Valentin napra várva

Szerelem minden mennyiségben - csak Nektek, csak most, csak a KamaszPanaszon!

admin002 2010.01.21. - 16:55 155381 látogatás 46 bejegyzés

Szerelmes versek

2010-01-21 21:26:29

Shakespeare - Az vagy nekem

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér

s tavaszi zápor fűszere a földnek;

lelkem miattad örök harcban él,

mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;

csupa fény és boldogság büszke elmém,

majd fél: az idő ellop, eltemet;

csak az enyém légy, néha azt szeretném,

majd, hogy a világ lássa kincsemet;

arcod varázsa csordultig betölt,

s egy pillantásodért is sorvadok;

nincs más, nem is akarok más gyönyört,

csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,

részeg vagyok és mindig szomjazom.



Ady Endre - Tüzes seb vagyok

Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,

Kínoz a fény és kínoz a harmat,

Téged akarlak, eljöttem érted,

Több kínra vágyom: téged akarlak.

Lángod lobogjon izzón, fehéren,

Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,

Te vagy a kínom, gyehennám nékem,

Nagyon kívánlak, nagyon kívánlak.

Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,

Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes,

Adj kínt nekem, a megéhezettnek:

Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess.



Ignotus - Akarom

Azt akarom, hogy rámszorulj,

Azt akarom, hogy sírj utánam,

Azt akarom, ne menj tovább,

Azt akarom, maradj meg nálam,

Azt akarom, halkan nevess,

Azt akarom, szavad elálljon,

Azt akarom, szemmel keress,

Azt akarom, a szíved fájjon,

Azt akarom, add meg magad

Kegyelemre vagy pusztulásra, -

Azt akarom: engem szeress,

Azt akarom, ne gondolj másra.



Laren Dorr - Lennék...

Lennék Napod, ha nappal lenne,

fényessé tenném hajnalod,

bíborral festeném este a felhőt,

hogy gyönyörködj, ha akarod.



Felhő lennék, ha őszidő lenne,

langy esőt sírnék, mert messze vagy,

aztán esőcsepp lennék, rád esnék,

s gördülve csókolnám arcodat.



Köd lennék, ha hűvös lenne,

fehér, vidám, mi nem ragad,

ködkarjaimmal ölelném tested

s megnyitnám előtted utadat.



Hópihe lennék, ha tél hava lenne,

mit egyetlen céllal repít a szél,

elolvadni gyönge kezedben,

s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.



Szél lennék, ha új tavasz lenne,

elfújnám messze a tél hidegét,

hajadba bújnék tincseiddel játszva,

míg nevetve mondanád: most már elég.



S mi lennék, ha itt lennél velem?

Mindenség lennék, hol nincsenek napok,

égbolt lennék éjfekete éggel,

hol nem ragyog más, csak a Te csillagod



Johann Wolfgang Goethe - Rád gondolok

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti

a tengerár;

rád gondolok, forrás vizét ha festi

a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol

az utakat;

s éjjel, ha ing a kis palló a vándor

lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám

és partra döng;

a ligetben, ha néma csend borul rám,

téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva

összetalál.

A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.

Oh, jössz-e már?!



Szabó Lőrinc - Pillanatok

Mióta tegnap megcsókoltalak

s te sóváran (de csak egy pillanatra,

mert máris tiltakoztál!) remegő

térdeid közt hagytad a térdemet:

folyton elém rajzol a hála, folyton

előttem állsz, utcán és munka közben

folyton beléd ütközöm: hátracsukló

fejedet látom, kigyúlt arcodat,

csukott szemedet s a kínzó gyönyörvágy

gyönyörű mosolyát az ajkadon.

Ilyenkor egy-egy pillanatra én is

lehúnyom a szemem és szédülök:

érzem közeled, arcom arcod édes

vonalaiban fürdik, kezemet

sütik forró kebleid, újra csókolsz,

s én rémülten ébredek: óh, hisz ez

már őrület – s mégis oly jólesik

beléd veszteni magamat: egész

tested körülömöl és én boldogan

nyargalok szét lobogó ereidben.



Szabó Lőrinc – Neved

Kiáltani szeretném, s nem lehet,

még súgni se szabad a nevedet,

még gondolni se, - jaj, elárulom,

pedig belül csak azt visszhangozom,

a hangos titkot, mely életem

úgy édesíti, édes nevedet:

nevedet, édes, a pár szótagot,

mely tündéri burkoddá változott,

röpítő kőzegeddé, nevedet,

mely körém gyújtja az emlékedet,

fűszerként csendít a nappalon át

s beillatosítja az éjszakát,

s úgy tapad a számba,tüdőmbe, hogy

már majdnem Te vagy, amit beszívok,

már majdnem Te: minden lélegzetem

veled itat és zsongat édesen:

édes neved betölti szívemet

s csak titka, te, vagy nála édesebb.



Szabó Győző Gyula - Úgy szeretném...

Csókom ne kérd, elvárni nem szabad,

Vagy lesz, vagy nem, hogy múlik napra nap,

Azt akarom, hogy én akarjalak!

Más városban, hol este csíp a fagy,

Erdő mélyén, hol vadkan rajtakap,

Azt akarom, hogy én akarjalak!

Nappal, ha egymást ismerni sem szabad,

Éjjel, ha ágyamban kínálod magad,

Azt akarom, hogy én akarjalak!

Nem tehetsz semmit! Kirké hiába vagy.

Duzzogj akár, vagy alázd meg magad,

Azt akarom, hogy én akarjalak!

Próbálj csak adni! Kérni nem lehet.

Úgy szeretném, hogy én szeresselek!



Elizabeth Barrett-Browning  - Mondd újra

Mondd újra s újra mondd és újra mondd,

hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak

kakukknótához hasonlítanak,

emlékezz rá, hogy se mező, se domb

nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb

újul tavasszal, s kizöldül a mag.

Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak

sötétben zeng el, és kétség borong

nyomában. Ismételd... szeretsz... Ki fél,

hogy a rét túl sok virággal veres

s az ég túl sok csillaggal ékszeres?

mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj;

de ne feledd, hogy némán is szeress...



Vajda János - Szeretlek, mert oly szép szemed van...

Szeretlek, mert oly szép szemed van,

Hogy nappal van, hol az ragyog;

Még a lelkemben sincsen éjjel,

Pedig én oly sötét vagyok!



Szeretlek, mert fölfoghatlan vagy,

Bűvös-bájos fátyol föd el;

Szeretlek, mert olyan titok vagy,

Amiben mégis hinni kell.



Szeretlek, mert bár el nem érlek,

Tégedet látlak mindenütt:

Fűben, virágban, a harmatban,

Amelyre isten napja süt.



Mert te vagy az úr, te a minden

Minek nevét nem nevezi,

Kit nem ismer, csak sejt a lelkem,

Mert nagy hatalmad érezi.



Téged szeretlek én, imádlak.

Egyetlen, más nélkül való!

Óh, engedd el, ha mi bűnöm van,

Tekintsd azt bennem, ami jó.



Szeretlek én, hiszlek, reméllek,

Mert nagyon büntetsz engemet;

S mert szenvedek, tűrök, hiszem, hogy

Meglátom egykor - mennyemet!



Hajnal Anna - A magam törvénye szerint

Jaj hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani mennyire boldog vagyok,

éjjel volt, hirtelen elállt az eső, kacagtak a friss illatok

kettesben mentünk a fák közt az úton percekre boldogok.

Aludni sem hagyott örömem éjjel, nevetve gondoltam rád,

megszűnt a rettegés, gyanú és vágyódás, megszűnt a rabszolgaság,

szeretlek, mégis a magamé vagyok, most szabadon gondolok rád.

Bízhatok magamban, biztosan ringanak napjaim felém megint,

haragod nem halál s üdvözülhetek a magam törvénye szerint!

Hajnalok, nappalok vágytalan derűje s csillagok nyugalma int.

Mert tudom ha engednék, nem lenne csókodból sohasem, sohasem elég,

örvénylő keringés, kábulás, zuhanás, nem bánnám hogyha az ég

naprendszerei bomolva keringnek és itt a szörnyű vég.

S a nyújtózó fák közt megéreztem hirtelen: szabad-szabad vagyok,

énekeltek a csendben a cseppek s a bolondul friss illatok -

sohsem szerettelek annyira még mint most, hogy szabad vagyok!



Juhász Gyula - Szerelem?

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,

Elrévedezni némely szavadon,

mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,

És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,

Egy pillantásod hogyha megkeres,

mint napsugár, ha villan a tetőn,

holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,

hogy megszépült megint az életem,

Szavaid selyme szíven simogat,

Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,

Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.

Ha balgaság, ha tévedés, legyen

Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!



Louis Labé – Csókolj még

Csókolj még, csókolj, csókolj, egyre többet,

és öntsd csókodba minden ízedet,

és öntsd csókodba minden tüzedet,

és négyet kapsz, parázsnál égetőbbet.



Ó, panaszkodol? Nesze hát nyugodj meg,

tíz másikkal csordítom mézüket.

Törje ez a csókcserés élvezet

boldog útját a féktelen gyönyörnek.



Életünk így lesz kétszer kétszeres:

ki-ki maga s a maga párja lesz.

Hadd legyek, édes, őrült olykor-olykor:



émelyít, betegít a fegyelem

s nem örülök igazán sohasem,

csak ha valahogy kitörök magamból



Victor Hugo - Olyan a szerelem

Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,

amelytől fénylik a szirom,

amelyből felszökik, kévéjében a napnak,

szivárvány-szikra, miliom.

Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,

ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -

mi távolabbról: mint a gyémánt,

az közelebbről: mint a könny.


André Chénier - Alszom s szívem virraszt

Alszom s szívem virraszt, mindig tehozzád vágyom.

S mellém varázsol egy aranyló szárnyu álom.

A szívem szíveden. Kezemmel reszketeg

érintem  bőrödet, feszes lesz és remeg.

S egy indulat riaszt, az álomképi béke

széthull  és zaklatott , rossz ébredés a vége;

magamban fekszem itt, felgyúlva az hívém,

szép szádat csókolom s párnát csókoltam én;

és álmomban karom ölelni vágyva tested,

a párna pelyheit ölelte csak helyetted. 



Váci Mihály - Ha elhagynál...

Ha elhagynál engemet, - jobban

mi fájna?

hiányod, vagy a szív megdobbant

magánya?

A csalódás kínjától félek,

vagy féltlek?

Szerelmünket szeretem jobban,

vagy Téged?




Komjáthy Jenő - Ha eltaszítasz...

Ha eltaszítasz: összetört szivemmel

Bejárom sírva a világot;

Szilaj fájdalmaimtól ostorozva

Örvények éjjelébe hágok.

Ahova lépek, ott a fű kiszárad,

Virág lehervad egy lehemre,

A lomb haraszt lesz, élet ere posvány,

Aszú a rétek üde selyme.



Ha eltaszítasz: halhatatlan bánat

Fog űzni a sötét vizekre.

Megyek. Utamnak célja végtelenség, -

Élet s halál között lebegve.

Szirtek között, rémséges éjszakákon

Rohan velem a szörnyü gálya;

Nyomomba démonok kacagva törnek,

Magam a démonok királya.



Ha eltaszítasz: egy világot ölsz meg,

Örökre, visszahozhatatlan.

Nem test, a lélek az, amit temetnek,

Az éden is így lett lakatlan

Gyilkot merítesz egy világ szivébe,

Hiába sírsz, hajad hiába téped!

Elvérzik a természet mély sebébe,

Reszkess! Iszonyu lesz a bűnhödésed!



Ha eltaszítasz: összetört szivemmel,

Halott szivemmel mégis fölkereslek;

Kioltád életem, de temetetlen

A szörnyü érzés: halva is szeretlek!

Elérlek! Árnykezemmel égbe érek;

Utánad nyúlok daccal és merészen,

És lángoló, véres szívemre vonlak,

Enyém leszel mégis, enyém egészen!


Küldd be te is a kedvenc versedet!

eddig 1 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
RainbowGirl írta:
Dátum 2010-06-30 15:12:10
Nekem Francois Petrarca: Ti szerencsés füvek, boldog virágok c. verse tetszik, bár nem sokat ismerek. Szóval fenntartom a változtatás lehetőségét. :D Ezek is nagyon szépek!