/ Blogok / LÉLEK / Teljes bizonytalanság

Teljes bizonytalanság

Őszintén, nem tudom mit várok ettől, de mivel nem akarom túlreagálni, ide írok mindent...

TheTroll 2016.04.11. - 22:58 2111 látogatás 6 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Solution

2016-05-16 21:12:36
Lenne megoldás. Halál, természetesen. Vágyom is rá, de... Nem tudom megtenni, viszont rengeteget gondolok rá, hogyan, mikor, hol. De gyenge vagyok... Vagy talán csak várom, hogy jobb legyen, mert tudom, hogy jobb lesz? Vagy ez mind csak áltatás, ez a szar sose múlik el? Ebben sem vagyok biztos, nem tudom, mi van... Ha lenne valami, vagy valaki akiért meghalhatnék, megtenném. Itt és most. Hezitálás nélkül. Életem értéktelen számomra. Ilyenkor arra is gondolok, hogy valahol éheznek, én meg vagdosom magam... Bárcsak cserélhetnénk. Én szívesen meghalok helyettük. Olyan, de olyan jó lenne csak úgy eltűnni innen. Mindegy, hova, csak el ebből az elbaszott világból.
De a legviccesebb, hogy nincs oka. Tényleg tökéletes az életem.
Lehet magány? Hiszen... Senki se olyan mint én, vannak kicsit hasonlítók, de nagyobbrészt eltérek, kívülálló vagyok. Van még valaki ilyen? Vagy én, egyedül vagyok ilyen nyomorult? Úgy gyilkolnék. Művészien, szímpadiasan, vagy harcolva a végsőkig. Úgy lennék katona egy háborúban, persze, ezt biztos csak úgy mondom, de... Nem tudom. Komolyan gondolom, de nem tenném meg... Ez miért? Mi teszi? Mitől van? Ha megtudom, kiírom, mégha ehhez el is kell dobom az empátiámat...
Hozzászólások száma: (0)

Üresség?

2016-05-16 20:59:51
Annyira kíváncsi vagyok, el lehet-e érni, hogy pszichopata legyek. Ez régi álmom volt. Érzések nélkül... Számomra onnantól mindenki csak akadály lenne. Onnan semmi se korlátozna. Nem értek én már semmit. Van bennem egy kétely, mely minden döntésem megkérdőjelezi. Egyszerre vagyok szomorú, és boldog, hogy szomorú vagyok. Ha végre elkezd eltűnni a szomorúság, csak jobban letörölni, mert nem vagyok az. Taszít és vonz. Idegesít, megszabadulnék ezektől. Ez is, mondták már, ugye, hogy menjek pszichológushoz. De nem akarok. Vagyis akarok, de nem akarok. Nem tudom mi van. Jó lenne valaki, aki vagy tönkretesz, vagy felemel, hogy legalább legyek valamilyen...
Hozzászólások száma: (0)

Érdekes érdektelenség

2016-04-18 19:25:27
Szóval... A múltkori üggyel kapcsolatban... Semmi nem történt, a nagy hiszti után úgy tesz, mintha mi sem történt volna, ami jó hír. Egyébként a "depresszióm" már naponta jelentkezik. Méghozzá délelőtt leginkább, órán ugye... Mindenkinek azt mondom, hogy fáradt vagyok, nekik ez elég indok. De talán jobb is, hogy nem kötnek bele...
Egyébként most nem vagyok mélyponton. Régebben sokkal durvábban le voltam törve...
Pár hete egy pár napra abbamaradt. Nem tudtam mire vélni. Hiányzott a lehangoltság... Van olyan, hogy lelki mazochista?
Hozzászólások száma: (0)

Lehetetlen helyzet

2016-04-15 22:36:07
Kb egy hete vettem egy doboz cigit. Nem tudom miért... Ideges voltam, azt gondoltam, fenébe az egésszel. Azóta szívom szálanként. Ma letámadt az egyik barátom, hogy látott egy "híres bagóhelyen", mit csináltam ott? Mert 2 csoport barátom van. Az egyik suliban. Velük bármit, bárhol. A másik kicsit "szentebb". Na, ez a barátom a másik csoportból van. Mondtam, hogy semmit. Csak a rossz kedvem ellen kell. Erre megsértődött, hogy ezt nem várta tőlem... Kíváncsi vagyok a folytatásra...
Hozzászólások száma: (0)

Valami tipikus

2016-04-12 19:01:04
Ugye, mindig is az a fajta voltam, aki mindent magától old meg. Ha valamire panaszkodtak a barátaim, másnapra kijavítottam. Engem mindenki szeret, csak én nem. Úgy tartom, ha valakinek baja van velem, mondja el, megoldjuk. Eddig így volt. Most elbizonytalanodtam. Nem tudom mit változtassak, hiszen mikor elkap az érzelem áradat nem tudom kitalálni,hogy mi okozhatja. Tényleg az lenne az utolsó, hogy én legyek depressziós, mindenem megvan, kétszer.
De volt, hogy vagdostam magam. Egyszer-kétszer... Aztán abbahagytam. Annak könyveltem el, hogy ehhez is szar, gyáva vagyok.
Hozzászólások száma: (0)

Hol is kezdjem?

2016-04-11 23:14:41
(miután legalább tizedszerre írom át)
Nem tudom mitől, miért, hogyan, de letört lettem. Tényleg nem tudom miért... Az életem tökéletes, a jegyeim jók, vannak hobbijaim, barátaim. A barátaim, családom előtt jó a kedvem, én vagyok a "jófej srác".
Néha azt se tudom, mi van... De rettenetesen letört valami. Mostanában egyre gyakrabban. Kb fél éve kezdte. Mondták, hogy csak a hormonjaim tombolnak. Mondom, akkor megszabadulnék tőlük. Bár ilyen egyszerű lenne. Nem tudom mit akarok, ki vagyok. Néha a saját véleményemmel se vagyok tisztában. Eldöntöm, hogy nekem ez és ez tetszik, de utána többszörösen megkérdöjelezem. Nem ismerem magam, néha azt érzem, hogy nincs is olyan, hogy "én". Most lehet mondani h semmi bajom, hogy csak hiszti, de nekem ettől függetlenül szar érzés... Mondta az egyik barátom, hogy menjek el pszichológushoz, mert ő is volt így, és neki segített, de ezt se merem elmondani a szülőknek. Nem is tudom... Tanácsot szeretnék, útmutatást, valakit aki megmondja, mi bajom, és hogy mit tehetek ellene, de nem akarok felhajtást, mert kiderül, hogy semmi bajom, és még ebben is nyomorult vagyok. Például ezt se értem, nem tudom, hogy most tényleg ennyire önkritikus lennék, vagy csak ösztönösen csinálom ezt. Elgondolkodom, de nem tudom megválaszolni. Rengeteget gondolkodom azon, hogy mi bajom lehet, de nem vagyok pszichológus... Gondoltam arra, hogy személyiségzavarom lenne, hiszen azt se tudom ki vagyok, és mit akarok, de ez lehet a kamaszkor is. Van néha halálvágyam is. Sőt, rengeteget gondolok a halálra. Hogy milyen jó lenne nyom nélkül eltűnni, itt és most.... Nem tudom miért írtam ezt, de megtehetem, hát miért ne, talán segít, ki tudja?
Hozzászólások száma: (0)