/ Blogok / LÉLEK / Phoenix blogja

Phoenix blogja

Szerelem, család, suli, munka, barátok és más dolgok. Csak az élet :D

Az én szemszögemből.

Phoenix 2019.01.17. - 19:08 6320 látogatás 21 bejegyzés

Kétségek között vergődve

2020-07-04 19:12:27
07.02.
Ha elengedi a kezem, halott ember vagyok.
.
.
.
Márpedig olyan érzésem van, hogy egyszer majd... el kell őt engednem.

07.04

Nem fog ez menni.

Ha nem akar találkozni, akkor nem. Nem fogom erőltetni. És lassan már ott tartok,hogy semmit sem. Ő kérdezi tőlem, mikor tudunk találkozni, amikor egyedül tőle függ. Azt mondta ő eljön úgy is, hogy gyakorlaton vagyok. Lesz egy hét két baráti találkozója között, én pedig felhoztam, hogy akár akkor is tudnánk, hiszen 7 nap van a kettő között, erre valami olyasmit mondott, vagy olyan hangot adott ki, mintha húzná a száját. Akkor én most mit kezdjek ezzel? Ha dolgozni akar menni, miért nem mondja meg? Komolyan nem értem........Meg tegnap ilyet oszt félig ittasan, hogy ,,hát az még soká lesz" (a találkozó).

Jól van akkor. Akkor leszarom. Telibe fosom. Nem fogok könyörögni.

Csak én ezt már nem bírom. És gyűlölöm, hogy akkor kezdünk bele komoly témákba,amikor egymástól kétszáz meg háromszár kilométerre vagyunk. Arról már nem is beszélve, hogy akkor akar komoly témákról beszélgetni, amikor félig ittas. Én nem abból indulok ki, hogy a részeg ember mindig igazat mond, mert ez nettó baromság. Én is bárkinek a szemébe tudok hazudni ilyenkor. Hanem abból, hogy a részeg ember hajlamos a nagyot-mondásra. Az elhamarkodott, szavakra, mondatokra, döntésekre, tettekre.

Nem tetszik, hogy nem vagyok segítőkész?
Hát barátocskám, te pedig lehetnél határozottabb,elkötelezettebb, érdeklődőbb, és nem utolsó sorban szerelmes is, bár ezt tudom, hogy hiába kérem. Illetve vannak még ezeken kívül apróságok, amik bár nem ennyre sűrűn, de azért előjönnek.

Most minden vágyam, hogy amikor délután esetleg elbóbiskolok,akkor arra keljek fel, hogy ő fekszik mögöttem, hozzám bújva, mert eljött. Vagy, hogy egyszer csak ő jön be a nagyszobába, vagy ő kopog be a szobámba, vagy ő csenget. Mert eljött, hogy meglepjen. De ez már három és fél éve elő sem fordult. Pedig vártam idén, és azelőtt is, mindig várom.
Hozzászólások száma: (0)

06.29

2020-06-29 21:56:32
Van róla fogalmad, milyen az, amikor minden rád szakad?
Minden egyerre talál meg? Minden fájdalom, minden démon.
Gúzsba köt.
És összefonnyadva, zokogva, a padlón kötsz ki.
Miközben azért imádkozol, bárcsak most itt lenne az az ember, akit a legjobban szeretsz, aki a legjobban enyhíteni tudná a kínokat.

De nem. Igazán ő sem.
Mert még ő sem ismer teljesen, ő sem lát belém teljesen. Talán már senki sem. Fogalma sincs mit érzek. Nem hallja a nagy csendben, hogy legbelül ordítok. ,,Legyél itt. Nem fárasztasz, azt akarom, hogy itt legyél, mellettem, velem, és a két karodba zárj. Mert most nagyon fáj!!!!!!"

De te nem hallasz.
Hozzászólások száma: (0)

06.25.

2020-06-25 20:45:37
Ma beszéltem Shanennel. Ő hívott mobilon. Tiszta szomorú volt a hangja a munka miatt. Kicsit az a remegős, amikor az embernek nem sok kell már, és elsírja magát. A végén mondtam neki, hogy szeretem, erre válaszolt, hogy ő is , de ilyen elhalóan. Szegény, fáradt már. És jövő hétre is csak egy napot adtak neki dolgozni. Remélem felül a buszra legkésőbb csütörtökön, ha már alig dolgozik jövő héten.
Egyébként nem tévedtem É.-vel kapcsolatban :) csupán annyit, hogy nem 160-163 centi, hanem 167.
Hozzászólások száma: (0)

06.24.

2020-06-24 21:04:58
Holnap szerintem az is kiderül hogy néz ki É. :)
Amúgy ma annyira unatkoztam...olyan egyedül vagyok...gyakorlat sincs még rendesen, csak ilyen online formában, szóval továbbra sincs rendszere az életemnek, nem történik izgi sem. Szívemszerint megint felülnék egy buszra és mennék ahhoz a szerencsétlenhez...de most rajta van a sor (konkrétan egymás után háromszor), na meg amúgy sincs kedvem megint cseresznyézni, meg meggyezni a múltkori után, és különben sem tudnánk így annyira egymásra koncentrálni, csak a munka, csak a munka....De már neki is sok, azt mondta. Úgyhogy remélem minél előbb felpattan arra a kecskeméti buszra és ide húzza a belét. Már hiányzik.
Hozzászólások száma: (0)

06.21.

2020-06-21 15:35:12
A napokban megismertem egy intelligens, különleges lányt. Szerintem hetero. De nem is ez a lényeg, mert amúgy is barátkozós kérdésre válaszoltam gyakorikérdéseken, ő pedig rám írt. Hanem, hogy intelligens és eléggé hasonlítunk egymásra. Ugyanabban a hónapban és ugyanazon a napon születtünk, szóval kereken egy év van köztünk (ő a fiatalabb). Eléggé hosszú levélváltások követik egymást eddig. Jó lenne, ha több is lenne köztünk, mint haverság/ismerősség. Nem, nem párkapcsolatra gondolok, hanem barátságra. Igazi barátságra.

Bár ő játékosabban fogja fel az életet, én meg ugye komolyabban, ő jobban tudja mit akar, mint én,szóval azért különbözünk is valamennyire. Emellett mindketten ismerjük az érzést, amikor szikrázik, szárnyal egy beszélgetés. Benne is van jó adag introvertáltság, bár szerinte inkább 50-50 (szóval ambivertált). Bár én se vagyok 100%-ig intro (inkább olyan 75). Neki is a kapcsolatai fejlesztésére van a legnagyobb szüksége. Illetve egy mondata eléggé betalált nálam, mondhatni aktuális a mostani élethelyzetemre nézve.

,,De ha nem hallod a saját belső hangod, hogyan élhetnél boldogan?"

Íme a vonzás törvénye.

Ezen kívül ő sem képes üres fecsegésre. Ez engem is mérhetetlenül lehúz. (De ugye ez is az introvertáltsághoz jön.) Ő is bizonytalan a párkapcsolatával kapcsolatban. Valami hiányzik neki belőle. (Mintha csak én lennék, csak nekem ugye több minden is hiányzik...Ja, hogy nincs is párkapcsolatom....:D ) És egyikünk sem feküdt még le férfival.

Én vállig érő, egyenes, barna hajjal, barna szemmel képzelem el. Majd lehet megkérdezem ő hogyan képzel el engem.
Hozzászólások száma: (0)

,,Csak egyetlen dolog kétségbeejtőbb, mint...

2020-06-19 14:02:00
mint nem megtalálni a párunkat. A tény, hogy megtaláltuk, ám feltételezhető, hogy soha nem fogjuk ugyanazt jelenteni, mint ő nekünk."
Carina Bartsch
,,A szerelem egy olyan különleges gyertya, mely gyorsabban fogy, ha csak az egyik végén ég."
Boldogkői Zsolt
,,Szeretted valamiért, ami ugyan egyedi volt, de ez nem egyszer történik meg az életben. Tanulj meg mást másért szeretni! Tedd meg magadnak azt a szívességet, hogy szabadon engeded a vágyaid! Add meg magad az új érzésnek, engedd meg, hogy magával ragadjon egy új érzelem! (...) Amíg hiányzik valaki, amíg nem érzed magad teljesnek, addig nem kapcsolatra van szükséged, hanem támaszra. Csakhogy a szerelem nem lelki segélyként szolgál. Szívvel-lélekkel kell benne lenned, nem csak azért, hogy kiiktasd a magány gyötrelmeit."
Tegnap értem haza Shanetől. Elég sok minden kiderült, illetve ki lett mondva olyan, amit már eddig is tudtam, de így kimondva még rosszabb. Például, hogy néha elfelejti, hogy rám is tekintettel kéne lennie, pontosabban ránk. Ennek ellenére vett egy földet magának 30 kilométerre onnan, ahol lakik. Az volt erre mentsége, hogy amúgy fingja sincs a vágyaimról, meg hogy például én hol akarok élni. Az utóbbit pedig már elmondtam neki. Az előbbit pedig én sem tudom. A legjobban annak örülnék talán, ha neki dolgozhatnék, vagy ha ketten vezetnénk egy vállalkozást. De vajon az kinek az élete lenne-e igazából? Az enyém, vagy az övéhez asszisztálnék és nekem igazából nem is lenne életcélom? Az egyik legnagyobb gondom ezzel a büdös élettel, hogy fogalmam sincs mit akarok vele kezdeni. Elmondtam neki, hogy nekem ő az A opcióm, hogy mindig gondolok rá és idéztem neki ezt a mondatot is: ,,Benne van a szövetközti nedveimben ez a gondolat. VELE AKAROK ÉLNI." De igazából elviccelte. Akkor most erre mit mondjak? Ha ezt elviccelni, engem hogyan vehetne komolyan? Sehogy.
Aztán meg, én jobban szeretem őt, mint ő engem és engem jobban megviselne, ha elhagynánk egymást, mint őt. Ez tény. Bár ő először azt mondta nehéz kérdés. Szerintem egyértelmű volt. Ő tudja mit akar, szóval hozzá alkalmazkodni kell. Értem.
Amúgy tegnap megint próbáltam hívni K.-t, de ismét foglaltat jelzett. Lehet nem is engem tiltott le, csak az ismeretlen számokat.
Ahh...
,,Ha van egy konfliktus most már az elején próbálok belőle kikeveregni hogy ez nem a világ vége, de eleinte belementünk belerágtuk magunk depiztünk ő sírt de a legaprób félmondaton vagy hangsúlyon. Persze ez nem örök érvény lehet javulni, szokni a másikhoz, meg nem mindenki ilyen,de a lányok nagyobb része érzelmi lény mint a fiúknak. A lányok a szex után szeretnek összebújni, romantikázni, mi mindig kibeszéljük milyen jó volt nézünk egymás szemébe, nevetgélünk, az exemmel mi is mindig egymásnak háttal az ágy két végében aludtunk, ezt nem tudnám és nem is akarnám megtenni a mostani párommal. Én nagyon sok helyen látom ugyanezt lány pároknál. De ha olyan szörnyű lenne nem lennénk együtt igaz? Ezért cserébe a pozitív oldal is nagyon mély. Nagyon nagyon szeretjük egymást, én mindigis 23 évig hánytam a romantikától most meg ránézek és tele vagyok nagyon mély szeretettel. Lehet vele cukiskodni, nekem ez hiányzott a pasikból, folyton minden kreatív dolgot készítek neki, nagyon mély a kapcsolatunk. Nagyon megértjük egymást és nincs az hogy azt érzem félvárról vesz. Nincs az a pasis önérzete amiért nagyon hálás vagyok. Szexben sokkal sokkal odaadóbb mint az eddigi 6 férfi partnerem nagyon igyekszik, és sokkal intimebbnek érzem."
Egy egy Gy.K-s válasz részlete. Miközben ezt olvastam azt éreztem, hogy igen, nekem erre van szükségem. Annyira szeretnék már így szeretni, így élni a mindennapjaim, tudva, hogy itt van mellettem egy ilyen ember. Annyira szeretném magamat is szeretni...
Annyira szeretném tudni, hogy mit kezdjek az életemmel..........................................
Tudom, hogy előbb magamat kéne megtalálnom, de olyan nagy rajtam a nyomás...Úgy érzem kifutok az időből, ha sokáig gondolkodom és húzom az időt. Hányan vannak, akik 30 évesen kezdenek el egyetemre járni? (Mert mire kitalálom kb. annyi leszek.) És mi legyen a gyerekkel? Akarok-e egyáltalán valaha? De élni is kéne előtte. És ha nővel leszek, hogy legyen gyerek? Hisz vérszerintit is akarok. De a kettő meg már lehet sok lenne.
Talán kevesebbet kéne gondolkodni és többet cselekedni. Egy biztos. 4 nagy dolog van, amit végre akarok hajtani (bár az egyikben nem vagyok biztos.)
Ebből kettő plasztikai műtét, egy szemműtét és a jogsi. De ezekhez pénz kell. Elég sok. Először talán panelban akarom folytatni Szegeden vagy Debrecenben (de mindenképp legyen minimum akkora nyüzsgés, mint itt.) Pestről egy ideje letettem. Talán ha a jövendőbelim pesti lenne...Aztán mivel egyszer majd saját állatokat is akarok (macska, kutya fix), jöhetne egy családi ház, nagy kerttel, ami csak az enyém, hogy mindig legyen fedél a fejem felett. Ezekben a dolgokban szinte biztos vagyok. Illetve szívesebben dolgoznék olyannak, akit már ismerek, vagy valaki mellett, akit szintén ismerek.
Akkor talán nem is Shane életét élném? Részben de. Tudom milyen ha gyárban dolgozol és ő felsorakoztatta az érveket, hogy miért jó a magánvállalkozás, de lehet hogy ez csak miatta tetszett meg. Bár rajta kívül volt még két ember, akivel erről beszélgettem (mindkettő párjelöltem volt), de...nekik vagy velük nem dolgoztam volna. Mert Shanennek van konkrét dolga, ezért nekem is azt kéne csinálnom, (ergo az ő útját járnám). És hát igen...jobban ragaszkodom hozzá, mint hozzájuk, szerelmes vagyok (vagy voltam...már nem tudom) belé.
Vagy elégedjek meg ennyivel? Alkudjak meg? Végül is jobb, mint egy gyárban, boltban vagy gyógyszertárban sínylődni, olyan ember keze alatt, olyan emberek mellett, akiket nem ismersz. Csak aztán nehogy megszívjam...nem biztos, hogy valaha is szerelmes lesz belém, erre semmi biztosíték nincs. Meg...elvileg az én szerelmemnek is most kéne véget érnie. Most júniusban van 2,5 éve, hogy megfogalmaztam, hogy szerelmes vagyok belé. (És ez csak a megfogalmazása volt. Előtte is már takaréklángon égtem.) De már...nem vagyok benne biztos mit érzek. Az biztos, hogy kopott. Bár még mindig izgulok, amikor ő jön hozzám. És persze mindig kívánom vele a szexet, de ez mondjuk más...ez kémia. De...nem tudom. Az a helyzet, hogy én nem szeretem magam. Így őt hogy tudnám? Úgy igazán. Sehogy, mert nem ez van. Csomó méreg van bennem, ezáltal a kapcsolatunkban is, illetve a kapcsolatunk által is. Csomó hibánk van még mindig. Bennem is. Sétült vagyok, sérültek vagyunk mindketten. Ezt egy kívülálló is meg tudná mondani.
Annyira jó lenne,ha úgy szerethetném, ahogy az a két lány szereti egymást, akikről írtam...semmi méreg, féltékenykedés, irigykedés, versengés, megcsalás, ilyesmi...csakis a felemelés. A szerelembe nem esni kéne , hanem emelkedni.
Nem kéne félnie. Vagy érzi a bizonytalanságom? (Tudja is már, mert meséltem neki.) Nem tudom. Nem tudom mitől fél. Többet kellett volna beszélgetnünk, de mondjuk nem nagyon volt rá alkalmunk legutóbb...Talán még egy lesz, de az se tudom mennyi (1 óra? 2? Vagy több?), utána meg elvileg megy ki egy lány barátjával külföldre dolgozni... Ennek egyrészt örülök, másrészt nem annyira. Nem tudom hogy fogom bírni...
Hozzászólások száma: (0)

06.11

2020-06-11 13:07:18
Jó persze, nekem most arra van szükségem, hogy itt legyen, messziről nehezen tud támogatni. De mondjuk így is tudna valamennyire. Például, hogy nem azzal jön egyből, hogy menjünk el valahova nyaralni ő,én meg a két barátja.

Egyébként sem tudom, hogy ez annyira jó ötlet. Mennék is, meg nem is, de nem tudom megfogalmazni, hogy miért igen. Talán mert kimaradnék a jóból, ha nem megyek el? Vagy nélkülem érezné jól magát? Vagy mert annak ellenére érzé jól magát, hogy én szarul vagyok?

Az a helyzet, hogy ők hárman nagyon egymásra vannak hangolódva és én általában nem érzem jól magam ebben a négyesben, úgy érzem ki kell szállnom vagy el kell valahova vonulnom, mint egy kis kakukktojás. Szerintem ez zsinórban 48 órában is így lenne, nem máshogy.

Nem akarom magam rosszul érezni, de úgyis azzal szembesülnék, hogy nekem ez nem megy. Van olyan barátja, akivel jobban elvagyok, például R., de ők nem azok. Főleg így, hogy hárman lennének. Gondolom ő sem akarja ezt. Szóval szerintem nem gondolta teljesen át.
Hozzászólások száma: (0)

06.10.

2020-06-11 12:51:59
Most amúgy annyira nem vagyunk egy szinten....Annyira se érzem, hogy támogatna lelkileg, mint szokott. (Általában egyébként úgy van, hogy amikor nem kell, akkor támogat, amikor meg kellene, akkor nem.) Attól a szövegtől amit én tegnap lekörmöltem, nagyon messze vagyunk. Nem tudja mire van szükségem. Nem ismer eléggé még mindig. Fogalma sincs milyen démonokkal küzdök még mindig. Illetve valamiről lehet...mert azt már nem egyszer említettem neki, hogy nincs önbizalmam. De annyira azzal se törődik. Azt hiszi, miután lehúztak 10 ezer forinttal még van kedvem bármire is költeni.
Hozzászólások száma: (0)

Miért nem?

2020-06-09 21:56:44
Mondd, miért nem vagy itt, amikor szükségem van rád?
Mondd, miért vagy ilyen messze?
Mondd, miért nem tudsz egyszerűen csak gondolatot olvasni?
Mondd, miért nem zársz a karjaid közé?
Mondd, miért nem mondod azt, hogy nem baj, majd jobb lesz, megoldódik, megoldod, erős csaj vagy te, az én erős csajom, el fogod érni, amit akarsz?
Mondd, miért nem mondod, hogy ,,itt vagyok"?
Mondd, miért nem vagy itt, amikor minden * rám szakad?
Mondd, miért nem olyan jó a megérzésed, hogy ha gond van, akkor hívsz?
Mondd, mikor fogsz annyira ragaszkodni hozzám, mint én hozzád?

* hogy csúnya vagyok, ilyen is maradok, mert sose lesz elég pénzem a műtétekre, hogy sose lesz olyan munkám, amit tényleg szeretni fogok és nem gyomorgörccsel fogok bemenni minden áldott nap, hogy te is elfelejtenél, elengednél rövid időn belül, hogy miért kell miattad tartanom magam, hisz az én testem, azt csinálok vele amit akarok, hogy krvára egyedül vagyok, mert pl. nincsenek barátaim, hogy bárcsak halott lennék, hogy úgy felgyújtanék egy kibszott buszt az utasokkal együtt, hogy igazából nem is érdemellek meg és te se engem, hogy amúgy fáj a combom,mert belevertem egy nagyot, hogy letéptem a falvédőszegélyből is egy darabot, hogy piáltam.

Neked kéne azt mondanod, hogy
,, Kicsim, gyere ide, itt vagyok, látom kezd lehúzni az örvény, itt vagyok, vigyázok rád, nem engedlek le, itt maradsz velem, itt a két karom között. Gyere, tartsd az arcod, lecsókolom a könnyeidet, hisz emlékszel, ezt mondtam akkor is, amikor először kértem, hogy legyél a barátnőm. Figyelj ide, figyelj rám *neked is könnyes a szemed, miközben ezt mondod*: Gyönyörű vagy, érted? Okos, erős és ügyes vagy, le fogod győzni ezt a helyzetet, csak figyelj rám, meg fogod csinálni azt, amit olyan nagyon akarsz, összefogod szedni a pénzt hozzá, e mínusz ellenére is, mert ügyes, okos és kitartó vagy! Tudom, hogy sikerülni fog, csak légy erős! Nem kell, hogy bántsd magad, itt vagyok és megvédelek! Együtt megkeressük az álom munkánkat, a hivatásunkat. Segítek, hogy nyitottabb legyél, közelebb hozlak téged másokhoz, másokat hozzád, csak fogd meg a kezem, engedd, hogy vezesselek, enged el magad, próbáld rám bízni magadat. Leszek a közvetítőd, úgy, hogy észre sem veszed, meglátod majd, hisz te is tudod. Figyelj Kicsim! Figyelsz még? Nézz rám Kicsi! Te annyira különleges vagy, érted? Akármennyi konfliktus is volt köztünk, nem bánom, hogy megismertelek. Nézz rám, Kicsim! *szintén könnyes szemel* Nagyon szeretlek téged és soha nem akarlak elveszíteni!"

Mindvégig sírtam, amíg ezt írtam. Főleg az utolsó bekezdést.

https://www.youtube.com/watch?v=5TGULdbFzyc

-Itt. De nem szeretnék hangban lenni.
-Jól van Kicsi. Sajnálom, ideges vagy gondolom.
-Inkább már csak szomorú.
-Sajnálom, most nem is tudom mi lenne jó.
...
Hozzászólások száma: (0)

03.05.

2020-03-06 18:16:11
- Ha nem....akkor nem. (nem fog működik köztünk ez a dolog/nem fogunk összeköltözni) -próbálta kicsit lazára venni a figurát.

A szemeim elfátyolosodtak a felgyülemlő könnytől. Próbáltam erősnek látszani.
Nem sejtette, hogy valójában könnyáztatta arccal ülök a vonal másik végén.
Annyira még nem ismert, hogy az elfojtott sírást, szipogást megérezze. Bár a szakadozott, sóhajtással indított mondataimat már igazán felismerhette volna több, mint 3 és fél év után.

(A szomorú hangú elköszönés se tűnt fel neki.....)

Tudod nem értem neked mit jelentett ez a mondat:

,,én még csak most kezdtem el ezen az úton elindulni. (párkapcsolat) Szeretném, ha ezen az úton fognád a kezem, és hidd el én is szorítom majd a tiédet." 2019.09.06.

Lehet nem a sorok között olvastam? Nem láttam? Ami egyértelmű volt? Végül is ez nem azt jelenti, hogy az ÉN kezemet akarja fogni. Nem azt írta ,,az úton Te fognád a kezem". Végül is az konkrét felhívás keringőre, tehát, hogy össze akar velem jönni, és akkor úgy próbálunk elindulni ezen az úton. De nem. Ez olyan igen, fogjuk egymás kezét, és a végén vagy együtt maradunk, vagy nem, de addig ameddig nem találjuk meg a párunkat, addig fogjuk egymás kezét. Hm.

Nem is tudom ezt már másképp venni, hisz azt mondta szeptember után, ő már nem hisz semmit, vagy valami ilyesmi, tehát lesz ami lesz. Jelenleg ugyaígy áll hozzá ebből kiindulva. Lehet én értettem félre már az elején. A hülye kis szívem automatikusan félrefordított.

Nagyon kár, hogy ennyire másképp működünk. És ez fáj is, szomorú. Mert miközben én folyamatosan úgy gondolkodok, hogy igen, majd össze fogunk költözni, e felé a cél felé tartunk elméletben mindketten, addig ő folyamatosan visszarángat a földre, mert hogy nem is biztos ez az egész. És itt nem csak az illuzió kergetés van (bár szerintem ez nem az, miért lenne az, ha egyszer minden idegszálammal ezt akarom, és remélem, hogy ő is ezt akarja, mert néha ezt érezteti velem),hanem, hogy míg én teljesen komolyan gondolom ezt az egészet, szeretnék vele összeállni, addig ő ezekkel a mondataival egyáltalán nem ezt tükrözi, hanem a bizonytalanságot.

Azt hiszem igaza van Timinek...tényleg el kell vele beszélgetnem. De nem a kapcsolatunkról, hogy mikor akar velem összejönni, hanem erről a bizontalanság témáról. Hogy mégis mit gondol, hogy érez. Meg erről a szeptemberi levélről.

Nem akarok megint olyan rosszul lenni, mint szeptemberben, de szükséges rossz, hogy erről beszéljünk.

*

Néha olyanokra is szoktam gondolni, hogy igazából mit számít, ha szerelmes lesz? Azt is megcsalta, akibe elvileg szerelmes volt. De aztán eszembejut az is, hogy igen, lehet, de az akkor van, most meg más van. Elég sokat fejlődtünk. És még mennyit fejlődhetünk...Utoljára ennyire kiegyensúlyozott, mint most, nem is tudom már mikor voltam...talán 12-13 évesen? Vagy még fiatalabb koromban. 15 éves koromtól katasztrofális volt minden és egyre rosszabb.

*

Mintha menekülne a fájdalomtól. Lehet nem akarja magát beleélni, mert mi van, ha mégse sikerül ez az egész köztünk? Ha belegondolunk, már elég régóta ismerjük egymást, elég régóta a gyengéd szálak különböző formái fűznek egymáshoz. Volt már barátság,barátság extrákkal, fellángolás, takarékláng,szerelem (részemről), több mint barátság, kevesebb, mint szerelem, szeretet. És ha belegondolunk jövő ilyenkor már több, mint 4 éve fogjuk ismerni egymást, amikor pedig összeköltöznénk, már 5 év lenne. (Ami nálm mellesleg nagy szó.) Elég nagy lenne a veszteség. Ez tény. De én kockáztatni akarok, én így képzelem el, eszerint élem a mindennapjaim, és nem bizonytalanságban. Tehát komolyan gondolom. Benne van a szövetközti nedveimben ez a gondolat. VELE AKAROK ÉLNI. Már rég össze kellett volna költöznünk. (Persze ez nem nagyon volt kivitelezhető..de akkor is.)
Hozzászólások száma: (0)

  <<  1 2 3  >>