/ Blogok / LÉLEK / A múltal élek a jelenben

A múltal élek a jelenben

Mindig is nagy erénynek vallottam, ha valaki bátor. Életemben egyszer én is az voltam, és a mai napig nem tudom, hogy jól tettem-e.

CoupdeFoudre 2016.06.04. - 14:48 990 látogatás 2 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Életem legmegalázóbb története

2016-06-09 10:22:20
Nyolcadik osztályos voltam. Abban reménykedtem, hogy lassan, szépen könnyes búcsút veszünk egymástól. A könnyek teljesült csak az nem, hogy szépen.

Egyik nap, amikor hazamentem a suliból, az egyik osztálytársamtól kaptam egy üzenetet. Nem volt semmi rossz előérzetem, csak furcsállottam, mert nem szoktam vele írogatni, viszont a suliban nagyon sokat beszélgettünk, hülyültünk. Csak annyit írt "szeretlek". Azonnal megörültem, hogy van fiú akinek tetszek meg minden, de én másba voltam szerelmes. Megírtam neki, hogy tök jó barátok vagyunk, de én mást szeretek. Nem írt rá vissza semmit.

Másnap az iskolában mindenki rajtam nevetett. Egy ócska kis vicc volt az egész. Valaki más írt az ő facebookjáról, ráadásul azok az emberek akiket a barátaimnak hittem. Egész nap azokat a szavakat beszélték az iskolában amiket írtam neki. Nagyon fájt, hogy nehezen rávettem magam arra, hogy megírjam neki az érzéseimet, erre ők viccet csináltak belőle. Egész nap rajtam lógtak, nem hagytak békén egy percre sem. Ahogy a filmekben szokás én is a lányvécébe menekültem. A lányok próbáltak vigasztalni, de tudtam, hogy van aki a fiúkkal együtt nevetne rajtam.

Nem mentem ki a házból, nem beszéltem senkivel és nem nem meséltem el senkinek. Tudom, hogy ha mással nem is legalább a szüleimmel meg kellett volna beszélni, de még előttük is szégyelltem magam. Egy idő után lecsendesedtek az emberek. De akárhányszor látom őket, vagy csak rá gondolok nem jut eszembe más, mint az, hogy megaláztak. Az álmodott szép búcsúzásból egy boldog megválás lett végül. Még szerencse, hogy utolsó év volt, mert így nem tudtam volna velük egy levegőt szívni tovább.

Sosem fogom megérteni, hogy miért jó mások szívét, lelkét tönkretenni. Mióta az eszemet tudom mindig volt miért engem csúfolni, piszkálni. De, hogy ez miért jó nekik, miért élvezik sose fogom megtudni.

A tanácsom csak annyi lenne, hogy sose alázzatok meg másokat. Még akkor se, ha a legnagyobb ellenségetek. Tegyétek fel a kérdést: ti mit szólnátok, ha valaki ugyan ezt tenné meg veletek?? Nem fogtok jobban aludni tőle, ha megalázzátok és nem lesztek népszerűbbek vagy ilyesmi. Kerüljétek el őket, ne nézzetek rájuk!
Hozzászólások száma: (0)

Megtudtam, hogy mi a szerelem

2016-06-04 15:13:31
Mióta az eszemet tudom, tetszett egy fiú. Már az óvodában is. Ő volt a szomszédom és igazán jó barát volt. Mindig együtt voltunk, hülyéskedtünk, szórakoztunk. Az óvodában elmondtam egy lánynak, hogy tetszik ez a fiú nekem. Másnap ettől zengett minden. Nem mertem a szeme elé kerülni, de ő úgy tett mintha semmi sem történt volna. Így én sem viselkedtem máshogy.

Az idő telt és általános iskolások lettünk. Nem változott semmi. Szinte a legjobb barátok voltunk. Amikor nem bírtam tovább Rájöttem, hogy nem csak a barátja szeretnék lenni, hanem annál több. Egyre erősödött bennem ez az érzés. És elég bátornak éreztem magam ahhoz, hogy elmondjam neki. Annyiszor próbáltam, de valahogy nem ment. Hát úgy döntöttem, hogy megírom neki, ha már elmondani nem tudom. Megírtam neki, hogy olyat érzek iránta, amit eddig még soha. Ő csak annyit írt: szeretlek, de csak mint barát.

Amiről 12 éven át álmodoztam egyetlen pillanat alatt eltűnt. Nem tudtam volna elengedni és csak az járt a fejemben "mi lesz, ha nem akar velem beszélni, ha nem akar többé látni". De nem így lett. Minden ment ugyan úgy, mint előtte. Nem nézett rám másként. Voltak alkalmak, amikor kettesben voltunk és egy kicsit megfagyott a hangulat, de erre számítottam.

Elkezdtük a középiskolát. Azt hittem minden barátságom elvész a távolság miatt, de szerencsére nem így lett (egy ideig). Ez a fiú mindig meghallgatta amit mondtam neki, amiket meséltem. Továbbra is jóban voltunk. Most azt merném mondani, hogy a legjobb barátok, de ezt sosem mondtam neki. De a fiú más társaságba keveredett. Megváltozott. Már nem találkoztunk és nem is beszéltünk. Csoda volt ha néha-néha ideköszönt.
Ma már annyit változott a helyzet, hogy a szemembe néz és köszön. De már semmi sem olyan mint gyerek korunkban volt.

13 éven át voltunk igazi barátok. Nekem ez a fiú volt a legjobb dolog az életemben. Nagyon úgy érzem, hogy szerelmes voltam, és félek, hogy még most is ebben a viszonzatlan szerelemben élek, olyan mintha a múlttal élnék a jelenben.
Köszönöm, hogy elolvastad a történetem. :)
Hozzászólások száma: (0)