesen, hol ismét pozitívan), nemrégiben pedig egy olyat vágott hozzám, hogy úgysem menne hosszabb távon most. És szeptemberben meg írt nekem egy komolyan-gondolós hangvételű levelet. És akkor így vegyem komolyan....Azért majd meg fogom tőle kérdezni személyesen, hogy ezt mégis hogy gondolta...
Hozzászólások száma: (0)

Beszélgetések egy pszichológussal

2019-10-14 18:17:52
- Kicsit azt érzem, hogy arra amit Ön is mondott, hogy tegyek meg minden tőlem telhetőt, aztán lesz ami lesz részéről, nem vagyok rá képes, amíg...ilyen messze vagyunk egymástól.

- Mennyi idő is lenne? (-a lehetséges összeköltözésig)

-2 év.

- De nem lát esélyt, nem tud hinni abban, hogy valaki mással lehet egy élhetőbb kapcsolata? Mert S.-sel már mindent kijászottak.

- Az összeköltözést még nem :D

-Azt nem, de jelenleg nem élhető a távolság miatt. Nincs elköteleződés.

- (...) Igazából ez is ilyen ambivalens bennem. Néha szoktam érezni, hogy lehetne jobb is, sokkal jobb. És főleg a férfiak jutnak ilyenkor eszembe, hogy gyorsan találhatnék valakit magam mellé. Másrészről meg ugyanilyen embert, mint ő nem találhatok, ez tény.

- *bólint*

- És az a baj, hogy szerelmes vagyok belé.

-De biztos, hogy szerelmet érez?

Hosszabb csönd. Gondolkodik. (Mi mást?...)

-Szerintem igen. ... Akkor..ha ilyen mély érzelmek fűznek hozzá, hiába van mellettem valaki. De még ha nem is szeretném őt, akkor sem tudnék együtt lenni azzal a másikkal, mert nem vagyok belé szerelmes. Hosszú ideig, sőt alapból sem tudok valakivel együtt lenni, ha nem vagyok belé szerelmes. Mondjuk... az igaz, hogy az előző szerelmemet ő volt az, aki elfedte.

- Hogyan? Volt ez, és akkor ő csak berobbant?

- Nem. Volt az a szerelem, megismertem őt, és akkor egyre jobban megszerettem. De még elég sokáig szerettem a másikat.

(...)

- Már arra is gondoltam, hogy talán az lenne a legjobb, ha egy lépést hátra lépnék, hanem lennék annyira mélyen...és akkor lenne ami lenne.

- Tehát akkor kevésbé szeretni, így értette? De ez nehéz, nem?

- Igen, valahogy így és igen, nehéz lenne. Akkor lenne könnyebb, ha a másik fél is úgy viszonyulna hozzánk. Semlegesen.

- És képes lenne erre?

- Feljebb jönni?- kicsit elneveti magát.

- *bólint*

- *gondolkodik*....Szerintem igen.


Nem tudok rajtad kiigazodni. Így hogy vegyelek komolyan?

Néha úgy vagyok vele, hogy belepusztulnék abba, ha úgy döntök elhagyom/belegondolok, hogy elhagy, máskor meg úgy vagyok vele túlélném és új életet kezdenék. De inkább előbbi szokott lenni.
Hozzászólások száma: (0)

Testi-lelki rotty

2019-02-26 16:45:04
,,Mikor a legkevésbé várjuk, a természet egyszer csak megtalálja a leggyengébb pontunkat. (...) Most azt kívánod bárcsak semmit se éreznél. Talán soha nem akartál érezni semmit. (...) Annyi mindentől megfosztjuk magunkat, hogy meneküljünk a kíntól, hogy 30 éves korunkra kiüresedünk. És egyre kevesebbet tuduk adni egy új kapcsolatban. Megéri megtagadni a szívünket, hogy ne érezzük a fájdalmat? Pazarlás."

,,Az a felismerés, az a folyamat, amely a kémiából indul, majd vonzalommá és tökéletes partnerekké, egymás cinkosaivá tesznek két embert, briliánsan vonul fel előttünk."

Tudom, hogy a szeretet a tettek és nem a szavak bizonyítják...Deee valahol azt hiszem, csak azért engedném el magam teljesen, hogy ráébredjen, ő is ugyanúgy szeret engem, mint én őt. Amikor ez semmire sem kötelezi őt. Ez a szomorú és ugyanakkor talán így sikerülne őt elengednem ebben a tekintetben. Ki akar az élete végéig bizonytalanságban élni?...Ha letennék erről egyikünk sem lenne hibás. Én nem várok rá az idők végezetéig, ő pedig nem elég elkötelezett irányomba. Nincs ebben semmi.

Nem tudom miért fáj ennyire. Nem tudom miért érzem azt, hogy belepusztulnék a hiányába. Ennyire még soha nem függtem senkitől. Ő nem érzi azt amit én érzek. Úgy hiszem fogalma sincs róla mennyire szeretem.

Nagyon szomorú lennék, ha el kéne engednem. De elengedném.

Ja, amúgy vasárnap találkoztunk ahelyett, hogy kipihentem volna a náthát. Pedig ő is mondta, hogy inkább nem kéne..de hát ez ilyen. Most pedig visszaestem egy jó kis torokgyulladásba meg lázas állapotokba. Faca. És persze ismét összezavart...
Hozzászólások száma: (0)

Hegyek és völgyek

2019-02-02 09:37:17
Shanennel egyébként sikerült megbeszélnem a dolgokat. Nem sokáig halogattam, de ez inkább annak volt köszönhető, hogy ugye el akartam tűnni, el is tűntem egy napra, de ő viszont keresett, ahogy szokása is. Jó lett volna amúgy , ha ma meglep születésnapomon, meg is fogalmazódott bennem egy kis szösszenet, de ezt nem fogom ide kitenni, ahogy meg is ígértem. Ezek leginkább rám tartoznak, és rá is csak akkor,ha úgy látom, hogy megérdemli, hogy megosszam vele ezeket a legbelsőbb érzéseimet. Kicsit paradoxon, ez a nem rád tartozik, mert épp rólad van szó :D De hát na. Ezeket nem lehet csak osztogatni. Szenvedtem már épp eleget (és még mennyit fogok haha tudom nem kell a duma..) Meg aztán néha nem is vagyok benne biztos, hogy jót tenne-e neki, vagy jót tesz neki, vagy hogy hogy fog reagálni. Persze ő is szokott rólam szépeket írni, és amikor ő elmondja, akkor én is el szoktam, maximum nem mindent. De hát ő sem. De ahh...

Azért adtam ezt a címet a bejegyzésemnek, mert a kapcsolatunknak is lehetne ez a címe. Ezen a héten eddig beszéltünk háromszor, az egyik ilyen semleges volt, a másik nagyon nagyon jó, a harmadik pedig inkább megint a rossz felé hajlott. Amikor minden nagyon nagyon jó, akkor az olyan, mint egy tűzijáték.

Sziporkázik. Brillírozik. A köztünk lévő kommunikáció. És néha az érzelmek is. Tehát azonos szinten rezgünk. És ő talán egy kicsit följebb jön, én meg lejjebb.

Nekem az, hogy partneremmel egy síkon mozogunk szellemileg, hogy nagyon jókat tudjunk beszélgetni, hogy sok mindenről tudjunk beszélgeti ( még ha nem is mindig egyezik beszélgetésünk..az sem baj, mert vitatkozni is imádok), az, hogy önmagam tudjak lenni, hogy el tudjam magam engedni 100%-osan beszélgetés közben (jó persze
néha megválogatom a szavaimat itt is..) az nagyon fontos. És néha ez nála maximumon működik, annak ellenére, hogy mondjuk egy kicsit eltávolodunk, mert beüti a fejét mondjuk a féltékenység, de nem sért vérig, és utána gyorsan "visszatalálunk egymáshoz". Máskor csak 85-90-95, de amikor elérjük a 100%-ot, az valami csuda jó. Néha egy-egy ilyen beszélgetés jobb, mint a test gyönyöre. Vagyis hát lehet, hogy tovább is lehetne ezt fokozni, nem tudom. Ha az érzelmeimet meg a test dolgait lehet (elméletemben), akkor ezt is.

A legutóbbi beszélgetésünk azért nem volt túl jó, mert amikor felhoztam, hogy jó lenne ha találkoznánk egy fél napra,akkor nem mutatott túl nagy lelkesedést, meg ugye alapból nem is ő hozta szóba. Előtte meg így hiányzol, úgy hiányzol, kéne az a fél nap, de a buli az meglesz, elmegyünk bulizni februárban, meg hogy jobb a fél nap, mint az egy óra. Igaz, hogy azt is mondta, hogy ő jobban örülne annak, ha inkább több napot lennénk együtt, minthogy elmennénk bulizni. Ezt én is aláírtam, hogy nincs sok kedvem bulizni,és tényleg jobb,ha többet vagyunk együtt, mintha keveset,de....ha hiányzik valaki nem beéred kevesebb idővel is, csak láthasd? Jabocs, csak én vagyok szerelmes...mindig elfelejtem. Nem igazából, az jobban zavart, hogy ez arra a lepattintásra hajazott, mint amikor a barátnőjével se akart találkozni. Ha nem nagyon akar találkozni, nem gáz, csak mondja meg, legyen egyenes. De én tegnap lezártam ezt a témát erre a hónapra, nem érdekel már. Nem fogok könyörögni. Néha mintha valami egyensúlyi állapotra törekednénk, ha az egyik kicsit többet ad, akkor a másik ugyanannyit visszavesz..talán ezért totyogunk egyhelyben..vagyis haladunk lassan,mert hát mihez képest totyogunk egyhelyben? Például a 15 hónappal ezelőtti állapotunkhoz képest sokkalta jobbak vagyunk. Főleg ő. Ezt neki is megmondtam, hogy elég sokat fejlődött.

Abban biztos vagyok, hogy nagyon tudnék szeretni egy embert. Nekem megvan az elképzelésem egy "tökéletes" párkapcsolatról. Asszem neki is. Mondjuk nem tudom ő ezt hogy képzeli el.

Legyen meg a feltétel nélküli (ha kell, elengedő) szeretet, tisztelet, bizalom, hűség, őszinteség, szerelem, teljes mértékben passzoljunk az ágyban, és legyen nagyon jó a kémia (ezekhez hozzátartozik a nyelves, nyálas egymás szájában vagyunk csók is). Legyenek néhány nagyobb közös célunk, egymással tervezzük a jövőt. Minimális féltékenység nem rossz dolog, szintén össze tud láncolni, de azért ne annyira, hogy pl. barátokra is, vagy alaptalanok (ehhez kell ugye a bizalom és az őszinteség). Egymás támaszai vagyunk a bajban, ha kell, és meg tudjuk egymással osztani az örömeinket is. Ezen felül lehessen vele beszélgetni az élet, a világ és a lélek dolgairól problémáiról. Legyen elemző, gondolkodó, intelligens. Tudjuk megbeszélni és kifejezni az érzéseinket is egymással-egymásnak. És ha valami problémánk van a másikkal, akkor azt azonnal megbeszélni, tehát a kommunikáció és a kompromisszum is elég fontos.

Én ezeket vele szeretném megélni, azt szeretném, ha vele lenne ilyen párkapcsolatom, azt szeretném, ha együtt élhetnénk meg a beteljesült szerelmet, ahol a szenvedély, az intimitás és az elköteleződés ugyanannyira magas. Én vele szeretném. És én hiszek abban,amit ő is mondott, hogy a vastag, magas kőfalon túl bizony ő is képes erre, hogy vajból van a szíve. Abban is hiszek, hogy ő is képes a hűségre. Mondjuk azt már nem tudom, hogy vajon éveken keresztül is...vagy hogy engem megcsalt-e végül is....De ha kiderülne, hogy mégiscsak, akkor én már nem tudnék vele együtt lenni. Max olyan 30 év múlva. Akkor is csak talán. Mindegy, ettől függetlenül hiszek benne.

Nem tudom még meddig fogok kitartani, de azt nem akarom, hogy életem végén egyszer csak azt vegyem észre, hogy ,,jaj hát elpazaroltam az összes időmet egy olyan emberre, aki meg sem érdemelte volna". Ha mégis csak ez lesz, akkor lőjetek fejbe, mielőtt tudatosulna bennem. Köszi. Remélem azért lesz benne annyi, hogy szól, amikor már nincs értelme küzdenem érte, vagy legalábbis megerősít a tényben. De ha ezt egy életen keresztül játszuk, akkor igazából egyikünk se lesz jobb a másiknál.
Hozzászólások száma: (0)
Hozzászólások száma: (0)

Elindult a visszaszámlálás

2019-01-29 19:16:14
Nos..megint itt.

Előző hét szombaton megkezdődött a visszaszámlálásom. Attól a naptól kezdve 100 nap van vissza az első írásbeli érettségiig. Elhatároztam, hogy minden nap kidolgozok papírra egy tételt és meg is tanulom. Ennek többé-kevésbé sikerül eleget tennem eddig. Lényeg,hogy rajta vagyok a szeren és komolyan veszem. Viszont egy elég komoly probléma környékezett meg. Az pedig a visszatérő szívtájéki-mellkasi fájdalmam. Ki kéne már vizsgáltatnom ezt a szrt. Azt tudom, hogy mi hozta elő (kicsit erősebben megerőltettem magam nevetés közben), de hogy mi miatt folytatódott..hát..csak tippelni tudok. Valószínűleg a stressz.Mert érzem, hogy stresszes vagyok, talán kicsit túl komolyan veszem ezt az egészet, ezért próbálok is agykontrollal lenyugodni, de ...sajnos a kis barátjával együtt, a gyomorideggel nehezebb fékentartani. Most kéz a kézben járnak. Ms. Gyomorideg elég csalafinta, ő csak gondol egyet és belémszúr. A mellkasi fájdalommal kicsit könnyebb dolgom van. Amúgy már voltam vele házi orvosnál,de ő egy idióta volt. Közöltem vele, hogy a suliorvos szerint pszichés oka lehet, mire ő azt mondta (miután megvizsgált), hogy valami megnyomhatta, aztán meg hogy mégis csak pszichés.
-_-

Fogyatékos.

És akkor így kérje az ember a "szakember" tanácsát.

Amúgy ez a szívtájifájás- dolog eredetileg nem pszichés ok miatt indult. Még tavaly nos, hát..kicsit bekattantam július vége felé (ahogy néha szokásom). Egyik akkori barátnőmnél voltam Pesten. Estefelé elkezdtünk inni, és a pezsgőt burnnel kevertem, utána pedig egy kis colát is ittam. Aminek a következménye pedig egy jó kis sűrgősségi lett, mivel elkezdett szúrni a szívem. De csak az incidens utáni másnap mondtam barátnőmnek, hogy hát én most szerintem hazamegyek, mert nem érzem valami jól magam. Aztán mondta, hogy inkább maradjak, elkísér orvoshoz, nem szeretné, ha rosszul lennék az úton. Először az ügyeletre mentünk, ott csináltak egy EKG-t és kiderült, hogy valami szívritmusféle zavarom van, vagy micsoda. Oké, akkor irány a kórház. 8 órá várakozás után sorra is kerültem. Kiderült, hogy nincs komoly, nem közvetlenül a szívből sugárzik a fájdalom, de hagyjak fel az önpusztító életmódommal. Ami tanács óta egyébként nem ittam egy korty energia italt sem (kávét azért igen, de azt is csak a tanulás miatt vetem be néha), és ma megfogalmazódott bennem az, hogy alkoholt sem szeretnék többet inni, mert se a gyomrom, se a szívem nem bírja már. Nem mintha olyan nagy alkoholista lettem vona amúgy...de na. Utána egy pár napig még fájt, egyszer előjött random, viszont miután idegesség, vagy sírás, vagy ugyancsak random, vagy megerőltetés hatására tapasztaltam ezt, már nem tudtam mit gondoljak. Ezért kéne kivizsgáltatnom. Meg azért is, mert egyik orvos idiótább, mint a másik. De erre nem tudom, hogy sort kerítsek-e az érettségi előtt...lehet inkább utána kéne. Szeretnék 100%-san az érettségire koncentrálni, nincs kedvem orvosról orvosra járni..

Nem akarok gyógyszert szedni, de ha a vége tényleg ez lesz, hogy pszichés, akkor el kell gondolkozzak rajta. Nagyon ódzkodok ettől amúgy, és leginkább azért, mert nem bízok benne, hogy nem épít le agyilag, vagy ilyesmi. Megváltozik a személyiségem..:D De komolyan.

Egyébként már kezdem utolérni magamat a dolgaimban, a közösségit sikeresen megcsináltam. Az emeltes kérdés is elrendeződött, idén nem csinálok. Most már csak a suli kérdés van, hogy hova is menjek tovább. Még van egy fél hónapom eldönteni.
Hozzászólások száma: (0)

Szerelmi maszlag

2019-01-17 20:25:16
Arról a bizonyos személyről nem tudom, hogy írjak-e az elejétől, vagy csak in medias res kezdjek bele...Egyet biztosan tudok:


Nem fogok ódákat írni róla, leginkább az érzésről nem, mert már tudom, hogy ez sem a legjobb. Nem akarom, hogy délibáb legyen belőle, és végül magába a szerelembe legyek szerelmes. És a róla írt verseimet sem fogom ide kiteregetni. Nem is tudom most így hirtelen mit írjak róla. Zavarba gyüttem :D


Lehet inkább vele kéne mihamarabb megbeszélnem mivel bántott meg a legutóbbi két alkalommal...látjátok? Megint a halogatás. És belül meg fortyogok. Úgy össze tudtam volna vele veszni tegnap...DE NEM, MERT TARTSUK MEG A HARMÓNIÁT, A JÓ VISZONYT, AZ MINDENNÉL FONTOSABB. Hát nem, néha nem. Most ez nem volt aktuális, mégsem nyitottam ki a számat. Mostanában nem vagyok elég hiteles magamhoz. Elhallgatok dolgokat, belém került egy tüske, amit nem húztunk ki időben. Most pedig halmozódik, még mélyebbre fúródik, és mint írtam is ennek egyszer ki kell törnie. Még gondolkozom, hogy ,,eltűnjek"-e előle három napra, vagy ne. Vagy csak kettőre, netán egyre..Tudom, hogy ez nem megoldás. De még mindig jobb, mint a szónélküli eltűnés. Amit tökélyre fejlesztettem egyébként.. De most már bejelentem, mielőtt eltűnök xd Viszont ezen is javítanom kell.


Amúgy hiányzik. Most is. Milyen érdekes, hogy el kezdtem írni róla, és hirtelen elkezdett hiányozni, és előjött valamicske jó érzés vele kapcsolatban (annak ellenére, hogy haragszom rá). Hm, fura. Ahh...istenem. Nehéz az élet. Lehet mindjárt fellépek facebookra. (Holnap reggel akartam utoljára.)
.
.
.
Nocsak,nocsak három szívecske is az üzenetében.....Mivan veled Móúni?
Attól még haragszom rád, bizony. Ahh..miért ilyen nehéz?
Miért nem tudnánk simán csak együtt lenni és miért nem tudunk simán csak szerelmesek lenni egymásba?


Ilyen tök simán, tudjátok. Vagy ez már túl egyszerű lenne? Bocsánat akkor.


Még mindig vágyom a vele való párkapcsolatra. Mert ez is előjött most bennem. Ezek a pozitív érzések kezdenek visszaakaszkodni rám. De ez nem sima párkapcsolat, ami tartana 1-2 évig, nem. Ez ilyen 10 de inkább 20-30 évig tartó LELKITÁRSI kapcsolat. Erre vágyom, és még mindig vele, nem mással. Bíztató egyébként, hogy elviekben, ő is egész életére keres magának párt, legalábbis egyszer ezt mondta. De nem úgy tűnik, mint aki megtalálta.


Meg kell vele beszélnem a dolgokat. Majd...(halogat)


Lehet amúgy, hogy ezen a szerelmi maszlag téren csak erre fogom használni a blogot. Hogy visszataláljak hozzá.


Na, zárásképp itt hagyom nektek a tegnapi zenét, amire bőgtem:


https://www.youtube.com/watch?v=pbMwTqkKSps


,,És akkor hirtelen rám tört a sírás, mintha nem is én irányítanám.(...) Hihetetlen amúgy, hogy az ember mennyi hülyeséget követ el...és mennyiszer nem tanul a hibájából..."
Hozzászólások száma: (0)

  <<  1 2  >>