/ Blogok / LÉLEK / Phoenix blogja

Phoenix blogja

Szerelem, család, suli, munka, barátok és más dolgok. Csak az élet :D

Az én szemszögemből.

Phoenix 2019.01.17. - 19:08 2190 látogatás 8 bejegyzés

Fáj

2019-10-15 19:27:31
Talán mindkettőnknek egy nagy pofon kéne a másiktól. Hogy mindenki rájöjjön azokra a dolgokra amikre rá kell jönni. A fejemben valahogy mindig is egy olyan végső befejezés volt, hogy adok neki egy nagy pofont. Ami valószínűleg visszakézből jönne...de hát ez van.

Jelenleg azért haragszom rá, mert anno (január-február környékén) pozitívan állt a koleszos-összeköltözős dologhoz (aztán hol negatívan, hol semlegesen, hol ismét pozitívan), nemrégiben pedig egy olyat vágott hozzám, hogy úgysem menne hosszabb távon most. És szeptemberben meg írt nekem egy komolyan-gondolós hangvételű levelet. És akkor így vegyem komolyan....Azért majd meg fogom tőle kérdezni személyesen, hogy ezt mégis hogy gondolta...
Hozzászólások száma: (0)

Beszélgetések egy pszichológussal

2019-10-14 18:17:52
- Kicsit azt érzem, hogy arra amit Ön is mondott, hogy tegyek meg minden tőlem telhetőt, aztán lesz ami lesz részéről, nem vagyok rá képes, amíg...ilyen messze vagyunk egymástól.

- Mennyi idő is lenne? (-a lehetséges összeköltözésig)

-2 év.

- De nem lát esélyt, nem tud hinni abban, hogy valaki mással lehet egy élhetőbb kapcsolata? Mert S.-sel már mindent kijászottak.

- Az összeköltözést még nem :D

-Azt nem, de jelenleg nem élhető a távolság miatt. Nincs elköteleződés.

- (...) Igazából ez is ilyen ambivalens bennem. Néha szoktam érezni, hogy lehetne jobb is, sokkal jobb. És főleg a férfiak jutnak ilyenkor eszembe, hogy gyorsan találhatnék valakit magam mellé. Másrészről meg ugyanilyen embert, mint ő nem találhatok, ez tény.

- *bólint*

- És az a baj, hogy szerelmes vagyok belé.

-De biztos, hogy szerelmet érez?

Hosszabb csönd. Gondolkodik. (Mi mást?...)

-Szerintem igen. ... Akkor..ha ilyen mély érzelmek fűznek hozzá, hiába van mellettem valaki. De még ha nem is szeretném őt, akkor sem tudnék együtt lenni azzal a másikkal, mert nem vagyok belé szerelmes. Hosszú ideig, sőt alapból sem tudok valakivel együtt lenni, ha nem vagyok belé szerelmes. Mondjuk... az igaz, hogy az előző szerelmemet ő volt az, aki elfedte.

- Hogyan? Volt ez, és akkor ő csak berobbant?

- Nem. Volt az a szerelem, megismertem őt, és akkor egyre jobban megszerettem. De még elég sokáig szerettem a másikat.

(...)

- Már arra is gondoltam, hogy talán az lenne a legjobb, ha egy lépést hátra lépnék, hanem lennék annyira mélyen...és akkor lenne ami lenne.

- Tehát akkor kevésbé szeretni, így értette? De ez nehéz, nem?

- Igen, valahogy így és igen, nehéz lenne. Akkor lenne könnyebb, ha a másik fél is úgy viszonyulna hozzánk. Semlegesen.

- És képes lenne erre?

- Feljebb jönni?- kicsit elneveti magát.

- *bólint*

- *gondolkodik*....Szerintem igen.


Nem tudok rajtad kiigazodni. Így hogy vegyelek komolyan?

Néha úgy vagyok vele, hogy belepusztulnék abba, ha úgy döntök elhagyom/belegondolok, hogy elhagy, máskor meg úgy vagyok vele túlélném és új életet kezdenék. De inkább előbbi szokott lenni.
Hozzászólások száma: (0)

Testi-lelki rotty

2019-02-26 16:45:04
,,Mikor a legkevésbé várjuk, a természet egyszer csak megtalálja a leggyengébb pontunkat. (...) Most azt kívánod bárcsak semmit se éreznél. Talán soha nem akartál érezni semmit. (...) Annyi mindentől megfosztjuk magunkat, hogy meneküljünk a kíntól, hogy 30 éves korunkra kiüresedünk. És egyre kevesebbet tuduk adni egy új kapcsolatban. Megéri megtagadni a szívünket, hogy ne érezzük a fájdalmat? Pazarlás."

,,Az a felismerés, az a folyamat, amely a kémiából indul, majd vonzalommá és tökéletes partnerekké, egymás cinkosaivá tesznek két embert, briliánsan vonul fel előttünk."

Tudom, hogy a szeretet a tettek és nem a szavak bizonyítják...Deee valahol azt hiszem, csak azért engedném el magam teljesen, hogy ráébredjen, ő is ugyanúgy szeret engem, mint én őt. Amikor ez semmire sem kötelezi őt. Ez a szomorú és ugyanakkor talán így sikerülne őt elengednem ebben a tekintetben. Ki akar az élete végéig bizonytalanságban élni?...Ha letennék erről egyikünk sem lenne hibás. Én nem várok rá az idők végezetéig, ő pedig nem elég elkötelezett irányomba. Nincs ebben semmi.

Nem tudom miért fáj ennyire. Nem tudom miért érzem azt, hogy belepusztulnék a hiányába. Ennyire még soha nem függtem senkitől. Ő nem érzi azt amit én érzek. Úgy hiszem fogalma sincs róla mennyire szeretem.

Nagyon szomorú lennék, ha el kéne engednem. De elengedném.

Ja, amúgy vasárnap találkoztunk ahelyett, hogy kipihentem volna a náthát. Pedig ő is mondta, hogy inkább nem kéne..de hát ez ilyen. Most pedig visszaestem egy jó kis torokgyulladásba meg lázas állapotokba. Faca. És persze ismét összezavart...
Hozzászólások száma: (0)

Hegyek és völgyek

2019-02-02 09:37:17
Shanennel egyébként sikerült megbeszélnem a dolgokat. Nem sokáig halogattam, de ez inkább annak volt köszönhető, hogy ugye el akartam tűnni, el is tűntem egy napra, de ő viszont keresett, ahogy szokása is. Jó lett volna amúgy , ha ma meglep születésnapomon, meg is fogalmazódott bennem egy kis szösszenet, de ezt nem fogom ide kitenni, ahogy meg is ígértem. Ezek leginkább rám tartoznak, és rá is csak akkor,ha úgy látom, hogy megérdemli, hogy megosszam vele ezeket a legbelsőbb érzéseimet. Kicsit paradoxon, ez a nem rád tartozik, mert épp rólad van szó :D De hát na. Ezeket nem lehet csak osztogatni. Szenvedtem már épp eleget (és még mennyit fogok haha tudom nem kell a duma..) Meg aztán néha nem is vagyok benne biztos, hogy jót tenne-e neki, vagy jót tesz neki, vagy hogy hogy fog reagálni. Persze ő is szokott rólam szépeket írni, és amikor ő elmondja, akkor én is el szoktam, maximum nem mindent. De hát ő sem. De ahh...

Azért adtam ezt a címet a bejegyzésemnek, mert a kapcsolatunknak is lehetne ez a címe. Ezen a héten eddig beszéltünk háromszor, az egyik ilyen semleges volt, a másik nagyon nagyon jó, a harmadik pedig inkább megint a rossz felé hajlott. Amikor minden nagyon nagyon jó, akkor az olyan, mint egy tűzijáték.

Sziporkázik. Brillírozik. A köztünk lévő kommunikáció. És néha az érzelmek is. Tehát azonos szinten rezgünk. És ő talán egy kicsit följebb jön, én meg lejjebb.

Nekem az, hogy partneremmel egy síkon mozogunk szellemileg, hogy nagyon jókat tudjunk beszélgetni, hogy sok mindenről tudjunk beszélgeti ( még ha nem is mindig egyezik beszélgetésünk..az sem baj, mert vitatkozni is imádok), az, hogy önmagam tudjak lenni, hogy el tudjam magam engedni 100%-osan beszélgetés közben (jó persze
néha megválogatom a szavaimat itt is..) az nagyon fontos. És néha ez nála maximumon működik, annak ellenére, hogy mondjuk egy kicsit eltávolodunk, mert beüti a fejét mondjuk a féltékenység, de nem sért vérig, és utána gyorsan "visszatalálunk egymáshoz". Máskor csak 85-90-95, de amikor elérjük a 100%-ot, az valami csuda jó. Néha egy-egy ilyen beszélgetés jobb, mint a test gyönyöre. Vagyis hát lehet, hogy tovább is lehetne ezt fokozni, nem tudom. Ha az érzelmeimet meg a test dolgait lehet (elméletemben), akkor ezt is.

A legutóbbi beszélgetésünk azért nem volt túl jó, mert amikor felhoztam, hogy jó lenne ha találkoznánk egy fél napra,akkor nem mutatott túl nagy lelkesedést, meg ugye alapból nem is ő hozta szóba. Előtte meg így hiányzol, úgy hiányzol, kéne az a fél nap, de a buli az meglesz, elmegyünk bulizni februárban, meg hogy jobb a fél nap, mint az egy óra. Igaz, hogy azt is mondta, hogy ő jobban örülne annak, ha inkább több napot lennénk együtt, minthogy elmennénk bulizni. Ezt én is aláírtam, hogy nincs sok kedvem bulizni,és tényleg jobb,ha többet vagyunk együtt, mintha keveset,de....ha hiányzik valaki nem beéred kevesebb idővel is, csak láthasd? Jabocs, csak én vagyok szerelmes...mindig elfelejtem. Nem igazából, az jobban zavart, hogy ez arra a lepattintásra hajazott, mint amikor a barátnőjével se akart találkozni. Ha nem nagyon akar találkozni, nem gáz, csak mondja meg, legyen egyenes. De én tegnap lezártam ezt a témát erre a hónapra, nem érdekel már. Nem fogok könyörögni. Néha mintha valami egyensúlyi állapotra törekednénk, ha az egyik kicsit többet ad, akkor a másik ugyanannyit visszavesz..talán ezért totyogunk egyhelyben..vagyis haladunk lassan,mert hát mihez képest totyogunk egyhelyben? Például a 15 hónappal ezelőtti állapotunkhoz képest sokkalta jobbak vagyunk. Főleg ő. Ezt neki is megmondtam, hogy elég sokat fejlődött.

Abban biztos vagyok, hogy nagyon tudnék szeretni egy embert. Nekem megvan az elképzelésem egy "tökéletes" párkapcsolatról. Asszem neki is. Mondjuk nem tudom ő ezt hogy képzeli el.

Legyen meg a feltétel nélküli (ha kell, elengedő) szeretet, tisztelet, bizalom, hűség, őszinteség, szerelem, teljes mértékben passzoljunk az ágyban, és legyen nagyon jó a kémia (ezekhez hozzátartozik a nyelves, nyálas egymás szájában vagyunk csók is). Legyenek néhány nagyobb közös célunk, egymással tervezzük a jövőt. Minimális féltékenység nem rossz dolog, szintén össze tud láncolni, de azért ne annyira, hogy pl. barátokra is, vagy alaptalanok (ehhez kell ugye a bizalom és az őszinteség). Egymás támaszai vagyunk a bajban, ha kell, és meg tudjuk egymással osztani az örömeinket is. Ezen felül lehessen vele beszélgetni az élet, a világ és a lélek dolgairól problémáiról. Legyen elemző, gondolkodó, intelligens. Tudjuk megbeszélni és kifejezni az érzéseinket is egymással-egymásnak. És ha valami problémánk van a másikkal, akkor azt azonnal megbeszélni, tehát a kommunikáció és a kompromisszum is elég fontos.

Én ezeket vele szeretném megélni, azt szeretném, ha vele lenne ilyen párkapcsolatom, azt szeretném, ha együtt élhetnénk meg a beteljesült szerelmet, ahol a szenvedély, az intimitás és az elköteleződés ugyanannyira magas. Én vele szeretném. És én hiszek abban,amit ő is mondott, hogy a vastag, magas kőfalon túl bizony ő is képes erre, hogy vajból van a szíve. Abban is hiszek, hogy ő is képes a hűségre. Mondjuk azt már nem tudom, hogy vajon éveken keresztül is...vagy hogy engem megcsalt-e végül is....De ha kiderülne, hogy mégiscsak, akkor én már nem tudnék vele együtt lenni. Max olyan 30 év múlva. Akkor is csak talán. Mindegy, ettől függetlenül hiszek benne.

Nem tudom még meddig fogok kitartani, de azt nem akarom, hogy életem végén egyszer csak azt vegyem észre, hogy ,,jaj hát elpazaroltam az összes időmet egy olyan emberre, aki meg sem érdemelte volna". Ha mégis csak ez lesz, akkor lőjetek fejbe, mielőtt tudatosulna bennem. Köszi. Remélem azért lesz benne annyi, hogy szól, amikor már nincs értelme küzdenem érte, vagy legalábbis megerősít a tényben. De ha ezt egy életen keresztül játszuk, akkor igazából egyikünk se lesz jobb a másiknál.
Hozzászólások száma: (0)
Hozzászólások száma: (0)

Elindult a visszaszámlálás

2019-01-29 19:16:14
Nos..megint itt.

Előző hét szombaton megkezdődött a visszaszámlálásom. Attól a naptól kezdve 100 nap van vissza az első írásbeli érettségiig. Elhatároztam, hogy minden nap kidolgozok papírra egy tételt és meg is tanulom. Ennek többé-kevésbé sikerül eleget tennem eddig. Lényeg,hogy rajta vagyok a szeren és komolyan veszem. Viszont egy elég komoly probléma környékezett meg. Az pedig a visszatérő szívtájéki-mellkasi fájdalmam. Ki kéne már vizsgáltatnom ezt a szrt. Azt tudom, hogy mi hozta elő (kicsit erősebben megerőltettem magam nevetés közben), de hogy mi miatt folytatódott..hát..csak tippelni tudok. Valószínűleg a stressz.Mert érzem, hogy stresszes vagyok, talán kicsit túl komolyan veszem ezt az egészet, ezért próbálok is agykontrollal lenyugodni, de ...sajnos a kis barátjával együtt, a gyomorideggel nehezebb fékentartani. Most kéz a kézben járnak. Ms. Gyomorideg elég csalafinta, ő csak gondol egyet és belémszúr. A mellkasi fájdalommal kicsit könnyebb dolgom van. Amúgy már voltam vele házi orvosnál,de ő egy idióta volt. Közöltem vele, hogy a suliorvos szerint pszichés oka lehet, mire ő azt mondta (miután megvizsgált), hogy valami megnyomhatta, aztán meg hogy mégis csak pszichés.
-_-

Fogyatékos.

És akkor így kérje az ember a "szakember" tanácsát.

Amúgy ez a szívtájifájás- dolog eredetileg nem pszichés ok miatt indult. Még tavaly nos, hát..kicsit bekattantam július vége felé (ahogy néha szokásom). Egyik akkori barátnőmnél voltam Pesten. Estefelé elkezdtünk inni, és a pezsgőt burnnel kevertem, utána pedig egy kis colát is ittam. Aminek a következménye pedig egy jó kis sűrgősségi lett, mivel elkezdett szúrni a szívem. De csak az incidens utáni másnap mondtam barátnőmnek, hogy hát én most szerintem hazamegyek, mert nem érzem valami jól magam. Aztán mondta, hogy inkább maradjak, elkísér orvoshoz, nem szeretné, ha rosszul lennék az úton. Először az ügyeletre mentünk, ott csináltak egy EKG-t és kiderült, hogy valami szívritmusféle zavarom van, vagy micsoda. Oké, akkor irány a kórház. 8 órá várakozás után sorra is kerültem. Kiderült, hogy nincs komoly, nem közvetlenül a szívből sugárzik a fájdalom, de hagyjak fel az önpusztító életmódommal. Ami tanács óta egyébként nem ittam egy korty energia italt sem (kávét azért igen, de azt is csak a tanulás miatt vetem be néha), és ma megfogalmazódott bennem az, hogy alkoholt sem szeretnék többet inni, mert se a gyomrom, se a szívem nem bírja már. Nem mintha olyan nagy alkoholista lettem vona amúgy...de na. Utána egy pár napig még fájt, egyszer előjött random, viszont miután idegesség, vagy sírás, vagy ugyancsak random, vagy megerőltetés hatására tapasztaltam ezt, már nem tudtam mit gondoljak. Ezért kéne kivizsgáltatnom. Meg azért is, mert egyik orvos idiótább, mint a másik. De erre nem tudom, hogy sort kerítsek-e az érettségi előtt...lehet inkább utána kéne. Szeretnék 100%-san az érettségire koncentrálni, nincs kedvem orvosról orvosra járni..

Nem akarok gyógyszert szedni, de ha a vége tényleg ez lesz, hogy pszichés, akkor el kell gondolkozzak rajta. Nagyon ódzkodok ettől amúgy, és leginkább azért, mert nem bízok benne, hogy nem épít le agyilag, vagy ilyesmi. Megváltozik a személyiségem..:D De komolyan.

Egyébként már kezdem utolérni magamat a dolgaimban, a közösségit sikeresen megcsináltam. Az emeltes kérdés is elrendeződött, idén nem csinálok. Most már csak a suli kérdés van, hogy hova is menjek tovább. Még van egy fél hónapom eldönteni.
Hozzászólások száma: (0)

Szerelmi maszlag

2019-01-17 20:25:16
Arról a bizonyos személyről nem tudom, hogy írjak-e az elejétől, vagy csak in medias res kezdjek bele...Egyet biztosan tudok:


Nem fogok ódákat írni róla, leginkább az érzésről nem, mert már tudom, hogy ez sem a legjobb. Nem akarom, hogy délibáb legyen belőle, és végül magába a szerelembe legyek szerelmes. És a róla írt verseimet sem fogom ide kiteregetni. Nem is tudom most így hirtelen mit írjak róla. Zavarba gyüttem :D


Lehet inkább vele kéne mihamarabb megbeszélnem mivel bántott meg a legutóbbi két alkalommal...látjátok? Megint a halogatás. És belül meg fortyogok. Úgy össze tudtam volna vele veszni tegnap...DE NEM, MERT TARTSUK MEG A HARMÓNIÁT, A JÓ VISZONYT, AZ MINDENNÉL FONTOSABB. Hát nem, néha nem. Most ez nem volt aktuális, mégsem nyitottam ki a számat. Mostanában nem vagyok elég hiteles magamhoz. Elhallgatok dolgokat, belém került egy tüske, amit nem húztunk ki időben. Most pedig halmozódik, még mélyebbre fúródik, és mint írtam is ennek egyszer ki kell törnie. Még gondolkozom, hogy ,,eltűnjek"-e előle három napra, vagy ne. Vagy csak kettőre, netán egyre..Tudom, hogy ez nem megoldás. De még mindig jobb, mint a szónélküli eltűnés. Amit tökélyre fejlesztettem egyébként.. De most már bejelentem, mielőtt eltűnök xd Viszont ezen is javítanom kell.


Amúgy hiányzik. Most is. Milyen érdekes, hogy el kezdtem írni róla, és hirtelen elkezdett hiányozni, és előjött valamicske jó érzés vele kapcsolatban (annak ellenére, hogy haragszom rá). Hm, fura. Ahh...istenem. Nehéz az élet. Lehet mindjárt fellépek facebookra. (Holnap reggel akartam utoljára.)
.
.
.
Nocsak,nocsak három szívecske is az üzenetében.....Mivan veled Móúni?
Attól még haragszom rád, bizony. Ahh..miért ilyen nehéz?
Miért nem tudnánk simán csak együtt lenni és miért nem tudunk simán csak szerelmesek lenni egymásba?


Ilyen tök simán, tudjátok. Vagy ez már túl egyszerű lenne? Bocsánat akkor.


Még mindig vágyom a vele való párkapcsolatra. Mert ez is előjött most bennem. Ezek a pozitív érzések kezdenek visszaakaszkodni rám. De ez nem sima párkapcsolat, ami tartana 1-2 évig, nem. Ez ilyen 10 de inkább 20-30 évig tartó LELKITÁRSI kapcsolat. Erre vágyom, és még mindig vele, nem mással. Bíztató egyébként, hogy elviekben, ő is egész életére keres magának párt, legalábbis egyszer ezt mondta. De nem úgy tűnik, mint aki megtalálta.


Meg kell vele beszélnem a dolgokat. Majd...(halogat)


Lehet amúgy, hogy ezen a szerelmi maszlag téren csak erre fogom használni a blogot. Hogy visszataláljak hozzá.


Na, zárásképp itt hagyom nektek a tegnapi zenét, amire bőgtem:


https://www.youtube.com/watch?v=pbMwTqkKSps


,,És akkor hirtelen rám tört a sírás, mintha nem is én irányítanám.(...) Hihetetlen amúgy, hogy az ember mennyi hülyeséget követ el...és mennyiszer nem tanul a hibájából..."
Hozzászólások száma: (0)

Return

2019-01-17 20:03:34
Néha fogok ám majd adni magyar címet is a bejegyzéseimnek..:D De most ez van.


Eltelt pár év, természetesen változtam, ahogy az eltelt évek általában megváltoztatják az embereket. Elég sokat változtam. De ilyen vegyesen. Vagy hát én már nem tudom. Van amiben fejlődtem és van,amiben csak rosszabb lettem. Az embernek a démonjait nehéz legyőzni. Nekem is még van egy pár..


És hogy most hogy érzem magam?


A ,,legsötétebb nap"-on túl vagyok, ami december 20-án volt. (Tiszta természet gyermeke vagyok, december 21-e ugye a leghosszabb éjszaka volt.) Most pedig ilyen monoton szr van bennem. Nyomasztó, és egészen délutánig úgy éreztem magam, mint egy időztett bomba, egy szunnyadó vulkán (ami egyszer még biztosan ki fog törni..nem lehet örökké elfojtani semmit sem..).


Ez a ,,nyomasztó szr"-nak nevezett dolog több mindent foglal magába. Iskola, jövő, elhalogatott, elcsúszott feladatok, szerelmi maszlag, és úgy általánosságban az emberi kapcsolataim, azon belül is leginkább a barátok kérdése.


Aztán miután beszéltem a biológia tanárommal, a jövőt illető feszültségből nyugodtság lett. Majd beszélgettem a töri tanárommal is, és neki köszönhetően végül fel is dobódtam. Jó fej volt. A harmadik delivenssel, az irodalom tanárrommal végül nem beszélgettem, kifutottam az időből. A kérdés egyébként a biológia, történelem, irodalom emelt érettségi volt. Se a biosz, se töri tanár nem támogatta. Amit hát "alap esetben" magamra kéne, hogy vegyek, össze kéne omlanom meg minden, de nem ez történt. (Várjuk ki az irodalom tanárt...) Valószínűleg azért, mert bár nem támogatták az ötletemet, de ettől függetlenül elérték, hogy a jövőbe tekintsek, jövőképet vonultattak fel előttem, pozitívak voltak. És nekem erre van szükségem. Erre később még visszatérek.


Az már biztos, hogy bioszból fogok érettségizni, de ennél többet, konkrétabbat nem tudok, ezért akarok majd beszélgetni az egyik tanárnővel a suliban, aki pályaorientációval foglalkozik, hátha közelebb kerülök magamhoz. És itt jön képbe a halogatás...ugyanis már téli szünet előtt el kértem tőle a pályaorientációs tesztet, de még mindig nem csináltam meg és adtam le neki..És a biosz tételekkel is el vagyok maradva. De most bevezetek egy új szabályt, mégpedig azt, hogy ha valamit el határozok, akkor annak a folyamatnak a megkezdését, 72 órán belül végre kell hajtanom.


A suli meg hát suli, főleg az utolsó évben...hajtani kell ezerrel, és kicsit idegesítő, hogy amikor te már tanulnád a tételeket, ismételnél, kétszóval készülnél az érettségire, még akkor is nyomatják az új anyagot. És én speciel kicsit visszaveszek a ledületből, mondván inkább az érettségi legyen meg, mint a félévi (persze az évvégi azért számít), de azért bukásra nem állok semmiből, a minimum kettes megvan mindenből. Átlagban olyan hármas-négyes között ingadozok szerintem, bár még nem néztem átlagot, de én így érzem magam. Örülnék, ha összesgében négyes lenne az érettségim. Remélem sikerül is.
Hozzászólások száma: (0)

Intro

2019-01-17 19:16:19
Hali mindenki.
Kérlek nézzétek el nekem, hogy nem írok bemutatkozást. A személyiségem kilétét ezúttal védeni szeretném, legyen annyi elég, hogy jártam már itt. Nem mintha olyan sok ismerősöm olvasgatná ezt az oldalt (gondolom én)...legalábbis olyan ember biztos nincs sok, akinek nem kéne megtalálnia engem.


Az ok amiért újra elkezdtem írni, azt magam sem tudom. Ja, de :D Mert végre helyrejött ez az oldal, lehet újra bejegyzéseket menteni, és amúgy jó érzés volt irogatni ennyi "szem" láttára, meg hát ugye segítséget is kaptam néha. És hát az írás néha jó. Néha kevésbé. Néha nagyon nem. De én úgy érzem most megint el kell kezdenem ezt a szenvedélyemet (vagy mit). Szóval vágjunk is bele! Ha te nem akarsz kedves ezt olvasó, attól én még elkezdem :P
Hozzászólások száma: (0)